Jó a kérdés! Elgondolkodtatott. Vajon miért nem imádkozom hangosan?
Öregdiák! Zsike56 Miért adtátok fel? Hisz már Vibolya is válaszol. Vazul kérdésére nem idézettel. Bár még nem kérdez :-)))

Hát, úgy látszik, csak válasz születik, kérdés nem. :)

Akkor még egy:
Hangosan kimondva, vagy némán szeretsz imádkozni?

Hát, úgy látszik, csak válasz születik, kérdés nem. :)

Akkor még egy:
Hangosan kimondva, vagy némán szeretsz imádkozni?

Kedves Jadwiga,
érdemes elgondolkodni azon, hogy miért kapcsolódunk egy netes fórumhoz?
Én megtettem. Arra a meggyőződésre jutottam, hogy hasznosabb lenne egy-egy értékes könyv olvasására fordítani az időt. Ezután inkább ezt teszem majd.
Kérdésem: Miért kapcsolódom egy ilyen fórumhoz? Én már megválaszoltam, de hasznos lenne, ha ezt a kérdést minél többen megválaszolnák legalább maguknak, ha ide nem is írják be a választ.

Öregdiák! Köszönöm az idézetet. Igyekszem megtanulni.
Édesapám hirtelen halt meg. Mikor reggelizett, elrakta az asztalról a kenyeret, tányért, mindent. De a morzsát soha nem takarította le. Amikor a mentő elvitte, s a kórházból hazamentünk azzal, hogy ő már örökre elment, a morzsák ott voltak az asztalon. Én gyorsan eltüntettem. De nem elég gyorsan. Édesanyám viszont évek hosszú során emésztette magát, hogy nem kellett volna ezért soha sem szólnia. Szerencsére (!) ma már erre sem emlékszik. Jótékony az öregség.
Kérdés az elözőben.

Kedves Zsike56!
Ismét idézetet hozok. Ebben sok minden "apróság" van megfogalmazva az öregek irányából fofászként. Ha azok közül csak néhányt tudunk teljesíteni a mindennapokban az öregek felé, valamit már tettünk. Nem nagy dolgok, de a világ sok apróból áll. én jónéhányat tudatosan alkalmazok: pl. mindig türelmesen, érdeklődést is mutatva meghallgatom a sokadszorra hallott "beszámolót" is. Mindig patronálunk egy-egy idősebb embert. Annak a számunkra teljesen idegen néninek a sírját is látogatjuk, akinek élete utolsó 6-8 évében kizárólagos támaszai voltunk, temetéséről is mi intézkedtünk, amit éppen fedezett ugyan a 92 éves néni hagyaték-takarék-könyve. A néni anyagilag éppen eléldegélt, de az, hogy "hozzátartozóinak" tekinthetett minket, számára a legfontosabb volt.

Most az idézetet bemásolom:
Öregek fohászai
/Áldottak az öregek barátai/

- Áldott, - aki megértéssel kísér,
és fogja reszkető kezünket!
- Áldott, - aki tudja, hogy hallásunk
nehezen kapja el a szót!
- Áldott, - aki nem csodálkozik,
hogy sok mindent nem látunk,
és lassan jár nálunk már az ész!
- Áldott, - aki nem veszi észre,
hogy megint kiömlött a kávé az asztalon!
- Áldott, - aki mosolyogva áll meg,
hogy elbeszélgessen velünk!
- Áldott, - aki nem árulja el,
hogy ma már éppen kétszer hallotta tőlünk ezt a történetet!
- Áldott, - aki fel tudja idéztetni velünk
múltunk emlékeit!
- Áldott, - akitől megtudjuk, hogy nekünk is jár
még tisztelet és szeretet!
- Áldott, - aki elhiteti velünk,
hogy, még reánk is szükség van és nem vagyunk fölöslegesek!
- Áldott, - aki biztosít arról,
hogy nem vagyunk mi sem egészen egyedül!
- Áldott, - aki segíti vinni öregségünk keresztjét,
amely nekünk már oly nehéz!
- Áldott, - aki szerető leleményességgel segíti
ingadozó lépteinket a hazafelé vezető úton!

Kedves Öregdiák!
Nagyon helyeslem, hogy próbálod terelni a témát. Nagyok jók a kérdéseid is, mindegyik megérdemelne egy külön topicot. Azt gondolom, hogy nem csak az Isten-hívőket érintik ezek, hanem szinte minden ember hétköznapjait.
Én most az öregek elmagányosodásához szólnék hozzá, ami napjaink égető problémája, előbb-utóbb mindannyian szembesülünk vele, akár úgy, hogy szüleink maradnak egyedül, akár mi. Egyre több az idősek otthona, de még így is kevés a hely számukra, sok idős végzi az "elfekvő" osztályokon, amit nem kívánnék magamnak sem.
Szokták mondani, hogy az öreg fát már nem lehet hajlítani. Sok öreg ember nem akar kimozdulni a megszokott környezetéből, a családja (ha van) pedig nem hajlandó feladni addigi életvitelét (karrierjét) az elgondozása érdekében. Azt tapasztalom, hogy a gondozáson túl leginkább a beszélgetés, meghallgatás hiányzik nekik. Nagyon hasznos a házi gondozó szolgálat is, de nem elég.
Vajon megteszünk minden tőlünk telhetőt?

Kedves Öregdiák!
Nagyon helyeslem, hogy próbálod terelni a témát. Nagyok jók a kérdéseid is, mindegyik megérdemelne egy külön topicot. Azt gondolom, hogy nem csak az Isten-hívőket érintik ezek, hanem szinte minden ember hétköznapjait.
Én most az öregek elmagányosodásához szólnék hozzá, ami napjaink égető problémája, előbb-utóbb mindannyian szembesülünk vele, akár úgy, hogy szüleink maradnak egyedül, akár mi. Egyre több az idősek otthona, de még így is kevés a hely számukra, sok idős végzi az "elfekvő" osztályokon, amit nem kívánnék magamnak sem.
Szokták mondani, hogy az öreg fát már nem lehet hajlítani. Sok öreg ember nem akar kimozdulni a megszokott környezetéből, a családja (ha van) pedig nem hajlandó feladni addigi életvitelét (karrierjét) az elgondozása érdekében. Azt tapasztalom, hogy a gondozáson túl leginkább a beszélgetés, meghallgatás hiányzik nekik. Nagyon hasznos a házi gondozó szolgálat is, de nem elég.
Vajon megteszünk minden tőlünk telhetőt?

Kedves Fórumozók!
Miközben ezt írom, olvashatom "totem" indító sorait. Ebben "bármilyen témájú" hozzászólás és kérdés felvetése is szerepel.
Úgy látom, teljesen egysíkú irányban alakul a "beszélgetés".
Életünknek minden perce a bibliával kapcsolatos? Kizárólag a biblia értelmezése a megvitatható téma? Fiatalságunk gondjairól - nem elhallgatva a szexualitást - miként vélekedünk? Gyermekeinknek sikerül-e átadni a hitet? Kötelességünk-e a szegények támogatása? Mit tennénk a hajlétalanok érdekében, ha erre módunk lenne? Milyen Tv vagy Rádióműsort szeretnénk? Fontosnak tartjuk-e a vagyonosodást egy határon túl, mindenáron? Az öregek elmagányosodása ellen teszünk-valamit?
Most így szinte hadarva és kapásból néhány kérdés-féle idejött. Szerintem ezen kérdésekre érdemlegesen nem lehetne válszolni egy-egy frappáns biblia idézettel. Ezek a kérdések az Istent-hívőket nap-mint nap utolérik. Töprengéseinkkel ebben is segíthetnénk azoknak akik idetévednek.
Pontatlanul idézek egy bibliai gondolatot: Nemcsak kenyérrel él az ember, de Isten igéjével is. (Kérném, a pontatlanságot ne rója fel senki bűnömnek!) Isten igéjét eléggé részletesen hangsúlyoztuk eddig, ha lehetne térjünk el egy kicsit legalább a mindennapjaink kenyér-kérdéseinek irányába. És tegyük ezt, mint Istent hívő, de a földön élő emberként. Jónéhány kérdésfelvetésemet nem ismétlem, de kiegészíteni, átgondolni még lehetne azokat.

Ezek hidd el , hogy válaszok
1 Kor2
10. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Ezek hidd el , hogy válaszok
1 Kor2
10. Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11. Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12. Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13. Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14. Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15. A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16. Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Vibolya, ezek a saját gondolataid vagy idézel valakitől??
Nem derül ki egyértelműen.
Az biztos, hogy nem kapcsolódik a topichoz.

Igen, bizonyosan van egy-egy bibliai rész, ami iránymutatás féle lehetne.
De nem az a kérdés, hogy mi van a bibliában, mit adna megoldásnak a biblia, hanem az, hogy mi mit teszünk valójában.
Azaz mi "fórumozók" valójában mit teszünk? Mi miként adunk választ a kérdésekre?
Ne bújjunk állandóan a biblia bölcsessége mögé, mondjuk meg, hogy mi mit gondolunk-javaslunk egy egy kérdésben.

Az igében mindenre van válasz ezekre a kérdésekre is, de akkor most nem ídézem:-)

Kedves Fórumozók!
Miközben ezt írom, olvashatom "totem" indító sorait. Ebben "bármilyen témájú" hozzászólás és kérdés felvetése is szerepel.
Úgy látom, teljesen egysíkú irányban alakul a "beszélgetés".
Életünknek minden perce a bibliával kapcsolatos? Kizárólag a biblia értelmezése a megvitatható téma? Fiatalságunk gondjairól - nem elhallgatva a szexualitást - miként vélekedünk? Gyermekeinknek sikerül-e átadni a hitet? Kötelességünk-e a szegények támogatása? Mit tennénk a hajlétalanok érdekében, ha erre módunk lenne? Milyen Tv vagy Rádióműsort szeretnénk? Fontosnak tartjuk-e a vagyonosodást egy határon túl, mindenáron? Az öregek elmagányosodása ellen teszünk-valamit?
Most így szinte hadarva és kapásból néhány kérdés-féle idejött. Szerintem ezen kérdésekre érdemlegesen nem lehetne válszolni egy-egy frappáns biblia idézettel. Ezek a kérdések az Istent-hívőket nap-mint nap utolérik. Töprengéseinkkel ebben is segíthetnénk azoknak akik idetévednek.
Pontatlanul idézek egy bibliai gondolatot: Nemcsak kenyérrel él az ember, de Isten igéjével is. (Kérném, a pontatlanságot ne rója fel senki bűnömnek!) Isten igéjét eléggé részletesen hangsúlyoztuk eddig, ha lehetne térjünk el egy kicsit legalább a mindennapjaink kenyér-kérdéseinek irányába. És tegyük ezt, mint Istent hívő, de a földön élő emberként. Jónéhány kérdésfelvetésemet nem ismétlem, de kiegészíteni, átgondolni még lehetne azokat.

Köszönöm :-)) Jó, hogy bejelentkeztél, mert épp elvesztettem a türelmemet egy másik topicnál. Jehova tanúi nem ilyen rámenősek, mint az itteni megtértek. Persze lehet, hogy náluk már betelt a létszám, feladatukat teljesítették. A kérdésem pedig az: Hogy lehet, hogy az ember oly könnyen türelmetlen lesz? Hogyan lehet a másik orcát is odatartani? :-))))

Jadwiga, nagyon jól bemutatod a gyakorlatban, hogy mire gondoltam. Remélem, hogy Vibolya is érteni fogja. ;)

„Aki... megalázza magát, felmagasztaltatik" (Lk 18,14).
Nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen magunkat megalázni, mert ugyan, mire is lehetnénk büszkék? Szépen a leghátsó helyre kellene leülnünk, külön felszólítás nélkül. Ha józanul és becsületesen ítéljük meg magunkat, akkor nem lehetünk valami nagyra önmagunkkal. Kiváltképpen az Úrhoz való imádságunkban nem tudunk semmit felmutatni. Nem beszélhetünk érdemeinkről, mert nincsenek. Egyedül csak az irgalomra hivatkozhatunk: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" (13. vers).
Íme, a vigasztaló szó Isten királyi székéből: ha megalázzuk magunkat, az Úr felmagasztal minket. A fölfelé vezető út számunkra lefelé vezet. Ha már levetkőztük saját énünket, alázatba öltözhetünk, és ez a legjobb viselet. Az Úr eláraszt minket a - lélek békességével és boldogságával. Megajándékoz Igéjének ismeretével és az Önmagával való közösséggel. Megáld a bűnbocsánat és a megigazulás bizonyosságának örömével. Isten annak ad tisztességet és megbecsülést, aki az Ő dicsőségére használja fel azt. Azoknak ad elismerést és befolyást, akik attól nem fuvalkodnak fel, hanem még nagyobb alázattal szolgálnak neki. Aki erőszakosan törtet fölfelé, azt sem Isten, sem az emberek nem szívesen támogatják, de a szerénységet Isten és ember egyaránt megbecsüli.
Uram, kérlek, alázd meg az énemet, hogy Benned naggyá lehessek!

Már megint elfelejtettél kérdezni!
Nincs kedved topicot nyitni? Legalább mindenki elolvashatná időrendben, hogy mikor melyik Biblia idézetet tartod szükségesnek a többiek okulására. Nem szakítanánk meg a logikai összefüggést a tárgyi topic témájához irt hozzászólásainkkal.
Szóval nem akarsz egy ilyen topicot nyitni? Épülésünkre szolgálhatna.

„Aki... megalázza magát, felmagasztaltatik" (Lk 18,14).
Nem lenne szabad, hogy nehezünkre essen magunkat megalázni, mert ugyan, mire is lehetnénk büszkék? Szépen a leghátsó helyre kellene leülnünk, külön felszólítás nélkül. Ha józanul és becsületesen ítéljük meg magunkat, akkor nem lehetünk valami nagyra önmagunkkal. Kiváltképpen az Úrhoz való imádságunkban nem tudunk semmit felmutatni. Nem beszélhetünk érdemeinkről, mert nincsenek. Egyedül csak az irgalomra hivatkozhatunk: „Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!" (13. vers).
Íme, a vigasztaló szó Isten királyi székéből: ha megalázzuk magunkat, az Úr felmagasztal minket. A fölfelé vezető út számunkra lefelé vezet. Ha már levetkőztük saját énünket, alázatba öltözhetünk, és ez a legjobb viselet. Az Úr eláraszt minket a - lélek békességével és boldogságával. Megajándékoz Igéjének ismeretével és az Önmagával való közösséggel. Megáld a bűnbocsánat és a megigazulás bizonyosságának örömével. Isten annak ad tisztességet és megbecsülést, aki az Ő dicsőségére használja fel azt. Azoknak ad elismerést és befolyást, akik attól nem fuvalkodnak fel, hanem még nagyobb alázattal szolgálnak neki. Aki erőszakosan törtet fölfelé, azt sem Isten, sem az emberek nem szívesen támogatják, de a szerénységet Isten és ember egyaránt megbecsüli.
Uram, kérlek, alázd meg az énemet, hogy Benned naggyá lehessek!

Kedves Fórumozók!
Elköszönök ettől a "témakörtől".
A káprázatos biblia-ismeretnek (Vibolya)
én sajnos a nyomába sem érek,
hozzászólni se nagyon tudnék. Sajnálom.
Kérdésem sincs.

Lényeg az őszinteség. A korábbi hozzászóló kérdésére kell őszintén válaszolni, majd feltenni egy újabb (bármilyen témájú) kérdést, amire a következő hozzászóló reméljük...őszintén fog válaszolni. A kultúrált kommunikáció szabályain belül NINCS TABU.

Kedves Jadwiga, bár már elköszöntem,de megszólítottál és kérdeztél, így válaszolok is Neked. "Miért hagyom?" - ezt kérdezed. Azért hagyom, mert tisztelettudóan udvarias szeretnék maradni. Ezt pedig úgy látom, egyetlen módon tehetem meg, hogy "hagyom" ill. ráhagyom és hallgatok.
A hallgatás egyetértést jelent, vagy mást? - Saját kérdésemre a válaszom: Mást.

Igen, azt hiszem, minden kérdésedre igen a válasz. Igen nem azzal a füllel hallgatjuk egymást. És elbeszélünk egymás mellett. S nem figyelünk oda. És gondolom ezért nem értjük egymást.
Az idézet nagyon jó. Tényleg nem szeretetet érzek Vibolya iránt, s semmi kedvem vitatkozni vele. Haragot érzek. Minden hozzászólása a Biblia idézése. S támadásra használja. A katolikus egyházat, engem, bárkit. Térítés helyett elriaszt. Engem is.("Lényeg az öszinteség" :-))
Miért hagyod Öregdiák?