Politikai kaméleon jó hatalmi érzékkel

Kadhafi végnapjai – interjú Búr Gábor Afrika szakértővel

– Kadhafi sajátos viselkedésével elkülönül a többi arab diktátortól. A líbiai diktatúra célkitűzéseiben is eltér a tunéziai és az egyiptomi rezsimtől?

− Alapvetően Líbia ugyanannak a folyamatnak a része, ami az arab világban és az Arab-félszigeten nyomon követhető. Tunézia és Egyiptom konszolidált diktatúra, Líbia az utóbbi 42 évben hatalmas cikkcakkokat írt le, diktátora elnyomó apparátusával „egyéni” kínzási módszereket használt.

− Ez a rendszer nem adja meg könnyen magát.

− Figyelemre méltó az is, hogy míg a tunéziai és az egyiptomi vezető viszonylag könnyen lemondott hatalmáról – emlékszünk, Mubarak rövid időn belül vörös-tengeri villájában vagy szaúd-arábiai gyógykezelésén „termett” –, addig Kadhafi a maga fiatalos 68 évével azt állítja, hogy utolsó leheletéig kitart. Ez azonban nem ígéretes a dolgok végkifejletét illetően, hiszen nemcsak azt jelenti, hogy a diktátor saját vérével nem akar spórolni, hanem azt is, hogy a felkelőkével sem − ami az eddigieknél jóval több halálos áldozatot jelenthet majd.

− Kadhafi úgy tűnik, erőre kapott. Pedig a múlt héten még azt feltételezhettük, hogy egy kétségbeesett, bukott diktátor utóvédharcát látjuk. A felkelők most már nemzetközi beavatkozást sürgetnek.

− Kadhafi pár nap alatt sok várost visszafoglalt, vagy azokat körbevették csapatai, patthelyzet alakult ki, ahol az ezredes módszerei is változnak. Alanyi jogon mindenki pénzt kap, aki mellé szegődik, a felkelőket pedig láthatóan a frontális roham helyett inkább ki akarja éheztetni. A felkelők egyre kétségbeesettebben kérik a NATO-t légi csapásokra, kérdés, hogy mi lesz ebből.

− A nemzetközi média nem lehet jelen, nem közvetíthet megfelelő módon. Bár most már Tripoliba is megérkeztek a tudósítók, eddig csak Kelet-Líbiáig jutott a BBC és a CNN munkatársa.

− Igen, éppen ezért a hírek rendkívül ellentmondásosak. Egyszer azt halljuk, hogy a tüntetőket repülőgépekből lövik, aztán kijelentik, hogy helikopterekből, majd arról értesülünk, hogy nem is tüntetőket lőnek, hanem fegyverraktárakat, végül pedig nem bombáznak, hanem géppuskáznak. Végül kiderül, hogy a Kadhafi fiai által parancsolt három elitegység lövöldözött, a pilóták pedig vagy gyakorlatlanok voltak, vagy tudatosan mellé céloznak. Káosz van. A líbiai diktatúra sajátossága az is, hogy Tunéziával, Egyiptommal és Ománnal ellentétben − ahol a nemzetközi és az arab média (az al-Dzsazíra és az al-Arabija) együtt közvetít − a szemtanúk jól vagy rosszul kicsempészett adataival kell beérnie a világnak. Kadhafi soha nem engedte a nemzetközi média jelenlétét, független hírforrás tehát nincs az országban. Halálos áldozatokról annyiféle adatot hallottunk, hogy nem lehet tudni, mit lehet komolyan venni, és mit nem. De ha csak a valamilyen formában kicsempészett felvételeken közölt halálos áldozatok számát adjuk össze, számuk már most több mint Egyiptomban és Tunéziában együttvéve. Az is lehet, hogy lényegesen több.

− Mi a jelentősége a nemzetközi szankcióknak? Valódi nyugati állásfoglalást jelentenek, vagy inkább csak diplomáciai, politikai fogásnak számítanak?

− Jelen pillanatban az angolok, a kanadaiak, az amerikaiak és a svájciak már befagyasztották a Kadhafihoz köthető vagyonokat, Olaszország ezt a mai napig nem tette meg. A szankcióknak inkább demonstratív jelentőségük van, és a szankciót meghozók inkább saját közvéleményük előtt szeretnének jó pontokat gyűjteni. Az arab pénzek pedig régóta nem csupán Nyugat-Európába kerülnek, egy diktátor saját arab térségét vagy akár Ázsiát is választhatja pénze biztonságba helyezésének helyszínéül.

− A hágai Nemzetközi Bíróság emberiesség elleni büntettek miatt bíróság elé állítaná a háborús bűnösöket.

− Ez még nagyon távoli. A fontos az, hogy majd egy független vizsgálóbizottság állapítsa meg a tényeket. Jelenleg Kadhafi mentális állapotából következően ezeket a fenyegetéseket valószínűleg nem tudja megfelelően kezelni, de mentális állapotát bizonyítja az az egyszerű tény is, hogy saját népét löveti. Amit Kadhafi most saját népével tesz, eleve ellehetetleníti további hatalmát. Tehát ha bármiféle csoda folytán most sikerülne is győznie, közép- és hosszú távon lehetetlenné válik uralma, függetlenül a külföldi zsoldosok számbeli fölényétől.

− Hogy tudott negyven évig fönnmaradni Kadhafi rendszere?

− Ez legnagyobb részben az olajjövedelmeknek köszönhető. Egyiptomhoz és Tunéziához képest az életszínvonal Líbiában lényegesen magasabb. De köszönhető a bipoláris szembenállásnak is és természetesen a személyes karizma mellett a jó hatalmi érzéknek. Emellett Líbiában egyáltalán nem létezik civil társadalom: az állam működése a klánok egyensúlyát jelentette. Kadhafi „nagysága” abban is állt, hogy ki tudott egyezni a klánok vezetőivel, befolyásukat vissza tudta szorítani. Ehhez kellettek hihetetlen kemény diktatúraeszközei, ugyanakkor kaméleontermészetére is szüksége volt. Kadhafi politikai vargabetűket írt le: volt a nemzetközi terrorizmus nyílt támogatója, a szaharai kiképzőtáborokban Líbiát a nemzetközi terrorizmus bástyájává tette, majd egy éles fordulattal a nyugat szövetségesévé lépett elő. Észak-Koreától és Pakisztántól titokban a nukleáris technológiára szerzett „receptet”, megpróbált mindenféle tömegpusztító fegyvert − vegyi és biológiai fegyvereket egyaránt − előállítani, majd 180 fokos fordulattal feladta mindezt, kiteregette a kártyáit, és felszámolta a kísérleti telepeket, laboratóriumokat. Néha a befolyása alatt álló, ellenőrzött sajtót is arra használta, hogy a jó diktátor szerepében tűnjön fel, például amikor a média az ő parancsára bírálni kezdte a rezsimet, aminek „hatására” Kadhafi „változtatott” a rendszeren. A diktátor semmitől sem riadt vissza. Önpuccsokat is végrehajtott, ez növelte népszerűségét, és lehetőséget adott az ellenséggel való leszámolásra.
 

Udvarhelyi Erzsébet

 

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére