Pápaportrék

Idealizált és előnytelen külsejű egyházfők

A napokban bemutatott képet – mely február elejéig látható a lipcsei Képzőművészeti Múzeum Istenek átalakulása című tárlatán - Michael Triegel készítette a regensburgi egyházmegye felkérésére.
"Célom, kívánságom az volt, hogy ne ikont készítsek" - mondta el a német művész, aki a pápa arcképével együtt "kétezer év kereszténységet és ötszáz év művészettörténetet" kívánt megörökíteni.
 

A túlzónak tűnő cél az 1968-ban született festő esetében érthető: Triegel hosszú évek óta Németország egyik leghíresebb vallásos festőjének számít. Egyik főművének az 1994-es Úrvacsorát tartják.

 
A Németországban számos templom képeit készítő művész sikerének minden bizonnyal az az egyik oka, hogy bevált reneszánsz példaképekhez – így Raffaellóhoz - nyúl vissza. A régies stílust azonban modernizálja, művei így válnak hasonlóvá többek között Salvador Dalí festményeihez.

„XVI. Benedek portréja nem nagy mű. Nem állja meg a helyét Raffaello híres, a sovány és zavaróan előnytelen külsejű II. Gyula pápáról készített alkotásával szemben” – vetette össze Triegel művét az itáliai mester 1511-ben alkotott festményével a Der Spiegel című német hetilap kritikusa. Az ítész a modern portrét túl idealizáltnak, szépelgőnek érezte.

Mindenesetre a pápának tetszik a mű, meg is áldotta a festményt: Rómából aláírásával és pecsétjével ellátott fotót küldött Lipcsébe. Egy audiencián pedig állítólag így szólította Michael Triegelt: "Az én Raffaellóm".

• Cimkék:
XVI.Benedek II.Gyula Michael Triegel

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére