Odaadás és elengedés

A halálra kövezés sem számít: anyaság keresztény szemmel

A Biblia értékrendje szerint az anyaság az asszonyi lét egyik legfontosabb feladata, és kitüntetés is egyben. A zsoltáríró szavai szerint az anyaméh gyümölcse jutalom, s valóban a Biblia korában egy nő értékét igencsak meghatározta, hogy hány gyermeket (főleg fiút) szült. A meddőség egészen a 20. századig szégyellni való bűnnek számított, az pedig, hogy valaki önszántából lemondjon a gyermeknevelésről, elképzelhetetlennek tűnt.


Anyaszerep mint életcél

A szülők, így az anyák tiszteletét Mózes is kőtáblába véste, Pál apostol pedig megerősítette az Efezusiakhoz írt levelében (Ef. 6.1-2.) A Közel-Keleten az anyagyilkost mind a mai napig azonnali halállal sújtja a népítélet, az idős szülőkről való gondoskodás pedig legalább olyan komoly, társadalmilag elvárt kötelezettsége a gyermeknek, mint ahogyan a szülőnek is kötelessége gondoskodni a gyermekéről (Példabeszédek 23,22).

Pál apostol a Timóteuszhoz írt levelében beszél arról, hogy a fiatalasszonyokat józanságra kell nevelni és oktatni, hogy „szeressék a férjüket és gyermekeiket”. A görög a szeretet kifejezésére háromféle szót használ. Az érosz, a szexuális vonzalom, a test kívánságának kifejezésére utal. Az agapé Isten szereteté fejezi ki a világ iránt, míg a fília az emberi szeretet igéje. Többek között azé a feltétlen, spontán kialakuló szereteté, amely különleges kapcsot jelent anya és gyermeke között. Benne foglaltatik gondviselés, táplálás, a szükségletek betöltése, a simogatás, és a cinkos mosoly is.

Már Mózes felismerte, hogy 24 órás szolgálatról van szó, amikor a Tízparancsolat bevezető igéiben ezt írja: Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz! (5 Mózes 6, 6–7) Ám ezt a szolgálatot az anyák nem egyedül, magukra hagyatottan végezték, hanem a férjükre, rokonaikra támaszkodva. A gyermeknevelés valóban családi ügy volt, ahol szükség esetén nem csak a nagyszülők, hanem a testvérek, sőt a nagynénik és a nagybácsik is besegítettek, hogy a gyermekek a testi szükségletek kielégítésén túl megismerhessék a legfontosabbat: Isten törvényeit és szeretetének jeleit.


Imádkozó anyák

A gyermekért imádkozó asszony képe rendszeresen visszatér a Bibliában. Mivel a meddőség szégyen volt, számos bibliai nőalak könyörgött Istenhez gyermekáldásért. Így tett Anna, Sámuel anyja is. Pedig a Biblia tanúsága szerint őt önmagáért, gyermek nélkül is szerette a férje, ám Anna nem elégedett meg azzal, hogy ő a férje kedvenc felesége. Évről évre rendszeresen eljárt Silóba, hogy az Úr ládája előtt könyörögjön gyermekáldásért. Hite erősítette meg abban, hogy a rég várt kisfiút nem saját tulajdonának tekintette, hanem Isten olyan ajándékának, akit vissza kell szolgáltatnia az Úrnak. Imádságaival nem hagyott fel: élete végéig könyörgéseivel kísérte fiát, a zsidók egyik legnagyobb prófétáját.

Az anyai imádság erejéről számol be Mónikának, az anyák és a házas asszonyok védőszentjének története is. Mónika gazdag patrícius családban élt férjével és fiával együtt, Észak-Afrikában Krisztus után háromszáz körül. Az asszony az egyedüli keresztény volt a családban, de kitartóan imádkozott férje és fia megtéréséért.

A fiú azonban sokáig hallani sem akart Krisztus áldozatáról: „Mi volt legnagyobb élvezetem? Szerelmet adni, szerelmet kapni. De engem nem elégített ki a lélek vonzódása a lélekhez: a barátság ragyogó birodalma. Mámoros gőzök szálltak folyton testi vágyaim mocsarából és ifjú erőm forrásaiból, és úgy ködbe, homályba burkolták szívemet, hogy nem tudott különbséget tenni a szeretet csendes derűje és fajtalan kívánkozás sötétsége között.” – írja Mónika fia, Augusztinusz, akiből soha nem lett volna Szent Ágoston, ha édesanyja nem veszi olyan komolyan az imádkozás és a közbenjárás feladatát.

Odaadás és elengedés

A Biblia szerint az odaadás az anyák egyik legfontosabb tulajdonsága. Amikor Jézus születéstörténetét olvassuk, talán bele sem gondolunk, hogy Mária az egész életét kockára tette, hogy Isten fiát a világra segítse. A korabeli törvények alapján ugyanis azt a lányt, aki a házasság előtt bizonyítottan férfivel hált, a közösség színe előtt halálra kellett kövezni. Márián minden bizonnyal átfutott ez a gondolat, hiszen a falu népének nem mondhatta azt, hogy Isten fiát hordozza gömbölyödő pocakjában. A halálos ítélet árnyékában nem lehetett könnyű kimondania: „Íme, az Úrszolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint. ” (Lk 2,38)

A mondatban benne van mindaz, ami Pálhegyi Ferenc pszichológus szerint a keresztény anya jellemzője, aki „az Úrtól kapta és az Úrnak ajánlja gyermekeit. Az anyaság számára szolgálat, amelyben ő hűséges, alázatos és önmegtagadó. Aki így fogadja gyermekét, az nem lesz büszke, ha felfedezi annak kiemelkedő képességeit, legfeljebb fokozott felelősséget érez. De nem esik kétségbe akkor sem, ha az derül ki, hogy a gyermek fogyatékos. Ebben az esetben nehezebb feladatot kapott az Úrtól.”

Mária az örök anya, aki az első pillanattól kezdve felismeri fia feladatát, a szívében hordozza mindazokat a próféciákat, amelyek róla szólnak. Tisztában van azzal, hogy mi vár gyermekére, mégsem akarja „megmenteni” a halálosan nehéz feladattól. Otthont nyújt, biztonságot, meleg családi fészket teremt a gyermek Jézusnak, de képes arra is, hogy amikor eljön az idő elengedje a fia kezét. Hagyja, hadd menjen azon az úton, ami elrendeltetett. Nem jár a nyakára, nem akar fürödni a dicsfényében, és nem siránkozik látványosan, amikor elfogják. A tekintete azonban mindig rajta van. Távolról követi, lélekben nem szakad el tőle egy pillanatra sem. Ott áll a kereszt alatt, és várja feltámadását, mert hisz Isten ígéreteiben, és tudja, hogy gyermeke – a látszat ellenére is – Isten kezében biztonságban van.

Miklya Luzsányi Mónika

• Cimkék:
nő anya Biblia kereszténység anyák napja Mária

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére