Nyelven és a képeken átderengő szexualitás

Hívő és ex-alkoholista a Könyvfesztivál díszvendége

„Jó fiú voltam, nem voltak bűneim. De anyám minden héten elvitt gyónni. Így szombat esténként mindig gond volt, hogy következő nap mit valljak be" – mesélte gyermekkoráról az 1934-ben született Per Olov Enquist, a budapesti 18. Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége és nagydíjasa a csütörtöki pódiumbeszélgetésen. A Stockholmtól ezer kilométerre északra, a sarkkör vidékén felnőtt író munkásságát meghatározta az a pünkösdista közösség, amelybe beleszületett.

„Nem tudtuk, hol van a bűn. Nem volt se mozi, se színház. Nem volt alkohol, még sört sem ittak az emberek. Listányi dolgok voltak viszont arról, hogy mit nem szabad. De aztán felnőttünk" – emlékezett vissza gyermekkorára, melyet a most megjelent Egy másik élet című életrajzi könyvében mutat be.

Könyv mentette meg az életét

Enquist anyját hátrahagyva – apja korán meghalt – Uppsalába ment tanulni. „Gyerekként semmi kapcsolatom nem volt a tudománnyal, kultúrával. Kevés könyvünk volt, a Bibliát olvastuk. Az Ótestamentum különösen lenyűgöző volt, izgalmas és véres egy fiatal fiúnak" – mesélte a Könyvfesztivál vendégeinek. A két tucatnál is több művet alkotó író irodalomtörténetet tanult, és az 1960-as évektől újságíróként, tévés műsorvezetőként dolgozott. A Németországban és az Egyesült Államokban tanárként dolgozó író az 1970-es évek közepétől tud megélni csak az alkotásból. A számos díjjal kitüntetett író műveiben a kritikusok általában a pesszimista világábrázolást emelik ki.

Új regénye kapcsán Enquist a pódiumbeszélgetésen kitért életének sötétebb fejezetére, az 1980-as években kitört alkoholszenvedélyére is. „Az Egy másik élet felfogható válaszkeresésnek, de nem tudok választ adni arra, hogy sikeres íróként miért kezdtem el inni, miért zuhantam a mélybe és miért tudtam túlélni" – taglalta az író, aki 1990-ben hagyott fel az ivással. Mint mondta, akkor belevágott egy könyvbe, Az udvari orvos látogatása című munkába, amely saját bevallása szerint megmentette életét. „Sokkal jobban tudtam írni, mint valaha" – magyarázta. Családjáról ugyanakkor nem ír legújabb könyvében. Az író háromszor nősült, gyerekei és unokái vannak. „Úgy gondoltam, csak magamról írok meg mindent. Ártatlanokat nem akartam belevonni" – vélekedett művéről, melyet „bűnkereső" regénynek nevez.


Ihletadó gyülekezet

Az író otthonát, az észak-svédországi Västerbottent mesélő megyének is szokás nevezni, mivel Enquisten kívül számos jelentős szerző indult innen. Többek között innen származik a Mindennapi által már elemzett Stieg Larsson, a Millenium trilógia szerzője is. Az ihletadás magyarázatát többen a már említett vallásos környezetben látják, ahol a gyerekeket már egészen kis koruktól szembesítik a lét alapvető kérdéseivel.

„A munkásmozgalmak mellett ez a vallási tömörülés volt a másik, ami jelentősen hozzájárult Svédország mai arculatának kialakulásához" – véli például a Könyvesblog írója Enquist közösségéről. Bár a pünkösdista gyülekezet a múlt század tízes éveiben alig néhány tucat tagot számlált, ma már a világ egyik legnagyobb egyházi közössége, amely nem kis részben járult hozzá a század elején Svédországban még ugyancsak tomboló tömeges alkoholizmus visszaszorításához. A svéd szerző regényt is írt a gyülekezetről, melyben felnőtt. A 2003-ban magyarul is megjelent Lewi útjában mutatta be a hívek euforikus meggyőződését, mely lelkület bizonyára sok hívő számára túlzást jelentene ma is:

„Nyelven és a képeken átderengett a szexualitás. A gyülekezet egyenesen Krisztus testéből eredezteti származását: akkor született, Krisztus sebéből, amikor a katona a Megváltó oldalába döfte lándzsáját, és a sebből vér és víz fakadt. Ilyen egyszerű. Akkor született meg valami, amit orgiasztikus teológiának lehetne nevezni, a majdhogynem szexuális jellegű egybeolvadás Jézus Krisztussal, a vőlegénnyel".

S.A.

• Cimkék:
Per Olov Enquist regény könyv ír bűn pünkösdista

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére