Rekviem Ferihegyért

Nem tudom, ki hogy van a dologgal, de úgyis elmondjátok; engem ez a „fenekestül felfogatom, kerül amibe kerül” mentalitás szörnyen zavar. A kormány átnevezési mániájáról beszélek, persze. Átnevezik az utcákat, a tereket, az egész országot. Lehet, hogy – mint a jakobinusok annó – átírják a naptárt is, bevezetik az új időszámítást, s pillanatokon belül Fidesz után 1-ben leszünk, mondjuk Orbán havában.

Nem az a legnagyobb problémám, hogy ez a hülyeség irtó sokba kerül, de azért beszéljünk először erről, hiszen titeket főként a pénz érdekel. Ez a hülyeség irtó sokba kerül, minden egyes állampolgárnak. Táblacserékkel, térképátírásokkal, hivatalokban történő átállásokkal, adatújításokkal együtt súlyos milliárdokba kerül. Négyszázezer éhező gyerek él Magyarországon; ennyi pénzből nagyon sokat lehetett volna rajtuk segíteni. Néhány kórházat (ahol a beteg a kezelés helyett sorszámot kap a várólistán, s ha végre beengedik, hát ágyába hullik a mennyezetről a vakolat) fel lehetett volna újítani ennyi pénzből.Légeztetőgépre nem tudom pontosan átszámolni az elherdált összeget, de jó néhány kijönne belőle.

De énnekem az is nagyon fáj, hogy oda Ferihegy. Ferihegy. Annyira magyar volt, annyira bájos, annyira igazi! És a Liszt Ferenc Repülőtér? Annyira művi, annyira dilettáns, annyira ostoba, annyira stílustalan... megalázva és meglopva érzem magam.

Adjátok vissza a Ferihegyeimet!

De az igazi baj ennél is mélyebb. Az átnevezés ugyanis lelki ügy. Az átcímkézési láz – tartok tőle –a súlyos hatalmi delírium tünete. A névadás birtokba vételi gesztus, a teremtés óta. Az átnevezés az egyik legádázabb hatalomátvételi rituálé. A régi névvel együtt a múlt és az identitás is végképp eltöröltetik.

Félek az új időktől. Csodáért imádkozom: hogy ereszkedne le a Szentlélek, akit a józanság lelkeként is említ a Biblia, a kormány tagjaira. Legkésőbb Pünkösdkor, ha lehet.
 

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére