Utálom a keresztény értékrendet

Ismét elgondolkodtató javaslatot kapott a köztársasági elnök, nevezetesen: „az új alkotmány elkészítésével párhuzamosan, amely a Szent Koronát helyezi a középpontba, helyre kell állítani Mária országa tekintélyét is, és Szűz Mária, Nagyboldogasszony szobrát kell a lerombolandó Szabadság-szobor helyére felállítani a Gellért-hegyen.” Nem holmi futóbolondról van szó; a javaslattevő alapítvány elnöke emelkedett hangvételű honlapokon szokott publikálni, mélységes gondolatokat.

Minden hülyeség túlmutat önmagán, ez is: a népi, kvázi-vallásosságban terjengő gondolatra, hogy tudniillik Szent István-i fordulat tanúi vagyunk; újra keresztény lesz Magyarország, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy - átfogó lelki ébredés során - hatalomra juttattunk egy keresztény pártkollekciót. Valójában annyi történt, hogy a hazai lakosság többségének elege lett a rohamos szegényedésből, és úgy gondolta, jobban fog élni, ha a Fideszre szavaz. Néhányan valóban jobban élnek, de messze nem annyian, ahányan remélték. (Ám ez egy másik történet.) Mindenesetre inkább sötétség van, mint ébredés. Aki ebben kételkedik, menjen néhány megállót a hatossal és füleljen. Vagy hallgasson bele parlamenti beszédekbe. Vagy olvasson kommenteket politikai blogokon.

Ha a köztársasági elnök fontolóra veszi az ajánlatot, annyival egészíteném ki: átcserélni egy ilyen bazi szobrot nem kis truváj, főleg a gazdasági slamasztika közepén. Ráadásul fölösleges, ha a Régi Szent Keresztény Haza újjáteremtésén fáradozunk is. Elég a jelenlegi szobrot átkeresztelni Nagyboldogasszonyra: nagy is, boldog is, asszony is. (Egyébként a komcsik annó nem cserélték le Szent Gellértet Marxra, pedig érdekesen mutatott volna a város fölé magasodva, lobogó szakállal, kezében a Tőkével.)

Az a helyzet, hogy a könnyes-patetikus, nemzeti keresztény retorikától baromira hányok, nem kevésbé az úgynevezett keresztény értékrendtől, amiről senki nem tudja megfogalmazni konkrétan, hogy mi is az voltaképp; csupán annyit lehet tudni róla, hogy a farizeusok álarca. 

De a kereszténység nem értékrend, hanem személyes közösség Jézussal.

Az értékrend olyan, hogy valami középütt van, a többi körötte, sőt vannak periférikus értékek. Van liberális értékrend, melyben a személyes autonómia a legfőbb. Van konzervatív értékrend, ahol a rend és felelősség preferáltatik. De a kereszténység nem ideológia, hanem dinamikus kapcsolat Istennel és a valósággal. Ez a kapcsolat mindig más lehetőségeket ad, és mindig mást követel. Isten nem azt akarja, hogy éljünk „keresztény értékek mentén”, hanem hogy legyünk az övéi mindenestől.

Az igazi megújulás belülről kifelé irányul. Az Istennel való találkozás bensőséges és folyton megújuló élmény, ami megváltoztatja az ember vagy közösség gondolkodását, majd a viselkedését és a szimbólumait is. A másik a farizeus módszer, amikor kívülről változtatunk: beleírjuk a Szent Koronát az alkotmányba, Bibliára tett kézzel esküszünk, és azt képzeljük, ha a Nagyboldogasszony szobra vigyázza Budapestet, attól bármi jobb lesz.

Hát nem, sőt, rosszabb lesz.

Jézus épp a farizeus viselkedés ellen küzdött. Az apostolok, a próféták is ez ellen harcoltak. C.H Spurgeon, akit a XIX. században a prédikátorok fejedelmének kiáltottak ki, azt mondta: „gyűlölöm a Krisztus nélküli kereszténységet”.

Egyébként pedig sohasem volt keresztény Magyarország, így aztán nincs mit visszaállítani, véreim. Inkább hinni kéne az evangéliumot. És aki hisz, annak képviselni a szent, könyörületes, irgalmas Istent – vóna rá igény, itt és most, ezen a XXI. századi, csonka, beteg, hajléktalan, átvert Magyarországon.
 

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére