Kutatás a szent írások után

A Biblia az abszolút bestseller

A Biblia önmagában is a legek könyve. A Bibliából eddig közel 6 milliárd példányt adtak el, több, mint 2500 nyelvre fordították le egy-egy fejezetét, több, mint 500 nyelvre a teljes Bibliát. A Biblia szó az ógörög biblion (könyv) többes száma, amely nem a mai értelemben vett fűzött, gerinccel rendelkező könyvet jelentette, hanem azt a papirusz tekercset, amelyet az ókorban íráshoz használtak. A keresztények a Kr. u. 2. századtól kezdték ezt a nevet a Bibliára alkalmazni: e gesztus azt fejezi ki, hogy maga a Biblia csak azok számára szent irat, akik hisznek abban, hogy minden szava, mondata Istentől ihletett. Azok számára, akik megkérdőjelezik a Biblia szent voltát, az írás nem más, mint könyv, amelyben régi történeteket örökítettek meg az utókornak.

Tüzelésre szánt kódexek

A felvilágosodás utáni évszázadokban sokan és sokféleképpen kérdőjelezték meg a Biblia eredetiségét. A vitában sorsdöntő bizonyítékként szolgált a Codex Vaticanus, amely a világ legrégebbi pergamen kódexe, és amelynek 820 lapja tartalmazza majdnem a teljes Ó-, és Új Testamentumot. A pergamenek Alexandriában keletkezhettek 340 körül, majd a Vatikánba kerültek, mígnem Napóleon Párizsba vitette a kincset. A császár bukása után a Codex Vaticanus visszakerült Rómába, s hét lakat alatt őrizték. Még a kutatók sem vethettek rá pillantást, pedig szövegkritikai elemzése perdöntő lett volna a bibliakritikai vitákban.

Codex Vaticanus

Példának okáért ott volt a 19.században élt Constantin von Tischendorf, a lipcsei egyetem professzora, aki kitartóan hitt a Biblia könyveinek Istentől való ihletettségébe, és meg akarta vizsgálni a Codex Vaticanust, ám tudományos elismertsége, valamint hosszú évek kérvényezése és kilincselése ellenére sem kapott engedélyt arra, hogy beletekintsen. 1844-ben Tischendorf megelégelte a dolgot, s maga utazott a Közel-Keletre, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a Biblia eredetiségével kapcsolatban.
A Sínai-hegyi Szent Katalin kolostorban talált rá egy kosárban a tüzelésre szánt papírok között a ma Codex Sinaiticus, azaz Sínai-félszigeti Kódex néven ismert, 4. századból származó görög nyelvű Biblia-kéziratra. Ez hiánytalanul tartalmazza az Ó-, és az Új Szövetség könyveit, s megtalálható benne Barnabás levele is. A szerzetesek ekkor azt állították, hogy nincs több hasonló kéziratuk, Tischendorf azonban 1853-ban visszatért a Szent Katalin kolostorba, és megtalálta Mózes első könyvének néhány hiányzó fejezetét. Harmadik útján már II. Sándor orosz cár követeként érkezett, és hosszas alkudozások után Szentpétervárra tudta menekíteni a nagyértékű kéziratot.

Tischendorf

„Tischendorf magával akarta vinni a kéziratot Kairóba, a kolostor egyik fíliájába, de nem engedték – írja Prőhle Károly újszövetség ismereti kézikönyvében – Sok utánajárásra megküldték a kéziratot Kairóba, és ott Tischendorf laponként kapta kézhez lemásolásra. A szerzetesek visszautasítottak minden megvételi ajánlatot. Ekkor Tischendorf azt az ajánlatot tette, hogy ajándékozzák a kéziratot az orosz cárnak, a görög egyház patrónusának. Erre hajlandók voltak, ha viszont Tischendorf kijárja a cárnál, hogy az ő jelöltjüket nevezze ki érseküknek. Tischendorf elintézte a kinevezést.” A kódex aztán Pétervárra került, a cár pedig még külön 9000 rubellel jutalmazta a kolostort. Tischendorf 1862-ben fakszimile nyomással megjelentette a kódex teljes szövegét. Az első világháború után a szovjet kormány először Amerikával kezdett tárgyalást a kézirat eladása ügyében, de Amerika az 1931-es gazdasági válság miatt nem tudott megegyezni. Ezért Anglia vásárolta meg a kódexet 100000 font sterlingért, és 1933-ban a londoni British Museumban helyezték el.

Kézirat-dömping

Tischendorf felfedezése után sokan rádöbbentek arra, hogy nem is olyan rossz üzlet bibliai papiruszokkal üzletelni. Ebben az időszakban görög nyelvű papiruszok százai és ezrei kerültek napvilágra Egyiptomban és a Közel-Kelet más területein is. Ezek között jó néhány hamisítványnak bizonyult, azonban még így is igen sok volt közöttük az ősi Bibliai kézirattöredék, akár az első két századból is.
Ám ószövetségi könyvek autográf (a szerzők által készített eredeti) irataira nem találtak. Ennek oka lehetett az is, hogy a zsidók rendszeresen végeztek „kézirat-temetést”: az elhasználódott, hiányos Tóra tekercseket elföldelték. Így aztán sokáig remény sem volt rá, hogy első századnál korábbi leletre bukkanjanak.
Az új felfedezésre várni is kellett 1947-ig, amikor a Holt-tenger északnyugati részén pásztorfiúk csodálatos leltre bukkantak. Néhány vászonba csavart bőrtekercset találtak, amelyet Betlehembe vitték, ahol megmutatták mohamedán papjuknak. Asszír kéziratoknak vélvén a leletet, ő azt tanácsolta a megtalálóknak, hogy adják el a tekercseket a Jeruzsálemi szír kolostornak. Így jutott négy tekercs a Szent Márk-kolostor érsekének kezébe. A további négy vagy öt tekercset E. L. Sukenik, a Héber Egyetem professzora vette meg. 

Holt-tengeri tekercsek

„Néhány tudós, akik megnézték a kéziratokat a szír kolostorban, nem hittek a valódiságukban és hamisítványnak bélyegezték a tekercseket, míg 1948-ban meg nem mutatták Dr. John C. Trevernek, a Keletkutató Amerikai Intézet ügyvezető igazgatójának” – írja Siegfried Horn a bibliai régészetről szerkesztett munkájában. Trever meggyőződött valódiságukról, miután összehasonlította a Nash-papirusszal, az i.e. első vagy második századból származó héber nyelvű dokumentummal, amely a Tízparancsolatot tartalmazza. A Holt-tengeri tekercsek perdöntő bizonyítékként szolgáltak, ám még ma is rengeteg kérdés várat magára a Biblia keletkezésével kapcsolatban.

Miklya Luzsányi Mónika

• Cimkék:
Biblia kézirat kódex könyv papír

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére