Arcvonások és etnikai jellemzők

Hogyan nézett ki valójában Jézus?

Miközben nem tudjuk pontosan, hogy milyen volt Jézus tényleges külseje, azt pontosan tudjuk, hogy nem lehetett fehérbőrű és hosszú hajú, ahogyan azt a modern kor megszokott ábrázolásai mutatják. S bár felmerült néhány történészben a lehetősége, szinte bizonyos, hogy nem volt fekete afrikai sem. Minden valószínűség szerint a sémita zsidókhoz hasonlóan olajbarna bőrű, sötét karakterű férfi volt. A kor szokásainak és elvárásainak megfelelő rövid és göndör hajjal.

Egy barna Jézus, habár hosszú hajjal

 Az Újszövetség nagyon szűkszavúan jellemzi Jézus külsejét. Ha nem látomásszerű megjelenéséről szól, akkor nagyon is hétköznapi, külsejében semmi feltűnő vonással sem bíró emberként jellemzi. „Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna (Ézs 53,2)” – olvasható Ézsaiásnál. S Pál apostol Korintusbeliekhez írt levele is inkább azt támasztja alá, hogy hasonlóan a sémita zsidókhoz, nem lehetett megkülönböztetően hosszú haja.

„Avagy maga a természet is nem arra tanít-é titeket, hogy ha a férfiú nagy hajat visel, csúfsága az néki? (1Kor 11,14)”. Talán a legbeszédesebb példa Jézus átlagos, a környezetében élőkhöz hasonló külsejére Júdás csókja. Ez volt az a jel, amivel azonosítani tudta a katonák számára, ránézésre nem lettek volna képesek megkülönböztetni az őt körülvevő apostoloktól. János és Lukács is említi, hogy amikor Jézust meg akarták kövezni, illetve a szikláról le akarták taszítani, a tömegen általmenve s vele keveredve könnyedén eltűnt az üldözői szeme elől.

Épp a Biblia visszafogott leírása tette lehetővé, hogy Jézus alakja a kereszténység földrajzi terjedésével, a kor, valamint a környezet változásával módosuljon.

Bizánci típusú ábrázolások

Európában a középkor kezdetén, a 8. században vált általánossá a bizánci típusú ábrázolás. E képeken a korábbi ókeresztényi ifjú helyett már a keskeny, szakállas, portrészerű Krisztus-arc a meghatározó. Szigorú, az örökkévalóságba révedő tekintettel. Ekkor válik jellemzővé a szakállas fehér emberként való megjelenítése is. Mivel a középkorban a sötét szín a baljós színárnyalatok közé tartozott, és Júdáshoz, Poncius Pilátushoz kötődött, a sötétség ellenpontjaként jelent meg a világos, sugárzóan tiszta és fényes Jézus-ábrázolás.

Az egyik legkorábbi Jézus-ábrázolás, az edesszai Mandylion 

Ahogy Colum Hourihane, a Princeton Egyetem kutató-igazgatója a Newsweek-ben fogalmazott, „A keresztény művészet eredendő alapja a jó és a gonosz, a fény és a sötétség szembenállása. Főként ez volt az oka annak, hogy a 9-10. században a Jézus haláláért felelősnek tartott zsidókat általában sötét színekkel, Krisztust pedig sugárzó fehérben, megvilágítva ábrázolták” – mondta. – „Ez a fehérség természetesen kiterjedt Máriára, Józsefre és a tanítványokra is.”
 

Jézus arcvonásai és etnikai jellemzői – az eltelt évszázadok alatt – érthetően hasonultak ahhoz a kultúrához, amelyben a képek és ábrázolások létrejöttek. Ez tette lehetővé, hogy a különféle etnikumok ismerős vonásokkal „láthassák”, és írástudatlanul is „megismerhessék”, illetve könnyebben azonosulhassanak vele. Így fordult elő például Kaliforniában, hogy amikor az indiánok felvették a kereszténységet, Jézus arcán is indán vonások jelentek meg.

„Évszázadokon át az emberek világról alkotott képe – helyhez kötöttségük okán – csupán a közvetlen környezetükre korlátozódott, s éppen ez volt az oka annak, hogy környezetük jellegzetességeit szőtték bele a Jézusról és a Szent Családról alkotott elképzeléseikbe" – jegyezte meg Holly Flora, a New York-i Bibliai Művészeti Múzeum munkatársa. A modern Krisztus-ábrázolás eredete a reneszánsz idejére nyúlik vissza. Különösen Dürer variációi hatottak az utókorra. Festményein Jézus kék szemű és hosszú szőke hajú.

 
Albrecht Dürer: Jézus az írástudók között

Modern korunkban azonban egy chicagói keresztény festő portréja vált szinte ikonikus erejűvé. Warner Sallman Krisztus feje című képét először szénrajzként készítette el 1924-ben, de nem aratott vele sikert, 1941-ben azonban, amikor színes olajképként is megfestette, szinte egy csapásra híressé és keresetté vált Krisztus-ábrázolása. A világháborúban katonák milliói vitték magukkal a harctérre, s világszerte több mint 500 millió reprodukciója került a hívekhez.

Bálint Eszter

• Cimkék:
etnikum ábrázolások Jézus képzőművészet

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére