Kik vagyunk? Mit akarunk? Kik állnak mögöttünk? Partnereink Kapcsolat  
A mindennapi.hu portál a tartalmait jelenleg nem frissíti, az eddigi tartalmak továbbra is megtekinthetőek.
Kultúra
2011-03-02 18:19:00

Ahány festő, annyi Bethesda

Az emberi önzés kritikája

Bár szimpla sztorinak tűnik, a Bethesda-tavi csoda művészettörténeti ábrázolása nem mindig volt összeegyeztethető a bibliai történet szellemével.

Talán egyetlen hely sincs a Bibliában, mely olyan szorosan, mondhatni elválaszthatatlanul összefonódott volna a gyógyítás fogalmával, mint a jeruzsálemi Juhkapu mellett található Bethesda tó. Egyrészt csodáiról híres gyógyhely volt, mely a legkülönfélébb betegségben szenvedő emberek zarándokhelyévé vált, másrészt Jézus egyik emlékezetes gyógyításának a helyszíne. A János Evangéliumának 5. részében olvasható történetben Jézus olyan embert gyógyított meg, aki több évtizede feküdt hiába a Bethesda tó partján, várva a csoda bekövetkeztét.

Jézus egyéb gyógyításaihoz hasonlóan, a Bethesda-tavi csodának is számos ábrázolása ismert az európai képzőművészetben. A reneszánsz és barokk festők rendszerint a beteget gyógyító Jézus alakját helyezték az előtérbe, míg a jelenet helyszínének azonosítását szolgáló, víz felett lebegő angyal figurája olykor csak alig észrevehetően bukkan fel valahol a háttérben. Ezt az Európa-szerte elterjedt ábrázolástípust képviseli többek között a spanyol Bartolomé Esteban Murillo 1667-70 táján festett, s jelenleg a londoni National Galleryben őrzött műve is, mely eredetileg a sevillai La Caridad kórház számára készült.


Murillo Bethesdája

Ismertek azonban a témának olyan szokatlan, egyedi feldolgozásai is ugyanebből az időszakból, melyek nem csupán formai, stilisztikai hanem olykor még tartalmi szempontból is eltérnek a történet megszokott ábrázolásaitól. Ilyen a Hágában, majd Delftben működő, templomok és egyéb épületbelsők festésére specializálódott Gerrit Houckgeest egyik műve is, mely a bibliai történetet érdekes nézőpontból ábrázolja. Ezen a képen egy monumentális oszlopsor sötét sziluettje uralja az előteret, melynek oszlopai között átnézve, a háttérben a felhők közül alászálló angyal figuráját pillanthatjuk meg, aki éppen felkavarni készül a vizet. Jézus és a béna apró alakja csak hosszas keresgélés után fedezhető fel, az oszlopok lábánál gyülekező betegek csoportjában. Talán nem alaptalan a feltételezés, hogy a bibliai történet csupán ürügyül szolgált Houckgeest számára az illuzionisztikus kép megfestéséhez.


Houckgeest Bethesdája


Vicces csoda

A Bethesda-tavi csoda németalföldi ábrázolásai között azonban olyanok is akadnak, melyek komikus jellegük miatt szinte már a bibliai történet kifigurázásának tűnnek. Különösen érvényes ez az elsősorban sokalakos parasztéletképeiről ismert utrechti festő, Joost Cornelisz Droochsloot egyes műveire. Talán egyetlen olyan 17. századi holland vagy flamand festő sem volt egyébként, aki annyi változatban dolgozta volna fel a Bethesda-tavi csoda történetét, mint éppen ő. Tulajdonképpen mindegy, hogy a festő antwerpeni, berlini, vagy a braunschweigi képtárban őrzött, vagy éppen a műkereskedelemben felbukkant valamelyik képére pillantunk, lényegében mindegyiken ugyanazt láthatjuk: a sokalakos jelenet előterében egymást taszigáló, illetve egymáson átgázoló nyomorék koldusok tülekednek a víz felé (nyitóképünkön). A bibliai történet főszereplői, Jézus és a béna nem is szerepelnek ezeken a műveken, melyeket akár szatirikus hangvételű életképeknek is nézhetnénk, ha a háttérben magasodó épületek közül nem bukkanna fel valahol a lebegő angyal apró figurája.

De vajon miért ilyen visszataszító, groteszk figuráknak ábrázolta a festő e betegeket? Szánalomnak, együttérzésnek ugyanis semmi nyoma. Hogyan egyeztethető össze mindez a bibliai történet szellemével? Talán nem is olyan nehezen. Droochsloot szatirikus hangvételű képei ugyanis az emberi önzés, a mások szenvedései iránti érzéketlenség parabolái.
Ha jobban belegondolunk, Jézus csodatételére nem is lett volna szükség, ha a Bethesda tó körül összegyűlt tömegből 38 év alatt bárki is megszánta volna, s az angyal felbukkanásakor önzetlen módon a vízbe segíti a szerencsétlen beteget. A festő tehát nem kifigurázni akarta a Bethesda-tavi csoda történetét, hanem éppen ellenkezőleg: ő volt az, aki leginkább ráérzett e bibliai történet talán legfontosabb tanulságára.


Németh István

Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére


A hét java

© mindennapi.hu - minden jog fenntartva. All rights reserved.