Ami Churchillnek a gentlemanship

Elhunyt egy keresztény politikus: Habsburg Ottó

A kalandos életpályájú Habsburg Ottót nem véletlenül tartják az egyik legnagyobb XX. századi politikusnak (életrajzáról lásd keretes írásunk). Winston Churchill-lel együtt az államférfiak egy olyan elitklubjába tartozott, akik a modern kor agresszív politikai jelenségeivel egy letűnt kor nemes eszményeit és eszközeit szegezték szembe. Ami Churchillnek az angol „gentlemanship” (úriemberség), az Habsburg Ottónak a kereszténység. Csakhogy míg Churchill mögött ott állt a hatalmas Brit Birodalom, addig Habsburg Ottó számkivetettként fél évszázadon át menekült előbb a két világháború között tobzódó kisállami nacionalizmus, később nácizmus, végül a II. világháború után a Vasfüggöny mögé rejtőző kommunizmus elől.

A római katolikusnak nevelkedett Ottó szerencsére nem örökölte a Habsburgoknál elő-előforduló bigottságot és érzéketlenséget, ellenben rendelkezett a kereszténységből merített pozitív vonással: a békepártolással. A háborúval szemben a békés megoldások előtérbe helyezése a Habsburgok egész történelmére jellemző volt. A dinasztia legnagyobb hódításai az évszázadok során győztes csaták helyett inkább a sikeres szövetségi és házassági lépéseknek voltak köszönhetőek. Ahogy Mátyás király egykor keserű elismeréssel mondta az összeütközést kerülő Habsburg ellenfeléről, III. Frigyesről: „Háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog Ausztria!”. Habsburg Ottó a „puha” módszerek használatának évszázados gyakorlatát sikerrel ültette át a demokratikus politikába, az Európai Parlament mindennapjaiba. A béke és megegyezés érdekében még legnagyobb álmát is képes volt feladni, amikor – bár trónfosztása ellen élete végéig tiltakozott – lemondott az osztrák trónról.


A keresztény gyökerek képviselője

Habsburg Ottót méltán tartják az európai egység egyik atyjának, a bajor keresztényszociális párt, a CSU színeiben az Európai Parlament megalakulásától kezdve kerek 20 éven át volt képviselő, és az EP elnöki tisztét is betöltötte. Ezen kívül számos, az európai egység megteremtéséért küzdő szervezetben töltött be tisztséget – köztük a magyar rendszerváltás ügyét a híres-nevezetes piknikkel jelentősen előremozdító Páneurópai unióban. Habsburg Ottó az utóbbi években már visszavonult az aktív politizálástól, de közügyekben azért hallatta a hangját.

II. János Pál pápa áldoztatja Habsburg Ottót

A Habsburg-dinasztia sarjaként Ottó a XX. században erőre kapó – és gyakran elfajuló – nemzetállami politika kritikusa és ellenzője volt. Úgy gondolta, hogy Európa nemzeteit sokkal több ami összeköti, mint ami elválasztja. Az európai egység egyik legerősebb alapjának a kereszténységet tartotta – elgondolását jól foglalja össze az általa elnökölt Páneurópai Unió zászlaja is, melyben az országokat jelképező csillagok óvón, védelmezőn ölelik körbe a keresztet. Alapállásából adódóan Habsburg Ottó ellenezte azt a szekularizációs folyamatot, melynek során az európai egységből igyekeztek kilúgozni minden keresztény értéket. Ahogy álláspontját tömören összefoglalta: „Európát nem lehet megérteni annak keresztény gyökerei nélkül. Mi több, az ember természet keresztény felfogása és a kereszténységgel átitatott emberi értékek mind elengedhetetlen feltételei az európai politikai rendszernek, és az Európai Uniónak is el kellene ismernie, mint identitásának egyik alapját.”

A kereszténységhez való ragaszkodás Habsburg Ottónál – szinte barátjához, az édesapját (IV. Károly magyar királyt) boldoggá avató II. János Pál pápához hasonlóan – harmonikusan megfért a más vallások felé való nyitottsággal. Egyik fő patrónusa volt a Három Hit Fórumának (Three Faiths Forum), mely a kereszténység, az iszlám és a zsidó hit közti párbeszéd erősítésére jött létre, és nem egyszer hangoztatta, hogy számos iszlám könyvet elolvasott, és azokban sok keresztény bölcsességet fedezett fel.

Az Eleai Vendég
 

• Cimkék:
Habsburg Ottó Európa politika keresztény zsidó iszlám

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére