Sabato a jó és a rossz közötti különbséget kutatta

Elhunyt a borzalmak jegyzőkönyvének írója

„Elhunyt az argentin irodalom utolsó klasszikusa” – írta az El País című spanyol napilap Ernesto Sabato április 30-án bekövetkezett halála kapcsán. A 99 éves író valóban élő irodalmi legenda volt, aki a jó és a rossz közötti különbséget olyan briliáns stílusban kutatta, hogy rajongói között tudhatta Thomas Mannt és Albert Camus-t (utóbbi franciára is fordította műveit). Három megjelent regénye közül az első, az 1948-as Az alagút (1987-ben magyarul is napvilágot látott) az egzisztencializmus klasszikusának számít.

„Olyan volt, mintha mi ketten két párhuzamos folyosón vagy alagútban éltünk volna, nem is sejtve, hogy ott megyünk el egymás mellett, hasonló lelkek hasonló időkben, hogy végre találkozzunk a folyosók végén, egy magam festette jelenet, egy csakis őneki kínált kulcs előtt, ami olyan volt, mint egy titokzatos üzenet, hogy én már ott vagyok, hogy végre összefutottak a folyosók, és elérkezett a találkozás órája” – olvasható egy tipikus Sabato-mondat a szerelmi gyilkosságot megörökítő leíró regényben, melyet a kritikusok az „érintkezésképtelenség krónikájaként” tartanak számon.

A sokáig fizikusként dolgozó író műveiért 1984-ben megkapta a spanyol ajkú világ legrangosabb irodalmi kitüntetését, a Cervantes-díjat, amelyet előtte csak egy argentin szerzőnek: Jorge Luis Borgesnek ítéltek oda.


Munka a pokolban

Az egykor lelkes, ám később kiábrándult marxista szerzői életműve mellett politikai tényfeltáróként, egyfajta igazságosztóként szerzett nevet magának. Az 1976 és 1983 közötti argentin katonai diktatúra utáni első polgári elnök, Raúl Alfonsín felkérésére 1983-ban elvállalta annak a tényfeltáró bizottságnak a vezetését, amely a katonai diktatúra jogsértéseit derítette fel.

A fegyveres erők juntája 1976-ban vette át a hatalmat, és az általa Nemzeti Újjászervezési Folyamatnak nevezett politikát folytatta 1983-ig. A katonai kormány elnyomta az ellenzéket és a baloldali csoportokat, az ún. „piszkos háború” illegális eszközeit használva. A Sabato által „pokolbelinek” nevezett munka során a politikai aktivistaként, véleményformálóként befolyásos író politikai gyilkosságokat, kínzásokat, rejtélyes eltűnéseket vizsgált meg, és a tanúvallomások alapján elsőként foglalta jegyzőkönyvbe a hadsereg által elkövetett visszaéléseket.

Az általa összeállított 50 ezer oldalnyi jegyzőkönyv, a Nunca más (Soha többé) világszerte ismertté vált, és mind a mai napig a kor egyik legfontosabb dokumentuma. A „borzalmak jegyzőkönyve" a tettesek elleni számos per alapjául szolgált, és 1984-es megjelenése után mindjárt kilenc embert ítéltek el.

mi

• Cimkék:
Ernesto Sabato argentin junta diktatúra jegyzőkönyv

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére