Ahány kor, annyi jelentés

Elegáns nők, levágott férfifejekkel

Szinte futószalagon készültek a 16. század első harmadában az idősebb Lucas Cranach német festő műhelyében azok a rendkívül dekoratív, ugyanakkor meglehetősen szokatlan látványt nyújtó műalkotások, melyeken elegáns öltözetű, szenvtelen nőalakok tűnnek fel, olykor még vértől csöpögő, levágott férfifej társaságában. Első látásra ezek a festmények szinte teljesen azonosnak tűnnek, csupán néhány apró, mellékesnek tűnő különbség árulkodik arról, hogy valójában nem mindig ugyanannak, hanem két különböző személynek az ábrázolásairól van szó.

Cranach Juditja

Az első esetben – ahol a fiatal nő egy kivont kardot fog a kezében – az ószövetségi hősnő, Judit szerepel az ellenség vezérének, Holofernésznek levágott fejével. Míg a második típusba tartozó képek főszereplője nem más, mint az Újszövetségből ismert Salome, aki Keresztelő Szent János lemetszett fejét tartja egy tálon. Megtévesztő, hogy mindkét nő ruházata a festő korának divatját követi, így sokkal inkább 16. századi dámáknak, semmint bibliai alakoknak tűnnek.

Mindez talán azzal magyarázható, hogy Judit és Salome ugyanazt a veszedelmes nőtípust testesítette meg a 16. század embere számára, mint az ekkoriban népszerűvé váló „Női cselek” sorozatok egyéb szereplői, így például a Sámsont haja levágásával erejétől megfosztó Delila, vagy a békésen alvó Siserát meggyilkoló Jáhel.

Cranach Saloméja

A végzet e kétes hírű bibliai asszonyai később is gyakran szerepeltek az európai képzőművészetben, különösen a bizarr témákat egyébként is kedvelő barokk mesterek, majd a 19. század végi szimbolisták képein. Peter Paul Rubens flamand festő 1616 táján festett híres művén, Judit valóban a Femme fatale megtestesítőjének hat, amint kivont karddal a kezében, Holofernész levágott fejét maga elé tartva, átható pillantással tekint ránk a képből.

Leplezetlen férfigyűlölet

Meglepő, de egyes női festők, így például a kiváló 17. századi Caravaggio-követő, Artemisia Gentileschi is előszeretettel örökítette meg e vérgőzös témákat. A nápolyi Capodimonte Múzeumban található, 1612-13 táján készített festményén vérfagyasztó látvány tárul a szemünk elé: a Holofernész nyakát nyiszáló Judit undorodva húzódik félre, nehogy a haláltusájában fetrengő férfi vére a ruhájára fröccsenjen. Az Artemisia egy másik festményén szereplő Jáhel érzéketlensége legalább ennyire zavarba ejtő. A bájos fiatal nő ugyanis olyan egykedvű természetességgel kalapálja a sátorcöveket Sisera fejébe, mintha csak hússzeleteket klopfolna a vasárnapi ebédhez.

Az említett képekből sugárzó leplezetlen férfigyűlölet okai talán világosabbá válhatnak számunkra, ha figyelembe vesszük, hogy Gentileschit – mint ahogy ezt korabeli dokumentumok igazolják –, fiatal korában egyik festőkollégája megerőszakolta. Talán igaza lehet azoknak a művészettörténészeknek, akik szerint a meggyalázott festőnő ezen képein keresztül akart elégtételt szerezni magának, vagy ha úgy tetszik, sajátos bosszút állni az általa megvetett férfitársadalmon.

Gentileschi Juditja

Szintén meg lehet érteni, miért izgatta annyira a férfiak fantáziáját a bibliai leírás szerint Heródesre is oly nagy hatást gyakorló Salome alakja. Jól érzékelteti ezt Franz von Stuck német festő 1906-ban készült, s jelenleg a müncheni Lenbachhausban őrzött műve (nyitóképünkön). Az érzéki táncot lejtő nő kéjes pillantással tekint hátra Keresztelő Szent János levágott fejére, mintha örömét lelné a borzongató látványban.

 

Németh István

• Cimkék:
Salome Judit Delila fej tánc férfi nő kép mű művészettörténet Biblia

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére