Kiállítás a magyar amazonokról

Heroinák a hadtörténelemben

Minden magyar tudja, miben állt az egri vár védőiként és ezáltal a keresztény hit védelmezőiként tisztelt nők hősiessége. A török elleni évszázados harcban a magyarság ellenállása sajátos jelleget öltött, és ez a szerepvállalás kiterjedt a harcokban részt vevő nőkre is. Az a képzet, hogy a Magyar Királyság a keresztény hit védelmezője és bajnoka, már évszázadok óta formálódott Európa közgondolkodásában.

Egy 8. század elején lefordított, a muszlim terjeszkedéssel foglalkozó műben szerepel elsőként a gondolat, mely később a nyugati világban elterjedt, és közhelynek számított, hogy a muszlimok az apokaliptikus népek közé tartoznak, akiket Isten bűneik miatt, büntetésből és nevelő célzattal küldött a keresztényekre. A kiválasztottság érzése és azok a képzetek, hogy a törökök jelentik az Antikrisztust, meggyökereztek az itteni szerzetesrendek, különösen a pálosok és a ferencesek körében, és rajtuk keresztül eljutottak a szélesebb néprétegekhez is.

A magyarok és az „örök ellenség”

Kezdetben nem volt világos, milyen természetű fenyegetést jelent a terjeszkedő oszmán birodalom Európára. Amikor 1389-ben az oszmán csapatok az ország déli határait első ízben lépték át, a Magyar Királyság még ereje teljében volt, és a nyugati világban óriási tekintélynek örvendett a keresztény közösség védelmében végzett évszázados szolgálatai miatt. Egyrészt felfogta a keletről érkező támadásokat, másrészt a római katolikus egyház támogatásával hadjáratok sorát vezette térítési szándékkal az eretnekeknek tekintett balkáni patarénusok vagy bogumilok és a keleti keresztények ellen.

Erkölcsi kötelesség  Fotó innen

A magyar királyokat tehát olyan rendkívül megtisztelő címekkel illették, mint a „Krisztus bajnoka” vagy „a keresztény hit katonája”. A magyarok önmagukat a keresztény közösség képviselőjének, az elszenvedett támadásokat pedig az egyetemes kereszténység sérelmeinek tartották. A törököt egyidejűleg Krisztus keresztjének és a keresztény hitnek ellenségével és üldözőjével azonosították. Így lett a törökből „örök ellenség”.

A török ellen tehát a magyar vezető réteg egyöntetűen kíméletlen harcot hirdetett, és kinyilvánította, hogy mindez erkölcsi, politikai és vallási kötelessége az ország irányítóinak, elsősorban a királynak. A pápai udvar, valamint a hazai és külföldi humanisták propagandája nyomán a 15. század közepe felé egyre gyakrabban nevezték Magyarországot a kereszténység védőbástyájának.

A 16. század végén a zömében protestáns végvári katonaság körében egyre többen hangoztatták azt a nézetet, hogy Magyarország helytállása nemcsak a hit, hanem az ország megmaradásának záloga is.

A kezdetben csupán a magyar királyra alkalmazott „pajzs” vagy „fal” képzet lassacskán az ország egészére és minden lakosára kiterjedt, és az európai és a hazai közvélemény szerint jórészt Magyarország kiváltsága lett. A szerves közösségként felfogott magyar nemzetet a közvélekedés aztán a 15. századi spirituális misztikában központi szerepet játszó „választottakkal” vagy „választott néppel” azonosította, tehát az egész magyarság Isten választott népe lett, amelynek az a rendeltetése, hogy a kereszténység pajzsát hordozza „a Nagy Török ellen, hogy derekassága és bátorsága révén a szent kereszténység az óhajtott békét élvezhesse”.

A ferencesek révén közvetített gondolatok nagy hatást gyakoroltak a magyar parasztokra is, egyfajta kiválasztottságtudat hatotta át őket, és magukat Krisztus katonáinak, „áldott népnek” tudták, akik az országot védelmezvén valójában a keresztény hitet oltalmazzák az apokaliptikus ellenséggel szemben.

Az 1551–52-es török hadjárat

1551–52-ben fordulópont következett be a magyar történelemben. A magyarság nem adta fel a Mohács után kettészakadt ország egyesítésére irányuló törekvéseit. A hódító már makacs ellenállásba ütközött, a török nem számíthatott többé biztos és könnyű diadalokra.

Az oszmán seregek Eger falai alól például elképesztő vereséggel távoztak, és az országban állomásozó csapataik kétévi fegyverszünet után is csak olyan kisebb várakat mertek ostrom alá venni, mint például Fülek és Salgó. Szigetvár bevételével 1556-ban már nem boldogultak.

Eger sikere az egész védvonal sikere

1552-ben Eger várának védelmét az európai országokban is figyelemmel kísértek. Eger védelmének az ad különös jelentőséget, hogy Mohács óta ez volt a törökön aratott első nagy győzelem.

Eger védői megakadályozták a török számítását, hogy a bányavárosok ellen forduljon, vagy hogy Kassa elfoglalásával elvágja a Habsburg-királyság és Erdély érintkezését. Az egri várvédők nagyszerű helytállásának híre bejárta az egész védelmi vonalat. Eger védelmének sikere bebizonyította, hogy a magyarországi végvárak alkalmasak az ellenség feltartóztatására.

Az 1552. évi háború a töröknek igen sokba került: a haderő felére olvadt. Az elpusztult területekről pedig eleinte még annyi jövedelem sem folyt be, amiből a közigazgatás és az ott állomásozó katonaság költségeit fedezni tudták volna.

Karddal, forró vízzel, sziklákkal

Magyarország három részre szakadása idején Eger fontos végvár lett. Dobó István várkapitány parancsnoksága alatt a kevesebb mint 2100 védő  visszaverte egy nagy török sereg támadását. A törökök létszáma a mai történészek szerint 35-40 000 fő lehetett. Az ostrom történetét a mai olvasók leginkább Gárdonyi Géza Egri csillagok című népszerű regényéből ismerhetik.

A törökök harmincnyolc napos egri ostroma a jelentős túlerő, árulás, majd az egykori székesegyházban elraktározott lőpor felrobbanása ellenére is sikertelen maradt. Az emberfeletti védelmi küzdelemből kivették részüket az asszonyok is, akik sajátos eszközökkel harcoltak: ha kellett, karddal, ha kellett, forró vízzel vagy éppenséggel szikladarabokkal, azt hajigálták az ostromlókra.

A vár védelmében a férfiakkal osztozó egri nők Európa-szerte hőssé váltak, és közöttük legendássá váltak kitalált alakok is. Nagy népszerűségre tett szert például Dobó Katica alakja, aki Dobónak István várkapitánynak lett volna a leánya. Neve 1862-ben került be a köztudatba Tóth Kálmán Dobó Katicza című népszínműve révén. Ez az alak ilyenformán a magyar nők bátorságának példaképévé vált.

Az egri nők diadalát több száz éve a legkülönbözőbb formákban örökítették meg az utókor számára. Szigligeti Ede színművét, Az egri nőt például 1851-ben mutatták be Budapesten. A legismertebb történelmi festmény Székely Bertalan Egri nők című alkotása, amely 1867-ben készült, és a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható.

Nemesi Zsuzsanna

A nyitókép innen

• Cimkék:
egri nők harcosok törökök

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére