Szomjúság és éhínség pusztít Ugandában

Megvonja a segélyeket az éhezőktől az ENSZ?

Az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) Uganda északkeleti tartományában, Karamojában ambiciózus kísérletbe kezdett idén: terveik szerint néhány éven belül önellátásra rendezik be az 1,2 millió fős térséget. Az eddigi visszajelzések azonban nem a fejlődésről, hanem az alultápláltságról és a kényszerből kolduló gyerekhadakról szólnak.

Kincs az ivóvíz

Karamoja Uganda egyik peremterülete: az északkeleti régiót alig–alig éri el a kampalai központi kormányzat, emiatt a gazdasági fejlődés errefelé üres fogalom, ami meglátszik a szegényes infrastruktúrán is. A helyi lakosság az 1960–as évek óta folyamatosan rászorul az élelmiszersegélyekre, a kevés csapadék ugyanis nem teszi lehetővé a hatékony mezőgazdasági termelést. Olyannyira nem, hogy 1980–ban a világ (arányaiban) egyik legszörnyűbb éhínsége söpört itt végig, megölve a teljes lakosság ötödét, köztük pedig a gyerekek hatvan százalékát. Az erőszak sem ismeretlen a területen, a különböző etnikumok állandó harcban állnak a szűkös legelőkért és az ivóvízért.

Egy ilyen, szegénységtől és erőszaktól sújtott területen próbálkozik valami egészen új megközelítéssel az ENSZ. Szárazságtűrő növényekkel – cirokkal, maniókával – szántanak be több ezer hektárnyi földet, amitől nem csak a helyiek ellátását, de a kereskedelem beindítását is várják. Ehhez azonban a lakosság nomád állattartáshoz szokott életvitelét is meg kell gyökeresen változtatni, márpedig ez nem megy egyik évről a másikra. A WFP projektje azonban mindezzel láthatólag nem törődik, helyette radikálisan belevágott az elképzelései megvalósításába.

Nem jutnak élelemhez

Az élelmiszersegélyekre szánt pénzeket megfelezte (a tavalyi 215 helyett 90 millió dollár jut a helyiek élelmezésére), az összeg másik felét pedig a hosszú távú fejlődést elősegítő kezdeményezésekre fordítják. Így a felnőttek automatikusan kiszorultak a segélyekből – „termeljék meg maguknak”, szól az indoklás –, a gyerekek közül pedig csak az „alultápláltnak” nyilvánítottak jutnak élelemhez.

Az eljárás természetesen visszaélésekhez vezetett, sok szülő ugyanis szándékosan éheztette a gyerekét, hogy kapjanak utána segélyt. A gyerekek iskolai étkeztetésére szánt keretösszeget is megkurtították, így az eddigi három étkezés helyett mindössze egy ebédet kapnak – nem csoda, hogy néhány hónapon belül elnéptelenedtek az iskolák. A gyerekek a szülők utasítására akár a fővárosba, Kampalába is elutaznak, hogy az utcán kéregessenek.

Sokan megvonják gyermeküktől. Fotó innen

Az ENSZ ígéri, hogy szeptemberre felszámolja az áldatlan állapotokat (többek között visszaállítja az eddig megszokott iskolai fejadagokat is), az ugandai kormánnyal közösen pedig akciótervet dolgoz ki a karamojai válság megoldására. Az ugandai vezetés egyébként néhány napja a first lady vezetésével 109 üszőt, 108 ökröt és 224 kecskét adott át helyi közösségeknek. Museveni elnök felesége ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy az ajándék állatokat beruházásnak kell felfogni: a hagyományos, a gazdagságot jelképező nagyszámú csorda tartása helyett az állomány egy részét érdemes eladni, ezzel gazdagítva a közösséget. A mezőgazdasági termelésre való áttérésre is buzdított az elnökné, hogy végre szakítani tudjanak az élelmiszersegélyektől való függés ördögi körétől.

A kritikák ellenére az ENSZ egyelőre kitart a projektje mellett, sőt, amennyiben beválik az új megközelítés, máshol is szeretnék meghonosítani azt.

Tóth Miklós

• Cimkék:
ensz segélyek afrika uganda szegénység

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére