Egyház
2011-08-04 19:00:00
Nyugat felkarolta az elnyomás alatt élő keresztényeketPeking legnagyobb ellenfele: a Sion Gyülekezet
Nem kegyelmez a kínai kommunista rezsimnek a nyugati sajtó. Naponta jelennek meg tényfeltáró tudósítások az elnyomás alatt élő keresztények mindennapjairól.
Július végén a Wall Street Journal (WSJ) amerikai gazdasági napilap beszámolt Peking jelenleg egyik legnagyobb belső ellenfeléről, a kínai, keresztény Sion gyülekezetről, amely földalatti, illegalitásban működő mozgalomként minél hamarabbi, radikális változtatások szükségességét hirdeti az élet minden területén.
Protestáns fenegyerekek
A lap bemutatta a pekingi Sion gyülekezet fenekegyerekét, Jin Mingri lelkészt, aki prédikációiban merőben új jövőképet sulykol a kínai keresztények előtt, nézetei pedig természetesen teljesen ellentétesek a vallásgyakorlást rövid pórázon tartó Kínai Kommunista Párt eszméivel.
„Hagyjátok, hogy leszármazottaitok olyan nagyszerű politikusokká váljanak, mint József és Dániel voltak” – prédikált nemrég Jin az ószövetségi személyiségekre utalva, akik úrrá lettek a kihíváson, hogy politikai vezetőkké váljanak. „Gyermekeinknek befolyásolniuk kell hazánk jövőjét” – érvelt tovább a lelkész 800 tagot számláló gyülekezete előtt.
Észrevétlen harc
Jint a kínai protestáns vezetők rohamosan bővülő csoportjának egyik tagjaként írta le a WSJ, megjegyezve, hogy ez a keresztény társaság ma nagy kihívást jelent Kína államilag irányított vallási rendszerére. „Ma még nagyrészt észrevétlen a külvilág számára az a tulajdonképpeni, egyre inkább erősödő harc, ami az uralkodó kommunisták és vallásos ellenzékük között bontakozott ki Kínában. Az ország illegális, földalatti egyházai – amelyek létszáma becslések szerint is több tízmilliósra tehető – azonban kezdtek összefogni jogi elismertetésük eléréséért” – írta Pekingből a WSJ tudósítója.
A jelek szerint – legalábbis a vallási élet állami irányításának megszüntetése területén – visszafordíthatatlan folyamat kezdődött el Kínában. Ven Csia-pao kormánya ezért attól tartva, hogy az istenhit rövid időn belül felváltja a párt iránti feltétlen odaadást, erőteljes kampányt indított az egyházak és az őket egyesítő hálózatok ellen.
Kormányellenes petíció
Az előzményekhez tartozik azonban – mint megírtuk –, hogy áprilisban a hatóságok kilakoltatták a shouwang egyház, Peking egyik legnépszerűbb underground gyülekezete tagjait az általuk bérelt ingatlanokból. Erre válaszolva tizenhét illegalitásban tevékenykedő egyházi vezető megfogalmazta első kormányellenes petícióját, amelyben a vallásgyakorlást szabályozó kínai törvények reformját szorgalmazták. Ekkor lendült akcióba a rendőrség is, amely több egyházi vezetőt őrizetbe vett, köztük július elején egy népszerű lelkészt Jiangsu tartományban, akit két évig tartó munkatáborra ítéltek, mert szerepet vállalt vallási találkozók megszervezésében.
„A helyzet már-már ellenőrizhetetlen” – vélte Yang Fenggang, az amerikai Purdue Egyetem igazgatója, a kínai egyház-társadalmi kapcsolatok szakértője. Több mint egy évtizeddel a Falun Gong gyakorlatának betiltása után ugyanis a tét ezúttal már nagyobb: a teljes körű kormányzati fellépés az underground keresztények ellen nem csak a hazai ellenállást kockáztatja, hanem károkat okoz az ország nemzetközi megítélésében is, és mindenütt a világon tiltakozást vált ki a keresztény közösségekben.
Kitartást ígérnek
Az is bizonyos már, hogy a Falun Gong-követők elhallgattatásához képest, a mai protestáns mozgalom nehezebb falatnak bizonyul Peking számára, miközben a földalatti egyházak kiterjedt hálózata ráadásul kitartást ígér. Alig állították le a kommunisták a shouwang-mozgalmat, rögtön a sion lépett annak helyére, és "Jin úr" egyre szókimondóbbá vált. A színfalak mögött pedig további lelkészek sorakoznak.
Csak Pekingben húsz – a hatóságok által eddig érintetlen – szeminárium keretében több száz diák tanul, két-vagy három éves programokban, a Jin Mingri segítségével megszervezett iskolákban. Amint a diákok megszerzik okleveleiket, rögtön kialakítják földalatti plébániáikat, s ilyen módon folyamatosan növekednek az illegális protestáns csoportok.
Kompromisszum vagy konfrontáció?
Ugyanakkor szakértők szerint biztos, hogy a feszültségek nem feltétlenül vezetnek nyílt leszámoláshoz, ha mindkét fél vállalja a kompromisszumokat. Sok múlik azon is, hogy a protestáns vezetők milyen mértékben veszik igénybe a nyilvánosság segítségét. A Falun Gong betiltása is azzal kezdődött, hogy a mozgalom több ezer tagja megszállta Peking központját, s kikényszerítette a konfrontációt.
A kínai kommunista kormány gondolkodása egyébként jól tükröződik az állami tulajdonú Global Times napilap áprilisi szerkesztőségi cikkében, amely szerint „egy gyülekezet nem válhat olyan hatalommá, amely radikális változást idéz elő, miközben a politizálás nem megengedett a templomokban”.
Viszonylagos nyitottság
A kereszténység körüli kínai feszültségek nem új keletűek Kínában, ahol már a Krisztus utáni hetedik században megjelent ez a világvallás. Mao Ce-tung 1949-es kommunista hatalomátvétele után hivatalosan ötféle hitet ismert el az állam: a protestantizmust, a katolicizmust, a taoizmust, a buddhizmust és az iszlámot. A vallásgyakorlást azonban erősen korlátozták, templomokat pusztítottak el és száműzték a külföldi misszionáriusokat.
Mao 1976-ban bekövetkezett halála utáni években Kína elkezdte bevezetni a korlátozott politikai liberalizációt, ami részleges lazítást eredményezett a vallásgyakorlás korlátozásában, de amely továbbra is határozottan állami felügyelet alatt maradt.
Az utóbbi években aztán – a viszonylagos nyitottság időszakában – az olyan városi egyházak, mint a sion kezdtek megerősödni. E vallási közösségek gazdasági hátterét nagyrészt egyre gazdagabbá váló tagjaik, néhány amerikai támogatójuk, illetve több más külföldi tehetős evangélikus biztosítja.
A feltételek tehát adottak, a kínai tekintélyelvű állam szerkezetét külső segítséggel belülről gyengítik egyre elszántabb ellenfelei. A 42 éves Jin Mingri azt mondja, amit elkezdett, azt be is fejezi – „még a titkosügynökök folyamatos jelenléte mellett is”.
Hargitai Mátyás
|
