Világi ikonizálódás

Funky-főpap: egyházvezetők és popkultúra

Az elmúlt évtizedek egyik meghatározó kulturális trendje az úgynevezett „populáris kultúra” (röviden popkultúra) megállíthatatlannak tűnő terjedése. A popkultúrában elmosódnak a korábbi korokban meghúzott műfaji határok, a különböző kulturális jelenségeket, személyeket és ikonokat a médiafogyasztó közönség sorra a maga ízlésének megfelelően gyúrja át. A popkultúra által felkapott személyek így hamar „ikonizálódhatnak”, és a legmeghökkentőbb asszociációkon keresztül válhatnak a művészet, a média, a humor, a „mémek” (az interneten villámgyorsan terjedő divathullámok) szereplőivé.

A popkultúra árhulláma a katolikus egyházat sem kerülhette el, és az elmúlt évtizedekben a pápáknak is ki kellett alakítaniuk a maguk viszonyát ehhez a tömegmédia és a sztárkultusz által fémjelzett, új, furcsa, ám nagyon is evilági jelenséghez. Érdekes, hogy a popkultúrához való viszonyában az elmúlt harminc év két pápája között milyen nagy a különbség. II. János Pál a popkultúra elfogadójaként és szereplőjeként, utóda, XVI. Benedek viszont inkább a popkultúra kritikusaként szerepel a nyilvánosságban.
 

A funky főpap

II. János Pált egy kelet-európai, kommunista országból származó pápaként már eleve hatalmas érdeklődés vette körül, amit utazásai és közvetlensége révén ki is tudott használni. Szívesen vállalt nyilvános szerepléseket, és szívesen mutatkozott együtt a legkülönfélébb hírességekkel, a Los Angeles Lakers kosárlabdacsapatának sztárjaitól kezdve Ricky Martinon át a lengyel breakdance-különítmény fejenpörgő táncoscsoportjáig.

Bár kritikusai szerint egyházpolitikája és társadalomképe egyáltalán nem volt olyan modern, mint fellépése, kétségtelen, hogy a pápa kedves gesztusaival számos híresség szimpátiáját elnyerte, és ikonként jelentősége messze túlnőtt a katolikus nyilvánosság határain. II. János Pál dörzsölt politikusokat és rivaldafényben felnőtt sztárokat megszégyenítő ügyességgel építette be a pápai tisztség imázsába a modern médiaikon vonásait. Ennek egyik legemlékezetesebb megnyilvánulása talán az volt, amikor 2000-ben Bonóval, az ír U2 együttes énekesével való találkozása során magától értetődő természetességgel próbálta fel annak – a köztudatban szintén ikonikus jelentőséggel bíró – napszemüvegét. Bono ezen gesztust követően mondta azt a pápára, hogy: „ő az első funky főpap" („the first funky pontiff”).

XVI. Benedek, a popkultúra kritikusa

Amellett, hogy XVI. Benedek hűen ápolja 2005-ben elhunyt elődjének emlékét – ezt jelzi II. János Pál boldoggá avatásának gördülékeny folyamata is –, a popkultúrához való hozzáállása teljesen más. A katolikus tanításokat felügyelő Hittani Kongregáció egykori prefektusaként XVI. Benedek a populáris kultúra kérdéskörét inkább a médiakritika oldaláról közelíti meg. Tudatosan elutasítja a média által diktált kommunikációs szabályokat, ami azonban azzal is együtt jár, hogy a popkultúrában nem mint annak alakítója, hanem inkább mint annak egyik passzív figurája jelenik meg. Tőle (még) nem lehet látni olyan látványos akciókat, mint elődjétől, nem keresi a sztárok társaságát.

Az elődje által elfogadott és alakított ikon-státusz elutasítása XVI. Benedek számára tudatos választás, mert a pápa már régóta következetes bírálója a modern média által teremtett nyilvánosságnak –  melynek szerves része a popkultúra is. A Sydneyben tartott Ifjúsági világtalálkozón például így figyelmeztette a résztvevőket: „ne hagyjátok becsapni magatokat azoktól, akik csak egy újabb fogyasztót látnak bennetek a piacon, ahol a választás [értékétől függetlenül] maga válik a legfőbb jóvá, és az újdonság fontosabb a szépségnél és a szubjektív élmény az Igazságnál.” A pápa kritikus leírása tökéletesen illik a mindent befogadó, mindent azonnal megélhető élménnyé tevő popkultúrára.

Emellett azonban a katolikus egyház kommunikációs reformja töretlenül halad előre. Egyre-másra jelennek meg az új, gyakran meghökkentő eszközök – így például legújabban az okostelefonon keresztüli gyónás lehetősége. A kommunikációs fejlődés mellett XVI. Benedek azonban a pápai tisztség arisztokratikus jellegét nem kívánja feloldani a modern, demokratikus jellegű média közegében, saját kritikai alapállásához tartva magát, nem akar „sztárpápává” válni.

Az Eleai Vendég
 

• Cimkék:
pápa II. János Pál boldog funky popkultúra net sztár mém

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére