Régi és modern értékek találkozása

Az egyiptomi forradalom felpezsdítette a művészetet

A galériák forgalma fellendült, a hosszú időn át elnyomott nemzedék büszkesége, dühe és optimizmusa a vásznakon is megjelent. Amióta a tizennyolc napos felkelés megbuktatta a vaskezű vezetőt, a város falait, kerítéseit, hidait és felüljáróit elborították a politikai ihletésű fotók, rajzolatok és grafittik. Kairó-szerte feltűnnek a népmozgalom idején meggyilkolt tiltakozók fotói és képei a betonfelületeken, a rajzokon köteleiket széttépő kezek vagy éppen múmiák láthatók, amint boldogan kiáltják, hogy „végre szabadok”. Az utcai művészet azt tükrözi, hogy az egyiptomiak büszkék a mozgalomra, amely az osztályhatárokon és a vallási különbségeken túllépve egyesítette soraikat, áthidalta a gazdagok és szegények közötti szakadékot, és lehetővé tette, hogy véget vessenek a politika több évtizedes mozdulatlanságának.

Új világ?

Naszr Citynél egy parlagon heverő parcella kerítésére szórófestékkel fiatal nőt varázsoltak Egyiptom nemzeti színeit idéző lebegő vörös-fehér-fekete színű öltözékben. Nyugatabbra egy muzulmán imám és egy keresztény pap látható kéz a kézben egy épület falán. Vannak sötétebb, dühösebb képek is. Egy használaton kívül álló épület oldalán láncra vert, megkínzott férfit jelenítettek meg. Más grafittik a volt elnök és klánja iránt érzett gyűlölet kifejezései, például a megbuktatott vezetőt mutatják nyakában kötéllel.

További rajzok kétségbe vonják, hogy őszinte lehet a hadsereg demokratizálási szándéka. Egy forgalmas utcának egyik házán katonatiszt látható, aki ugyanazokkal a megvető szavakkal fordul a tömeghez, mint Kadhafi tette Líbiában: „Man antum? Kik vagytok?” A karikatúra alkotói nyilvánvalóan úgy vélik, hogy az országot kormányzó katonai tanács hasonló lenézést tanúsít az egyiptomiak iránt.

Nagy az érdeklődés

Egyes galériatulajdonosok szerint ez a művészeti mozgalom mind Egyiptomban, mind külföldön feltűnést keltett a gyűjtők körében. William Wells, a kairói Townhouse Gallery igazgatója elmondta a Reuters hírügynökségnek, hogy a grafittik és más utcai művek alkotói iránt igen sokan érdeklődnek. A Safar Khan galéria vezetője, Mona Szaid márciusban Egyiptomból szeretettel címen rendezett kiállítást a felkelés által ihletett fotókból és grafikákból. – Négyszer annyit adtam el, mint amire számítottam, a világ minden részére szállítottam ilyen műveket – közölte.

Változó idők. Fotó innen

Hosszam Hasszán, aki kombinálja a fotót, a digitális rajzot és a festészetet, a galériában kiállított egyik képén a Tahrír-téri felkelést ábrázolta. Vásznainak bézs háttere a felkelés előtti rossz közérzetet tükrözi. – Minden felhős, színtelen, íztelen volt a forradalom előtt. A felkelők energiája vörös, narancs és sárga színeket sugárzott a képemre – magyarázta a kép színfoltjaira mutatva. Alkotásait idén Bécsben és Londonban is ki fogják állítani, és ott lesznek a felkelés évfordulóján, január 25-én Párizsban megnyíló tárlaton is.

Más művészek úgy gondolják, hogy alkotásaik segíthetnek olyan ügyeket, amelyeket a most bíróság elé állított Mubarak idején elhanyagoltak. Hanan el-Nahraui süketnéma művész szürreális olaj- és tusképeken ábrázolja az elűzött diktátort, így akarja felhívni a figyelmet sorstársaira, akikkel senki sem törődött korábban. – Mubarak nem szerette a rokkantakat, bármi volt is fogyatékosságuk – húzta alá az asszony a jelbeszédét tolmácsoló fia révén.

Az elrejtett igazságot kérik számon

A festőnő egyik képén a Nílus a megdöntött elnök arcán folyik át, és homlokán a delta ágaira emlékeztető erekre oszlik. Egy kis ököl hurokszerű könnycseppeket tart arcának egyik oldalán, míg a másikon az egyiptomi lobogót felemelő kis alakok tűnnek fel. Az alkotó magyarázata szerint a vérerek egy földrengés lökéseire emlékeztetnek, a képén látható emberek az elrejtett igazságot kérik számon a volt elnökön. A süketnéma művész másik képén a Nílus egy olyan arcon folyik át, amely egyesíti Mubarak és egyik bizalmasa, a közpénzek elsikkasztásával vádolt Husszein Szálem arcvonásait. A háttért dollárjelek alkotják.

A politikai fordulat táplálta új inspiráció azonban azzal az aggodalommal párosul, hogy az országot az elnök megdöntése, február 11. óta kormányzó katonák politikai cenzúrát vezethetnek be. Az emberjogi csoportokat nyugtalanítja, hogy a hadsereg katonai törvényszék elé állítja fellépésének bírálóit. Sok művész attól tart, hogy a hatalomra éhes vallási konzervatívok nyomást fejthetnek ki a kifejezési szabadság korlátozása érdekében. Wells szerint a hadsereg a cenzúra tekintetében a február 11-ét megelőző gyakorlathoz hasonló taktikát kezd alkalmazni. Az egyiptomi művészekre jellemző vallási és kulturális sokféleséget fenyegetik az olyan kemény iszlamista csoportok, mint amilyenek például a szalafisták. – Ez nem jó Egyiptom számára – hangsúlyozta Hosszam Hasszán.

– Egyiptomban a sokfélesége a szép. Nagyon feldúl, amikor az iszlamisták vagy a szalafisták azt ismételgetik, hogy Egyiptom iszlamista kell hogy legyen. Valójában Egyiptom mélysége és ereje abban rejlik, hogy egyszerre kopt keresztény, faraonikus, muzulmán, régi és modern – fűzte hozzá a festő.

MTI

A nyitókép innen

• Cimkék:
egyiptom kultúra mubarak

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére