- Címlap
- Társadalom
- Világhír
- Életmód
- Kultúra
- Tudomány
- Sport
- Egyház
- Beszállhatok?
- Blogok
- Fórum
- Dossziék
- Film
- Videók
- Játék
- RSS
Mai morzsa
|
Kultúra
2010-10-21 13:55:00 1956-os városi legendákA forradalom időszaka a szóbeszédek, az urbanlegend virágkora volt, összeállításunkban három történetet és kutatásukat tekintjük át.A Köztársaság téri alagútrendszer Léteztek-e a kazamaták, létezett-e a pincebörtön, ahol a kommunisták a forradalmárokat és a velük szimpatizálókat megkínozták, és aminek alagútján át el tudtak menekülni a bosszú elől? Marinov Iván, Dezső András és Pál Attila 2006-os Legendavadászat című könyvükben Litván György, Tulipán Anna és Gosztonyi Péter történészek kutatásai alapján próbálták meg rekonstruálni a Köztársaság téren történteket (jobb alsó képünk itt készült 1956-ban). A pártszékház 1956. október 30-ai ostroma a délelőtti órákban kezdődött, az ÁVH-sok az épületből lőtték a felkelőket. Az egyenlőtlen küzdelmet végül a székház felmentésére küldött tankok döntötték el - a felkelők javára. Máig tisztázatlan, miért, és pontosan hogyan is történt, hogy a páncélosok végül az épületet vették tűz alá. Amikor az ÁVH-s védők maroknyi csoportját az épületből kivezették, odakint elszabadult a pokol. A források szerint csaknem tíz embert kivégeztek, és a tömeg holttesteket gyalázott meg. Az ostrom előtt a székházban százötven ember tartózkodott, harminc-negyven védő elő is került. A többiek - Gosztonyi Péter hadtörténész szerint - a környező házakból jutottak ki, vagy hátsó udvarról hátsó udvarra mászva érték el a Rákóczi utat, és onnan menekültek. A Köztársaság téren tartózkodó tömegben hamar felröppent a „hír”: az ávósok elbújtak, és a pártházból titkos alagút vezet a Köztársaság tér alatti bunkerból a pártházba. Megkezdődtek az ásatások, eleinte csak kéziszerszámokkal, később erőgépekkel keresték a földalatti rejtekhelyet, ám mindhiába. „A forradalom alatt felkerestek a titkos alagutak miatt. Sem a tervek, sem a tervező és a statikus nem tudtak semmi ilyesmiről, pedig más esetben - például Rákosi villájánál -, ha nem is mi terveztük a földalatti részt, de megkaptuk a Belügyminisztériumból a kijáratok helyét.” - idézi Gosztonyi Péter A Köztársaság téri ostrom és a kazamaták című 1994-es tanulmányában Papp László építészmérnököt. Azaz a tervezőknek sem volt tudomása a bunkerről. És a legmeggyőzőbb bizonyíték: az 1956 óta eltelt bő félszáz évben nem találtak sem kazamatát, sem alagutat a Köztársaság tér alatt. A kesztölci köztársaság Az 1956-os totónyertes A történet azt követően vált országszerte ismertté, hogy a különös esetből Szabó Illés újságíró 2002-ben Telitalálat címmel könyvet írt, majd egy évre rá filmet rendezett. A bevallottan fikciós elemeket tartalmazó mű szerint H. Béla targoncavezetőnek telitalálata lett a totón, balszerencséjére azonban az átadás időpontja 1956. október 23-ára esett. Mivel félt, hogy nyereményét elrabolják, a pénzt elásta egy játszótéren. A család fekete báránya, Pista azonban rábeszélte Bélát, hogy cseréljék be a pénzt aranyra és valutára. Elindultak az uzsoráshoz, de Pista váratlanul meghalt. H. Bélát időközben elhagyta a felesége, ezt követően Béla a közeli kocsmába költözött, és vendégségbe hívta a lakóközösséget. Később Rózsika, H. Béla albérlője is megjelent a kocsmában, és egymásba szerettek. A forradalom leverése után mindennek vége szakadt, amikor a kocsmát porrá lőtte egy szovjet tank. Béla ugyan életben maradt, Rózsikát és a pénzt azonban örökre elveszítette. Így hangzik dióhéjban a fiktív történet, a Legendavadászat című 2006-os könyv szerzőtriója (Marinov Iván, Dezső András, Pál Attila) tolmácsolásában.
A film trailere még japán felirattal is ment A kitaláció és a valóság közötti választóvonal feltárása érdekében a legendavadászok felkeresték Szabó Illést, akitől megtudták: a nyertes valódi neve Radspiller Béla, aki a fővárosi, Illatos úti Hungária Vegyi Művekben dolgozott targoncavezetőként - ugyanott, ahol Szabó Illés édesapja is. Elmondása szerint sem a nyertessel, sem annak családjával nem tudta felvenni a kapcsolatot. Radspiller - mesélte Szabó - a forradalom kitörésekor elásta a summát. Aztán mégis úgy döntött: abszurd módon akkor védi meg frissen szerzett vagyonát, ha mindenki számára látható helyre teszi. Ez a helyi kocsma volt, s erről az egész utca tudott. Szabó Illés szerint a pénzhez - mai értékén legalább egymilliárd forintnak megfelelő összeg - mégsem nyúlt senki, gazdája szinte szent tehénnek számított. A forradalom leverése után - az író szerint - azonban a Radspiller-család egyik napról a másikra teljesen eltűnt. „Mintha azt hallották volna, hogy az egész utca, ahol lakott, merev részeg volt a forradalom alatt, meg mintha… Igen, mintha ’57 áprilisában beállított volna a gyárba, hogy tartoznak neki még háromszáz forinttal… Azon túl semmi. Eltűnt, hírét se hallották. (…) Még a családtagjai sem kerültek elő.” - olvasható Szabó könyvében. (A nyitóképet Almásy László készítette) mindennapi.hu
|
Hírsor
A hét java
|
|