Orbán Viktor gondolja meg magát

Na, elolvastam ezt a médiatörvényt, hogy érdemben tudjam fikázni. Az első kifogásom az, hogy elég hosszú és unalmas. A második meg az, hogy van. Márhogy épp most, amikor például egy hozzám nagyon közel álló idős hölgy nem kaphatja meg az aktuális kemoterápiás kezelést, mert a súlyponti kórházban kiürült a keret. Vagyis nem az egészségügy finanszírozásáról születik az első átfogó, hosszú és unalmas rendelet, hanem arról, mi (ne) legyen a címlapon meg mit (ne) sugározzon a tévé.

Hát ez sajnos azt üzeni, és nem a ballib politikusoknak/médiának, hanem például nekem, hogy mielőtt a Nagy Rendcsinálásba belefog, alkot a kormány egy kusstörvényt. De gyorsan ám. Se társadalmi vita, se szakértői véleményezés. Végül is elég, hogy megfogalmazták a Nemzeti Együttműködés Rendszere című könnyfakasztó szöveget, minek azt be is tartani. 

Ja, itt jegyzem meg: a nemzet nem kétharmad, hanem három. 

Szóval értem én, és örülök is, hogy minden mocsok nem mehet ezentúl adásba: sőt, ha mezítelen felsőtestű delnőket csak erre szakosodott, lefóliázott periodikákban lehet majd bámulni, nem pedig két lego-reklám között, részemről az is oké. Az már nem annyira, hogy meg van mondva, hány százalék lehet a bűnügyi hír. Az se tetszik, hogy a magyar produkciók közlésére van kötelező minimum, és az eléggé magas. Ugyanis előbb néhány évig a színvonalas (versenyképes) magyar produkciók megszületését kéne támogatni, aztán meg rábízni az úgynevezett emberekre, kinek mi tetszik. A műsorszolgáltatók azt fogják sugározni, ami tetszik.  

De már ez, hogy a „médiatartalom nem lehet alkalmas személyek, nemzetek, közösségek, nemzeti, etnikai, nyelvi és más kisebbségek vagy bármely többség, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére”, őrület. Szerintem például a Szcientológia Egyház agymosó szekta, nagyon utálom, és ezt alkalomadtán részletesebben is meg szeretném írni, baj?  

Vajon ki dönti el, hogy mi alkalmas milyen érzelem keltésére? Hát a médiahatóság. Amit létrehozni eleve gáz. Médiahatóságot, vagyis az újságírókat kordában tartó, őket a forrásaik felfedésére kényszerítő, tartalmakat központilag, homályban tartott kritériumok alapján (vagyis önkényesen) elbíráló, bírságkiszabó, rendeletmódosítási jogkörrel alkotmányosan felruházott szervet csak az hoz létre, aki nem gondolkodott előtte. Vagy nem eleget.  

Soha nem voltam kormánypárti publicista, nem is leszek. Igen-igen gyűlöltem az előző kormányt, mert diktatórikus volt, jogkorlátozó, gonosz és anyaszomorító. Rendszeresen publikáltam ellene gyűlöletkeltésre alkalmas írásokat. Ugyanis annyira azért nem volt diktatórikus, hogy ezt ne tehettem volna. Viszont imádkoztam és dolgoztam azért, hogy inkább olyan emberek kerüljenek hatalomra, akik tudják magukról, hogy bűnösök, de mégis szereti őket az Isten. (Kb. őket nevezzük keresztényeknek.)  Örültem a politikai változásnak. És most szeretném – sok kollégámmal – együtt kritikával illetni ezt a kormányt is, bízva abban, hogy javulni fognak a dolgok. 

És nagyon kívánom, hogy ehhez ne kelljen bátorság.  

Úgyhogy az lenne a kérésem, Orbán Viktor gondolja meg magát. Nem azért, mert egész Európa ezt mondja. Európa véleménye le van szarva nem annyira fontos. Hanem mert éppen ez lenne a hiteles, igazi keresztényi attitűd. Orbán cseppet sem vesztene a tekintélyéből, ha azt mondaná: „tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim, mi ezt az ügyet átgondoltam. Mégiscsak több szakmai szervezettel kell egyeztetni a törvényt. Mégiscsak olyan médiaalkotmány kell, ami nem szűkíti, hanem tágítja az újságírók jogkörét, és segíti a munkájukat. Mégiscsak lehessen bármekkora hülyeséget írni a neten, hiszen előfordul az mindannyiunkkal.”

A példamutató döntések – például a hibák belátása idejekorán – lassacskán olyan kultúrát alakíthatnak ki, amiben jobb élni. Ettől tisztulna a közbeszéd, nem a médiahatóságtól. 

Balavány György 

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére