Hol hazugság van, ott csak hazugság van

Rendkívűl érdekfeszítő, s a probléma lényegét mutatja, hogy a „kiszivárgott” őszödi beszédbe politikai írásmagyarázók hogyan látják bele, amit szerintük érdemes. Hallottuk már, hogy igazságbeszéd, hogy megrázó erejű vallomás, meg hogy szennyömleny és trágár rettenet, s főként: „na ugye, ő is megmondta, hogy folyton hazudik”, – ami ugyebár a krétai paradoxonra emlékeztet, biztos tetszenek arra is emlékezni.

A dolog szerintem valamivel egyszerűbb. Gyurcsány a kormányával együtt tényleg hazudott nappal, éjjel meg este; ugyanakkor tényleg volt némi önleleplező szándék az őszödi szavakban. De azért az nem a bűneit bánó politikai vezető megrendült vallomása volt. Inkább a pimasz, önelégült, mocsokban élvezkedő ember szövege, ami a belső körnek szólt, a bűntársaknak: „haver, most együtt vagyunk, ne játsszuk már az agyunkat; hazug férgek vagyunk, és ezt még élvezzük is, hát gondold meg és igyál”.

S a teljes MSZP-vezérkar fennállva tapsolt, s utána egy emberként, név szerint szavaztak bizalmat a főhazugnak; s utána vértől piroslott a pesti utca.

De azért Gyurcsány Ferencet és társaságát nehogy valami politikai unikumnak gondoljuk. Sajnos, ma a politikai étoszhoz simán hozzátartozik a hazugság. Minden politikus úgy gondolja, hogy ha az igazat, és csakis a tiszta igazat mondja, belebukik. A politikusnak vonzó ígéreteket kell tennie, hogy megválasszák és hatalomban maradjon – még akkor is, ha tudja, hogy ha akarná, sem tudná ezeket betartani. „Pay no attention what I say to get elected”; ezt ugyebár nem éppen Gyurcsány Ferenc mondta. Ma Magyarországon a politikus nem számol azzal az illúzióval, hogy kibonthatja az igazság minden részletét, pedig tudja, hogy az igazság minden részlete az állampolgárokra tartozik. A politikai kommunikáció csupán arról szól, hogy ki hazudik ügyesebben.

De mi is a baj a hazugsággal?

Hát az, hogy szóvilágban élünk, beszédvilágban. A valóság, amihez szabjuk magunkat, és amihez képest döntéseket hozunk, mondatokba van szedve. Mondatok a falragaszokon, mondatok a telekommunikációs csatornákon, mondatok a fodrásznál, az autóbuszon, mondatok a fejünkben, mondatok a szánkban. Nagyon nem mindegy, hogy a szövegözönből mit tartunk igaznak. Ugyanis előfordulhat, hogy hazugság alapján választunk barátot vagy társat. Előfordulhat, hogy hazugság alapján választunk hitet. Vagy pártot, vagy kormányt.

De a hazugság sokáig nem fenntartható, mert a hamis mondatok által elfedett valóság előbb-utóbb szembejön és elgázol. És ilyenkor nem értjük, mi van.

Az van, hogy a hazugságnak nem csupán elszenvedői vagyunk. Magunk alkotjuk szavainkkal a hazugságvilágot. Mást mondunk magunkról, mint ami az igazság, hogy elfogadjanak, hogy szeressenek, hogy adjanak, hogy sajnáljanak vagy tiszteljenek; de nem minket fognak emiatt szeretni, elfogadni, sajnálni vagy tisztelni, hanem egy hazugságot.

Az van, hogy te is egy darab hazugság vagy; meghalsz, és a hazugság rádfagy.

De az Isten a szavával a valóságos világot teremtette meg, benne minket. Istenképűségünk egyik legfontosabb vonása, hogy a szavunkkal világokat teremtünk. Én innentől nagyon nem mindegy, hogy melyik urat szolgáljuk. Jézus így fogalmazta meg össze az ördög lényének lényegét: „hazug, és a hazugság atyja.” El kell dönteni mindnyájunknak, hogy az igazság vagy hazugság atyját szolgáljuk-e. Élet-halál kérdés, hogy vállaljuk-e az igazságot akkor is, ha kevesebben fognak szeretni.

Mindezzel nem akarom felmenti sem Gyurcsányt, sem egyetlen hazug politikust. Sajnos, én is hazug (krétai) ember vagyok. Nem menthetek fel senkit, és nem ítélkezhetem senki felett; vannak erre megfelelő szakemberek.

Néhány dolgot viszont tehetek. Egy: igyekszem tiszteletteljes fenntartással fogadni, amit az aktuális hatalom, valamint a médiája állít. Kettő: igyekszem odafigyelni arra, amit Isten mond, mert az biztos igaz. Három: igyekszem nem hazudni, viszont és megbánni és beismerni, ha megtettem mégis.

Hogy tetszenek lenni ezzel a dologgal?

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére