Egyre durvább a helyzet Líbiában

Olajpiaci pánik a levegőben

Több líbiai város is az arab országot vezető Moammer Kadhafi távozását követelő tüntetők kezére került hétfőre az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) nevű nem kormányzati szervezet szerint, amely egyúttal minden más forrásnál több, 300-400 halálos áldozatról számolt be a napok óta tartó zavargások veszteségmérlegét összesítve.

A párizsi székhelyű, információit líbiai emberi jogi szervezek tájékoztatásából merítő FIDH szerint a tüntetők kezén van a második legnépesebb líbiai város, a keleti országrészben fekvő Bengázi, a kormányellenes megmozdulások kiindulópontja.

Helyszíni beszámolók szerint az utcát uraló tüntetők hétfőn elfoglalták a biztonsági erők helyi főhadiszállását, a bíróság épületéről pedig bevonták a líbiai nemzeti zászlót, s helyére kitűzték az egykori királyság lobogóját. A monarchiát katonai puccs döntötte meg 1969-ben, amely Kadhafit is hatalomra emelte. Bengázi repülőtere nem üzemel, a légiirányítók visszafordítottak Isztambulba egy török repülőgépet, amely a török állampolgárokat szállította volna el a városból.
A FIDH a nap folyamán az ellenzék uralta települések közé sorolta Szirtet, Kadhafi szülővárosát is, de később visszavonta ezen állítását. Szemtanúk szintén cáfolták, hogy a várost a tüntetők ellenőriznék.

A szövetség szerint az ellenzék kezén van viszont Tobruk, Miszuráta, Homsz, Tarhuna, Zejten, Závja és Zavára település. A FIDH összesítése szerint a líbiai összecsapások már összesen 300-400 emberéletet követeltek. A Human Rights Watch emberi jogi szervezet korábban 233-ra tette a halálos áldozatok számát. Az arab világ országai közül eddig Líbia válaszolt a legkeményebb eszközökkel arra a térségben terjedő tüntetéshullámra, amely már a tunéziai és az egyiptomi elnök bukását okozta.

A csaknem 42 éve országló Kadhafi távozását követelő tüntetőknek, illetve a rendfenntartó erőknek és Kadhafi-szimpatizánsoknak a keleti országrészben hat nappal ezelőtt kirobbant összecsapásai hétfőre virradó éjszaka érték el a líbiai fővárost, Tripolit. Az ellenzék hétfő estére újabb megmozdulást hívott össze a belvárosi Zöld térre, ami növeli az újabb összecsapások veszélyét.

Tripoliban hétfőn zárva tartottak az iskolák, a kormányhivatalok, és az üzletek nagy része.
Kadhafi egyik fia, Szaif al-Iszlám Kadhafi hétfőre virradóra elmondott televíziós beszédében polgárháború veszélyére figyelmeztetett. Líbiában valós veszély lehet az ország több részre szakadása, tekintettel a mélységes törzsi megosztottságra, valamint a Tripoli és Bengázi közötti történelmi vetélkedésre.

Iszlám egyházi vezetők egy csoportja fatvában (vallásjogi állásfoglalásban) szólított fel hétfőn az ország lakosságát a líbiai vezetés elleni felkelésre, és a bebörtönzött tüntetők szabadon bocsátását követelte.


Menekülés Líbiából

A norvég Statoil, az osztrák OMV és a spanyol Repsol egyaránt kimenekítette külföldi alkalmazottjait az arab országból. A brit-holland Shell egyelőre külföldi alkalmazottjainak a családtagjait evakuálta. Ugyanígy járt el Nagy-Britannia tripoli nagykövetsége. A  Statoil - amely két mezőn folytat kitermelést Líbiában - bezárta Tripoliban működő irodáját. A brit BP felfüggesztette a fúrások megkezdését megelőző kutatómunkát.

A török NTV jelentése szerint Ankara mérlegeli, hogy négy repülőgépet és két hajót küld Líbiába, hogy kimenekítse állampolgárait az arab országból. A portugál kormány azt közölte hétfőn déltájban, hogy C-130 típusú katonai szállítórepülőgépet küld Tripoliba, amely órákon belül földet ér, hogy portugál és más unióbeli állampolgárokat menekítsen ki az észak-afrikai országból.
Az olasz külügyminisztérium hétfőn közölte, azt javasolja állampolgárainak, ne utazzanak Líbiába semmilyen ügyben.
 

Közben Londonban tiltakozásul bekérették a brit külügyminisztériumba Líbia nagykövetét. London fölszólította az észak-afrikai arab országot, hogy "azonnal" vessen véget az erőszaknak, egyszersmind arra intett "minden felet", hogy viselkedjenek emberségesen és legyenek visszafogottak. William Hague brit külügyminiszter egyúttal követelte, induljon vizsgálat a Tripolitól ezer kilométernyire keletre fekvő Bengáziban történtek feltárására.

Líbia az olajjal zsarolhat

Líbia az észak-afrikai régió leggazdagabb állama, köszönhetően hatalmas területéhez képest csekély (hatmillió fős) lakosságának és gazdag – Afrika legnagyobb tartalékát jelentő – kőolajkincsének. Ez utóbbi miatt Európának is érdeke volt elnézni az országát vasmarokkal kormányzó Kadhafi rezsimjének túlkapásait, így noha tisztában volt velük, képmutatóan szemet hunyt az emberi jogi jogsértések fölött.
 

Most azonban már nem mehet el szó nélkül ezek mellett, ennek köszönhető az erőteljesebb európai álláspont, ami meglephette Kadhafit, hiszen az ilyesmihez eddig nem volt hozzászokva. Líbia kezében ugyanakkor továbbra is aduász az olajkincs: nem csak nyugati partnereit zsarolhatja vele, de a gigantikus bevételekből az általános életkörülmények javításával a tüntetések élét is elveheti.

A hivatalos líbiai nyilatkozatok ráadásul nem azt sugallják, hogy Kadhafi meghátrálna, ahogyan azt Ben Ali tunéziai és Mubarak egyiptomi államfő tette. Saif al-Islam Kadhafi, a líbiai vezető egyik fia az állami TV-ben kifejtette, hogy „eltökéltek, hogy az utolsó emberig, sőt, az utolsó nőig harcoljanak, és ebben a hadsereg is támogatásáról biztosította.” Szerinte Líbia minden szegletéből ezrek érkeznek a fővárosba, hogy megvédjék az országot és Kadhafit a külföldről uszított rendzavarók elől. Kijelentette, hogy „az utolsó szálig el fogjuk őket [a tüntetőket] tiporni.”

Magyar szerepvállalás az Európai Unió nevében

Bár a Nyugat igyekszik nyomás alá helyezni Kadhafi líbiai vezetőt, aki azonban nem mutatkozik késznek a tárgyalásra. Sőt, meg is fenyegette az Európai Uniót a soros elnökséget ellátó hazánk líbiai képviselőjén keresztül, hogy amennyiben nem állnak le az elítélő hangvételű nyilatkozatokkal, felmondja az érvényben lévő, az illegális bevándorlás megfékezését célzó együttműködést. Ez hatalmas csapást jelentene Európának, mely már így sem tud mit kezdeni a főleg a déli államokat (Spanyolországot, Olaszországot, Görögországot, Máltát, Ciprust) sújtó menekültáradattal [link].

Martonyi János külügyminiszter a zsarolást az EU nevében visszautasította, felszólítva a líbiai kormányzatot, hogy tartózkodjon a békés tüntetők elleni erőszak alkalmazásától. Martonyi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az EU a leghatározottabban visszautasítja, hogy Líbia vezetése összekapcsolja az Európába irányuló illegális migráció és az észak-afrikai eseményekkel kapcsolatos európai vélemények kérdését.
 

A magyar külügyminiszter ugyanakkor jelezte: a rendszerváltási folyamatban hazánk a közel-keleti államok rendelkezésére áll tapasztalataival, hogy valóban demokratikus rendszerek jöjjenek ott létre. Az Európai Unió nevében Catherine Ashton bárónő, az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője, egyben az Európai Bizottság alelnöke tegnap a Martonyi János által vezetett Külügyminiszterek Tanácsának ülése után közleményében fejezte ki aggodalmát a líbiai eseményekkel kapcsolatban.

Európa a 2008-ban létrejött Unió a Mediterráneumért kezdeményezés keretében komoly partneri kapcsolatot alakított ki az észak-afrikai országokkal, az együttműködés keretében az európai fejlesztési pénzekért cserébe a tervek szerint az érintettek szorosabbra vonták volna az egymás közötti kereskedelmi és egyéb kapcsolatokat, illetve komolyabb erőfeszítéseket tettek volna az Európát sújtó illegális bevándorlás elleni küzdelem terén.

A forradalmi hullám következtében azonban az EU új alapokra kívánja helyezni a kooperációt, politikai alapon szelektálva a kedvezményezetteket. A Közösség emberi jogi követelményekkel is fellépne azon észak-afrikai országokkal szemben, akik részesülni szeretnének a gazdasági segélyekben. Olaszország egyébként azt hangsúlyozta, hogy az illegális bevándorlás és a terrorizmus importjának megfékezésére egy észak-afrikai Marshall-tervre lenne szükség.

 

(Tóth Miklós, mti)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére