Megtanította a franciákat a villa nevű csodálatos eszköz használatára

A tízgyermekes kakastaréj-függő hatása napjainkra

1533 októberében Európa közvéleményét izgalmas politikai esemény foglalkoztatta. E hónap 28. napján ment ugyanis férjhez Marseille-ben a firenzei Medicik 14 éves Katalinja Orleans-i Henrik herceghez, a későbbi francia királyhoz. A frigy amúgy egy komolyabb hatalmi játszma része volt, amit elég jól jelez, hogy VII. Kelemen pápa (legénykori nevén egyébként Giuliano de’ Medici) személyesen felügyelte a házassági szerződés megkötését, majd celebrálta a templomi szertartást.

A nászmisét egy szokványos reneszánsz (értsd: orgiává fajuló) lakoma követte, ahonnan az ifjú pár illedelmesen félrevonult, hogy elhálják a házasságot – a királyi apa és a pápa kíséretében, akik ellenőrizték, rendben mennek-e a dolgok. Akkor talán ennyit a 16. század különös esküvői szokásairól.

A firenzei kamaszlány alapvetően hatott a francúzok konyhájára, őt megelőzően a frankok konyhája viszonylag egyszerű elméleti alapra épült: a sok hús jó, a rengeteg még jobb. Hébe-hóba, böjtnapokon jöhetett némi halacska, de amúgy szigorúan csak hús: kecske, bárány, borjú, páva, ami akadt. Ledarálva vagy apró darabokra törve, hogy könnyebben lehessen belapátolni, tojással, kenyérrel vagy zsemlemorzsával keverve, hogy ne csöpögjön le a kanálról, és irgalmatlanul megfűszerezve, savanyú musttal vagy ecettel alaposan nyakon öntve. Na, parasztok, akkor most erről szépen leszoktatlak titeket, gondolhatta az itáliai tini a bacchanáliává fajult lakodalmi zabálás után, és munkára fogta a hadseregnyi szakácsot, kuktát, akik kíséretében hajóztak be Marseille-be a királyi nászra.

Vége a passzírozásnak

Ha hihetünk Ruth Keenan könyve alapvetésének (2000 Ans de Festins), a kereskedőlány elsőként is drasztikusan csökkentette az asztalra kerülő hús mennyiségét. Hozatott viszont helyette otthonról a franciáknál addig ismeretlen alapanyagokat: articsókát például, spárgát, cseresznyét, dinnyét. Vagy a Távol-Keletről érkezett rizst és narancsot, az Újvilágban megismert babot és kukoricát. Makarónit és lasagnát, amelyek akkor Itáliában bevett étkeknek számítottak. Véget vetett a mindent elnyomó, agyonfűszerezett mártások használatának, az alapanyagok törésének-passzírozásának.

Falánk nőszemély hírében állott. Kép innen.

Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezzük, egyes kutatók szerint ugyancsak Katalin tanította meg a franciákat a villa nevű csodálatos eszköz használatára. Új alattvalói először nyilván nagyon bután néztek, majd szép lassan rájöttek: a szerszám segítségével akkor sem kell éhen veszniük, ha nem silányítanak minden étket kanalazható pürévé.

Katalin egyébként falánk nőszemély hírében állott: édességek, sütemények egyfelől, articsóka másfelől. Ez így együtt különös párosításnak tűnik, főként annak fényében, hogy a feljegyzések szerint a királynő a citromos-sós vízben főtt articsókával pirított kakasvesének és kakastaréjnak ágyazott meg. Kakasvese? De főleg kakastaréj? A gasztronómusok mélyen hallgatnak e rejtélyről, és mi is csak tippelni tudunk. Az a gyanúnk, hogy az egyébként okkult és babonás praktikáival is kétes hírnevet szerzett uralkodónő tán valami szerelmi babonázás céljából alkalmazhatta a hím állat megkülönböztető díszét, hasonszervi alapon. Ha így volt, sikerrel járt. Először ugyanis elszánt küzdelemben kitúrta helyéről férje szeretőjét, Diane de Poitiers-t, majd visszahódított urát összesen 10 gyermekkel ajándékozta meg… Valamit nagyon tudhatott az a taraj!

Darida Benedek

A kép innen.
 

• Cimkék:
medici katalin konyha gasztronómia hús villa étkezés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére