Orbán Viktor, a názáreti Brian

Terjed a Fidesz-hit. Már Mikola István, az azóta eltűnőfélben levő politikai fenomén kijelentette az új kormány működésének kezdetén, hogy sokan megtérnek (sic!) a jobboldalhoz; és tényleg. A jobboldal, ahogy szerencsétlenül nevezik ezt az orientációt, amúgy is elég vallásos bír lenni (fogalmazhatnánk úgy is, hogy a konzervatív gondolatnak az egyház természetes szövetségese, de most nem kezdenék okboncolásba). Ám az Orbán-kabinet körüli masszív vallásos rajongás aggasztó méreteket ölt.

Orbán-hívek, testvéreim a slamasztikában! Le kéne dönteni a Fidesz-bálványt.

Most már biztos kinyílt a zsebetekben a keresztény bicska, úgyhogy elmondom, mire gondolok konkrétan. És meg fogtok nyugodni. Vagy nem.

Özönlenek a szeretettel és egyéb indulatokkal teljes levelek szerkesztőségünkbe, jönnek telefonok és baráti vagy – hm – mérsékelten kedves megnyilvánulások, amik arról szólnak, hogy Gyuri, ne izélgessétek már ezt a kormányt; örülnétek inkább, hogy győzött az Igazság!

A következő kép áll össze egyházi vezetők és egyszerű hívők megnyilvánulásaiból: uralkodott eddig az antikrisztusi hatalom, a Jelenések-béli Fenevaddal az élen. Tombolt a liberálszodomita kurzus, s szent nemzetünket mintegy babilonizálta. De a nemzet felébredt, újjászületett, megcsinálta a fülkeforradalmat, s ezért végre az Úr szerint való vezetőket kaphatott. Ám vigyázat! A sötétség erői lesben állnak.

A múlt héten rendesen megírta nekem egy bácsi, hogy a médiatörvény elleni tiltakozás mögött a Sátán van; nem lehetek olyan vak sprirituálisan, hogy erről nincs „látásom”. Meg hogy a reformáció egyik jelszava volt a Sola Fides (ti. egyedül hit által nyerhetjük el az üdvösséget), s milyen gyönyörű, hogy most azt jelentheti: csakis a Fidesz.

Hát, ha csak úgy nem.

Tehát Orbán Viktor Isten felkent embere, a magyarság hűséges pásztora, és aki mást mond, az hazaáruló.

Én mást mondok. Nem csak úgy l’ pour l’art meg dafke, hanem mert mást gondolok. Azt, hogy veszélyesebb téveszmét képzelni sem lehet. Könyörgöm, ne kommunikálja senki a politikai vezetőink felé, mert még elhiszik!

Az előző kormány karakterében csakugyan volt valami diabolikus, amennyiben a lopás, a hazugság, a terror és a többi randaság a negatív transzcendensből származik. Mármint egyrészt. Másrészt az emberi szívből; olyan szívekből, mint Gyurcsányé, Lendvai Ildikóé, Horn Gáboré, valamint Orbán Viktoré, Balog Zoltáné, Benedek pápáé. Olyan szívekből származik a gonoszság, a diabolikus rettenet, mint például az enyém.

A Fideszt szerintem ne tekintsük többnek, mint az épp hatalmon levő politikai pártnak. A közélet csatatere nem az armageddoni mező, a politikai vitákban többnyire nem a Jó és a Rossz csap össze, csupán nézetek, ötletek, olykor rovott múltú és ásatag ideológiák, és mindig, de mindig bűnös emberek.

Nem irigylem a kormányt: teljesen tönkrement országot kell rendbe hozniuk. Én nem lennék rá képes. Lehet, hogy ők sem lesznek képesek. Lehet nekik szurkolni, segíteni, például kritikával. (Talpnyalással – hogy más testrészt ne említsek – biztosan nem.) Ám Isten földi helytartóit nem lehet kritizálni, mert aki így tesz, Istent kritizálja.

Úgy vélem, ha Orbán Viktor felelősen gondolkodik Istenről és hazáról, észre kell vennie, hogy sokan belehelyezték a názáreti Brian szerepébe. Ezért demitizálnia kéne önmagát. Elmondani, hogy nem tudja elhozni az égi országot a földre; azt majd Jézus Krisztus hozza el, mikor visszajön ítélni eleveneket és holtakat. El kell mondani, hogy az ország vezetői gyönge, gyarló és esendő emberek, akik tudnak és sajnos fognak is hibázni, mint mindannyian.

Egyébként: az igazi csoda ilyen beismerésekkel szokott kezdődni.

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére