Feministák és konzervatívok csaptak össze az Egyesült Királyságban

Férfi munkavállalók veszélyben

Lekörözték a brit nők a felsőoktatásban és a különböző jól fizetett szakmákban betöltött munkahelyek számát tekintve a szigetországi férfiakat. Miközben globális szinten az utóbbi évtizedben az írástudatlan emberek száma százmillióval csökkent, vagyis tavaly az egész világon már „csak” 775 millió analfabétát tartottak számon, s ezek kétharmada nő volt, Nagy-Britanniában három éve megváltozott a nemek aránya a felsőoktatásban. A fiatal brit nők 51 százaléka továbbtanul, míg hasonló korú férfitársaiknak csak a negyven százaléka él ezzel a lehetőséggel. Még szembetűnőbb a mai helyzet a húsz évvel korábban mért különbségekhez képest, amikor öt nő közül csak egy ment felsőoktatási intézménybe.

A „mondvacsinált egyenlősdi”

A brit munkaerőpiacon is megváltozott a helyzet. Felmérések szerint a 16−59 éves nők foglalkoztatási aránya az 1971. évi 56 százalékról 2004-re 73 százalékra emelkedett. Ez azt jelenti, hogy négymillió nő lépett a munkaerőpiacra, miközben a társadalmi mobilitás, vagyis az emberek közötti hierarchiában betöltött különböző pozíciók közötti mozgás a férfiak körében ugyanebben az időszakban visszaesett.

E radikális változások miatt jelentette ki David Willetts brit konzervatív oktatási miniszter a napokban tartott sajtótájékoztatóján, hogy „a feminizmus akadályozza a munkásosztályba tartozó férfiak társadalmi mobilitását”. Szavai felzúdulást váltottak ki a szigetországban, s ezen már az sem enyhített, hogy a miniszter a Daily Telegraph szerint azt is kifejtette a jelenségről, hogy ő ugyan nem ellenzi a női egyenjogúságért küzdők eszméit, sőt támogatja a szebbik nem elhelyezkedését, de „talán a feminista forradalom volt a legfontosabb tényező” a brit férfiak lemaradásában. „A feminizmus mondvacsinált egyenlősdi. Én nem ellenzem ezt, de valószínűleg ez az egyetlen és legmeghatározóbb tényező” – fejtette ki Willetts.

Kevesebb a férfimunka

Karen Mumford, a York Egyetem közgazdaságtan-professzora szerint a feminizmus előtti időkben a munkásosztálybeli férfiak felfelé irányuló társadalmi mobilitásukat a szakmai ranglétrán történő előrehaladásukkal érték el. „A feldolgozóipar összezsugorodása azonban – ami a jobban fizetett, túlnyomórészt férfiak uralta közeg volt – azt jelentette, hogy ezek a lehetőségek megszűntek” – fejtette ki Mumford, aki szerint nem a feminizmus jelenti a problémát. Úgy véli, csak annyi történt, hogy a közepes bevételeket és nagy fizikai erőnlétet feltételező férfimunkák köre csökkent, miközben a nőknek való, könnyebb feladatok elterjedtek.

Másfelől a feministák azzal érvelnek, hogy a statisztikai hivatal szerint a brit férfiak 2010-ben tíz százalékkal több fizetést vihettek haza, mint női kollégáik. Kate Saunders feminista író pedig arra mutatott rá a közszolgálati BBC összeállításában, hogy a munkaerőpiacon nagy számban megjelenő nők bizony elvállalnak sok olyan rosszul fizetett munkát is, amit a férfiak visszautasítanak.(Miért keresnek negyedével többet a férfiak?)

A The Guardian cikke szerint Yvette Cooper, a munkáspárti árnyékkormány társadalmi egyenlőségért felelős minisztere felszólította az oktatási tárca vezetőjét, hogy vonja vissza észrevételeit. „David Willettsnek vissza kell vonnia ezt a szemétséget, és szembenéznie azzal, hogy politikája visszafogja a fiatalok és a nők előrejutását” – mondta a baloldali politikus.

Cristina Odone, a Daily Telegraph honlapján blogoló újságíró azonban azt írta: Willettsnek igaza volt. „De nem azért, mert a nők ellopták a férfiak munkahelyeit. A feministák azzal a filozófiával ásták alá a férfiak helyzetét, hogy minden hím feláldozható. És ezt nemcsak tanították, hanem jutalmazták is: az egymást követő munkáspárti kormányok teljesítették a feminista követeléseket, s olyan támogatási rendszert alakítottak ki, ami jutalmazza azokat az egyedülálló anyákat, akik nem engedik, hogy gyermekeik apja egy fedél alatt éljen családjával.”

Hargitai Mátyás

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére