Az utca hírmondója, avagy milyen sajtótörvényt akarok

Nem értem én ezt az egészet: átvett a Fidesz egy kábé rommá lőtt országot, lenullázott egészségüggyel, szétszaggatott szociális ellátórendszerrel, négyszázötvenezer éhező gyerekkel, csillagászati adóssággal, összeomlott közlekedéssel, most akkor sorolhatnám tíz flekkben, hogy mi a gond, amit meg kell tegnapra oldani. 

És aztán azon dolgoznak erősen, hogy kerüljön be a fellengzős frázisokkal teli Nemzeti Együttműködési Nyilatkozat a közintézményekbe, kerüljenek ki a hajléktalanok az aluljárókból, kerüljenek ki a kisegyházak a pikszisből, kerüljön fel a szentkorona a nemzeti lobogóra, kerüljön bele Szalai Annamária az alkotmányba.

Tényleg ezek a legsürgősebb dolgok? Olyan szépen indult: bankelnök fizetéscsökkentése, különadó, kilakoltatási moratórium, beintés az IMF-nek, roma felzárkóztatási program, hasonlók. Ilyenkor tapsol igazán a jónép, nem koronaúsztatáskor. Nem kéne felélni négy év alatt a köz bizalmát, mert a Mesterházyék nem viccelnek ám, és ha visszajönnek, ennek az országnak tényleg annyi.

Most akkor a sajtószabadságról, illetve a sajtótörvény fogadtatásáról: nem akarok én kollégákat különösebben bántani, de az előző kormány idején a ballib sajtó nagyon, nagyon, nagyon ciki volt; olyan vígan tolta a diktatúra szekerét, hogy még énekelt is közben, de nem általánosítanék persze, és mélységes kisztihand a kivételnek, csak el kell gondolkoznom, hol a kivétel. Szóval ez a fehér címoldal meg szabadságharcos fíling facsarja az orromat. Tetszettek volna kicsit korábban forradalmat csinálni; lett volna miért. Mi az hogy, nagyon is. 

A MÚOSZ-ról azért nem szólok külön, mert ahhoz előbb relaxálnom kéne, és nem érek rá.

No, tehát még nem látszik a vége ennek a hűdesürgős médiatörvénynek, de most elmondom, milyet szeretnék. Hát olyat, ami minél több szabadságot ad a sajtónak. Mert sajtó nélkül nem megy, még akkor sem, ha Antall József azt hitte. Mert a pimasz, kíváncsi újságíró ellenszenves figurája csak a leghülyébb amerikai filmekben meg a leghülyébb politikai potentátok fejében létezik. Pimasz, kíváncsi, szókimondó újságírók nélkül ugyanis a publikum nem fog értesülni semmiről, ami az életét érinti, tehát rá is tartozik. Ne szaggasuk le a plakátokat, mert az az utca hírmondója.  

Mármost nekem az orwelli hangulatú médiahatóság szótól már borzolódik is az idegrendszerem, a bírságosditól meg a tartalom-felügyelettől pedig azonnal innom kell egy sört, valami keresztény gyártótól lehetőleg. 

Olyan médiatörvény legyen, ami kötelezővé teszi a válaszadást minden közintézmény vezetőségének a sajtó érdeklődésére, beleértve a hatóságokat; ami teljesen átláthatóvá teszi a közpénzek mozgását a sajtó számára; ami többletjogokat biztosít pimasz és kíváncsi kollégáimnak, vagyis követelem tisztelettel, hogy akár titkosszolgálati eszközökkel is gyűjthessünk információkat, és hogy tőlünk kelljen félni minden gazembernek. És ha véletlen hülyeséget írunk, mert az is megesik, akkor egyszerűen helyre lehessen igazítani, oszt jó napot. A politikusok többnyire ennyit sem tesznek ilyenkor.

Az egyik szentírási könyv így kezdődik: „Miután sokan vállalkoztak már arra, hogy tudósítsanak bennünket a közöttünk beteljesedett eseményekrõl úgy, amint reánk hagyták azok, akik kezdettõl fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének: magam is jónak láttam, hogy miután eleitõl kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus,
hogy azokról a dolgokról, amelyekrõl tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot.” 

A szerző kitűnő újságíró kollega volt, és az általa jegyzett tényfeltáró riportot ma Lukács evangéliuma néven tiszteljük. Jó anyag. Vannak benne elég meredek, sőt botrányos állítások, gyomorba rúgó szókimondás, intézmény- sőt egyházkritika, s persze rengeteg hivatkozás, dokumentáció, forrásmegjelölés, ami kell. Hagyták dolgozni. Hála Istennek.

Hogy megtudjuk a kétségtelen valóságot.

Mert ha nem tudhatjuk meg és nem közölhetjük, akkor csak a kétség, sőt a hazugság marad, az meg nem lenne jó senkinek, ugye?

 Balavány György

Balavány György összes blogbejegyzése

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére