Küng kéréseit is figyelembe vették

Bemutatták az eltiltott katolikus pap művét

A svájci teológus világethosz-teóriája alapján az angol Jonathan Harvey komponált hat tételben, közel nyolcvan percig tartó művet, melyet Sir Simon Rattle vezényelt. A „világetika” azoknak az alapvető erkölcsi elveknek, normáknak az összessége, melyek minden kultúrában és nagy világvallásban közös értékként megtalálhatók. A svájci származású katolikus teológus és egyházkritikus 1990-ben dolgozta ki a világvallások etikáját, mondhatjuk így is: az etikai világminimumot Projekt Weltethos című munkájában.

A szerző (nyitóképünkön) alapvetése: a Földön nem lehet tartós együttélés népek, nemzetek, emberek között globális, mindenütt érvényes ethosz, erkölcs nélkül. Nem lehet béke a nemzetek között, ha nincs béke a (világ)vallások között, és nem lehet addig béke a világvallások között, amíg nincs közöttük igazi párbeszéd. És nem lehet addig igazi párbeszéd a kultúrák és a világvallások között, amíg nem ismerjük alapjaikat; nem működik a világethosz addig, amíg a vallásos és nem vallásos emberekben gondolkodásbeli változás nem történik. Az 1928-ban született Küng szerint mivel egy világban élünk, ennek az egy világnak szüksége van egységes erkölcsi alapra. Nem egységes vallásra, nem egységes ideológiára, de mindenkit összekötő és mindenki által elfogadható normákra, értékekre, eszményekre és célokra.

A Berlini Filharmonikusokat Sir Simon Rattle vezényelte. Kép innen.

Az 1970-es években kritikai megjegyzései miatt egy ideig a tanítástól eltiltott Küng szerint a vallásokban a közös vonásokat az ún. aranyszabály foglalja magában. Ez például a hinduizmusban így jelenik meg: „Ne viselkedj úgy másokkal, ami neked is kellemetlen lenne. Ez a morál lényege” (Mahabharata XIII, 114.8). A zsidóságban meg így: „Ne tedd azt másokkal, amit nem akarsz, hogy mások tegyenek veled” (Rabbi Hillel, Sabbat 3a). A kereszténység ezt tanítja: „Amit akartok, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal” (Mt 7,12; Luk 6,31), illetve „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat” (Mt 19,19).


Erkölcs fülön át

Jonathan Harvey, a mű komponistája a darabot nagyzenekarra, narrátorra, vegyes karra, gyermekkórusra és orgonára írta. A brit zeneszerző tételeit különféle vallási és filozófiai tanításoknak szentelte: a konfucianizmusnak s az öt világvallásnak, a hinduizmusnak, a buddhizmusnak, a zsidóságnak, a kereszténységnek és az iszlámnak. Harvey szerint „Küng szövege formailag olyan, mint egy hatalmas ének hat visszatérő strófával". Az első tétel az emberségről szól a kínai Konfucius tanítása értelmében. Halk orgonazene hallatszik, ami aztán átmegy az ősi kínai zene hangzásvilágába. A zene azt a harmóniát nyilatkoztatja ki, ami megszülethet a menny és a föld között.

A második tétel az aranyszabály felé fordítja hallásunkat, ezt a zsidó vallásnak szentelte Harvey. A zenei történet visszaidézi a kijelentés történetét: Mózes a Sínai-hegyen áll, Istennel vitatkozik, s közben a Tízparancsolat formájában megkapja a világtörténelem legfontosabb erkölcsi elveit. Az itt megszólaló érzelmi töltés egyértelmű ellentéte az első tétel „szenvtelen konfuciusi filozófiájának”. Így a zenei hangzás is megváltozik, a fafúvós hanghatások felidézik a hagyományos zsidó zene szenvedélyességét.

Vallások békés egymás mellett élése. Kép innen.

A harmadik tétel kulcsfogalma az erőszaknélküliség, amit a hindu istenség, Nataraja inspirál, akinek az alakjában Shiva mutatja be kozmikus táncát. Ez érzékelteti az univerzum folyamatos megteremtését, szétrombolását és újjáteremtését – hirdeti a Bhagavad Gita, a hinduizmus egyik legfontosabb irata. Az itt felcsendülő fugato, kisebb fúga hangzása feloldódik, hangzásában átmegy glissandókba, azaz sajátos hangzások gyors egymásutánjába, így ez eltér a hagyományos indiai zene vontatott egyhangúságától. A negyedik tétel az iszlámhoz vezet el, ebben a részben először szólalnak meg többszólamú kórusrészletek. Kulcstémája az igazságosság, ami továbbra is keleti hangzáskaraktert hordoz.


Keresztény végkicsengés

A buddhizmusnak szentelt ötödik tétel kulcsszava az igazmondás, a hitelesség. A tételt mozgalmasabb zene hatja át, trillafutamokkal, vonós hangszerek hangütéseivel. A záró, hatodik tétel a kereszténységet jeleníti meg, lírai, meleg zenét hozva. Megszólalnak a Pál első korinthusi leveléből, a szeretet himnuszából vett idézetek is. A mindent egyesítő, magába olvasztó orgonahang végkicsengése a világetika egyetemességét kívánja visszhangozni.

Küng kifejezett kérése volt, hogy olyan mű szülessen, ami a fiatalok érdeklődését is felkelti. A felnőtt vegyes kórus mellett ezért is kapott helyet a berlini Händel Gimnázium gyermekkórusa. Küng állítólag eddig még nem hallgatta meg a művet. Azt várja, hogy olyan melódiák csendülnek fel, melyek fülbe másznak, s magával ragadó lesz a muzsika, amely nemcsak kifinomult entellektüeleket és tudósokat ragad meg, hanem az utca emberét is.

Békefy Lajos

A nyitókép innen.

• Cimkék:
hans küng jonathan harvey sir simon rattle berlini filharmonikusok világetika etosz

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére