Börtönbe a gyereket, avagy mi való az ördögtől

Bár minden pedagógusszervezet tiltakozik ellene, Orbán Viktor azt mondja: nem az ördögtől való tizenöt éves kortól dolgoztatni a gyerekeket. Megkockáztatom, hívő reformátusként az ötlet spirituális hátterére kívánt rávilágítani. És ezzel nekem problémám van. Nem mintha az ördög szánkravételét tiltaná az Égi Törvény, hanem mert ha egy törvényjavaslat nem az ördögtől, akkor (kizárásos alapon) Istentől való. Én azonban Istenből nem nézem ki, hogy ilyen ötleteket sugallna. Gondoljunk csak a bibliai aranyszabályra (Mt 7,12): „azt cselekedjétek az emberekkel, amit szeretnétek, hogy veletek cselekedjenek.” Nyugodtan applikáljuk így: „azt cselekedjétek az emberek gyermekeivel, amit szeretnétek, hogy a ti gyermekeitekkel cselekedjenek.”

Nem tudom, a kormánypolitikusok közül ki szeretné, ha tizenöt éves gyereke – aki esetleg nem túl jó tanuló – az úgynevezett munkaerőpiacra kerülne, vagyis egyszerűen elvennék a jövőjét. Ki a búbánat vesz fel, és milyen munkára egy tizenöt éves gyereket, aki mindenből kettes alá? Van elég vécépucolói állás Magyarországon? Nincs, és másmilyen sincs; emelkedik a munkanélküliek száma. És akkor még nem is szóltunk arról, hogy a gyerekmunka visszatérést jelent időben és térben; a kapitalizmus legsötétebb időszakaiba, illetve az úgynevezett fejlődő országokba. A gyerek egészen egyszerűen nem dolgozni való.

És itt a másik javaslat, a büntethetőségi korhatár csökkentése. Szerintem jobb nem feszegetni, hogy ez kitől van. Én biztos nem küldenék tizennégy év alatti bűnelkövetőket a tököli pokolba, ahol gengszteréletre trenírozzák őket. A gyerekek nagyon sokszor azért válnak bűnelkövetőkké, mert rossz a családi hátterük, negatív mintákat látnak otthon, őket is bántalmazzák és kihasználják, és nincs olyan felnőtt a közelükben, akibe kapaszkodhatnának. E témában bőséges szakirodalom áll rendelkezésére minden politikusnak, aki szeretne tájékozódni és gondolkozni, mielőtt törvényeket hozna.

De ha már büntetni kell mindenképp, javaslom: szállítsuk le a korhatárt három éves korig. Az óvodáskorba lépés szakemberek szerint fontos fejlődéslélektani határ: ilyenkor már nagyjából sejtik a kölkök, mi a jó és a rossz. Ennek ellenére elképesztő, némelyik mit megenged magának. Itt van a Zsiga fiam például, aki a múltkor összeverekedett Sipőcz Tomival, mert nem tudtak megegyezni holmi legó birtoklása ügyében. Garázdaság bűncselekménye. Az utcánkban az egyik srác felgyújtotta a karácsonyfát. Erre is van megfelelő büntetési tétel. Rongálásért, károkozásért, sőt közbotrányokozásért mind a négy fiamat följelenthetném, ha volnának megfelelő, vagyis nem az ördögtől való törvények.

A szülők válláról nagy terhet emelne le az állam, ha a nevelés feladatát átvenné, és igazságszolgáltatásra konvertálná. Igaz, új börtönöket kéne építeni, de ez nem volna túl drága; az én négy és fél éves Zsigámnak például elég pár négyzetméter, és ha naponta kétszer megnézheti a Spongya Bobot, s van némi legója, tulajdonképpen elvan. De lehetne kis ketrecekben is tartani az apró bűnözőket.

És akkor rend lenne végre, mindenki gyönyörűen viselné magát, az iskolákban nem rontanák a levegőt a gyöngébb tanulók, hanem mennének koldulni, aztán persze lopni, aztán persze börtönbe, és a kör bezárulna szépen.

Hogy komolyra fordítsam a szót: sajnos, magam is notórius bűnelkövető vagyok. S Jézus- tanítványként sokszor osztályt kell ismételnem. De azt tapasztalom, hogy az Úristen új és új lehetőségeket kínál újrakezdésre; nem csak nekem, hanem minden bukdácsolónak, minden bűntársamnak széles e világon. Ezt így nevezi a keresztény zsargon: kegyelem.

Azért kapjuk, hogy továbbadjuk.

Legalább a gyerekekkel szemben próbáljuk meg gyakorolni! Könyörgöm...

Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére