Apafigurák tisztelete vagy beteg menyasszony?

A szabadkőműves Mozart és a feltámadás

Mozart c-dúr zongoraversenyét és c-moll miséjét szólaltatta meg a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar Vásáry Tamás vezényletével a Művészetek Palotájában csütörtök este. A zongoristalegenda ezúttal is elkápráztatta a nagyérdeműt leheletfinom zongorajátékával és briliáns karmesteri tevékenységével. Mozart miséje azonban éppen ebben az értő előadásban lepleződött le igazán: a barokk hagyomány, az operaáriaszerű magánénekek és a hatalmas kettőskórusok mögött felsejlett a liturgikus keretek áttöretése: Mozart túllépett az egyházzenei kereteken.

A hangverseny súlypontját az első részben előadott c-dúr zongoraverseny jelentette – Vásáry Tamás szólójával. Amíg Vásáry egykori karmesteri tevékenységét érték jogos kritikák – főként a romantikus művek előadása esetén – addig zongorajátékát soha senki nem kifogásolta. Játéka tiszta maradt a c-moll lassú tételben éppen úgy, mint a filozofikus első tételben és a játékos harmadikban.

Mozart dramaturgiájához hozzátartozik a zenei fény-árnyék alkalmazása, így egy dallamtöredék előbb derűsen csendül fel a hegedűkön, majd sötéten a fagottokon, avagy éppen a szólóhangszer és a kíséret közti párbeszéd során változtatja meg karakterét. Ez a mély kamarazenei ismereteket igénylő zenei intimitás jellemezte a Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadását. Vásáry élt a zongora hangerejének minden árnyalatával, és a nézőtér döbbenetére a zenekar éppen úgy vele tartott a derűs fortékig, mint a sejtelmes suttogó pianókig. Sőt, hallani vélte a közönség azt is, amikor az oboa szinte félve-reszketve lépett be kitartott ellenpontjával, hogy a zongorafutamok légiességével egynemű lehessen.

Zenével kérdezett

Vásáry az est második felében is fejből vezényelt, érthetően, világosan, érzékletesen. A zenekar ezúttal is követte intéseit, és értően sugározta vissza Mozart zenéjét. A kórus óriási tömege ellenére is, ha kellett, végtelen pianók plasztikus suttogásában jelent csak meg, máskor azonban kiereszthette ünneplő hangját, például a Sanctusban. Az egyensúlyt azonban éppen a kulcsfigurák borították fel: a négy énekes szólista, akik végtelenül unalmasan, halkan és kifejezés nélkül énekeltek – egyedül Kolonits Klára volt olykor méltó saját hírnevéhez.

A c-moll mise a szerző egyik leggyakrabban előadott alkotása. A Requiemhez hasonlóan azonban befejezetlen, jóllehet ez középső alkotói korszakának remeke. A befejezetlenség okait sokan találgatták. Mozart először egy teljes misében gondolkodott, amiről így írt édesapjának: „Nem minden belső indíték nélkül fogtam hozzá, szívem mélyén megfogadtam, hogy megírom, és remélem, hogy be is fogom tartani. Amikor elszántam magam rá, a feleségem még hajadon volt, mivel azonban szilárdan elhatároztam, hogy gyógyulása után feleségül veszem, könnyen tehettem ezt a fogadalmat…Ígéretem komolyságának bizonyítékaként egy félig elkészült mise partitúrája szolgálhat, amely még a legszebb reményekre jogosítva itt fekszik.”

Szokás azt mondani, hogy Mozart csalódott felesége énektudásában, és ezért hagyta félbe az alkotást. Máshol azzal indokolják a töredékességet, hogy ez csupán ujjgyakorlat lett volna a frissen megismert Bach-Händel stílus elsajátítására. Ismét mások abban látják az okot, hogy a misét apja és a salzburgi hercegérsek iránti, az apafigura iránti tiszteletből írta, és a miseírás közben tört ki végképp ezekből a lelki láncokból. De elhangzik az a magyarázat is, hogy nem lévén tényleges felkérés, felesége gyógyulása felett érzett öröme lassan elült. Bármelyik magyarázatot fogadjuk el, azzal kell szembe nézni, hogy a misét Salzburgban Mozart bemutatta, és hogy nem tudjuk, mit szólaltatott meg a töredékek helyén.

Újabb választ sejtet azonban a mise belső, szakrális szerkezete. A miséből a Kyrie, a Gloria, a Sanctus és a Benedictus készült el, a Credo-ból csak két részlet, az Agnus dei-ből egy tollvonás sem. Azaz, ha megnézzük a miseszöveget, akkor éppen a kereszthalál, a feltámadás, és a megváltás hiányzik – igaz, a Gloria „Qui tollis peccata”-kezdetű részletében azért történik arra utalás. Mozart, aki hamarosan szabadkőművesekről ír operát – A varázsfuvolát – korának egyik szabadgondolkodója volt, akinek másik hatalmas egyházzenei remeke, a Requiem is befejezetlen maradt. Ráadásul szintén a feltámadás reményét ígérő fejezetek hiányoznak ott is: miért ne alkothatott volna a keresztény tanítások lényegére rákérdező misét? És nem lehet-e az a töredékesség oka, hogy a rákérdezés során nem lelt feleletre? Avagy, éppen ezt a töredékességet találta feleletnek?

Windhager Ákos

• Cimkék:
Mozart Vásáry Tamás Müpa zene koncert Nemzeti Filharmonikus Zenekar

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére