Zajártalom a tengerek mélyén

Fülsiketítő óceánok

Egyes kutatók véleménye szerint, e tragikus jeleneteknek az az oka, hogy némely cetfaj halláskárosodás miatt elveszítette tájékozódási képességét, és ezért köt ki a szárazon.

Az Egyesült Államokban évente átlagosan több mint ezerkétszáz cethal, palackorrú és barázdásfogú delfin vetődik partra. Közülük azonban kétszáznál is kevesebb kerül vissza elevenen az életet jelentő tengerbe – a többség ott pusztul el a szárazon.

A cetek szárazföldre kerülésének oka máig tisztázatlan. Sok kutató szerint a tengerek annyira zajossá váltak, hogy az némely térségekben már-már elviselhetetlen az ott élő magasabb rendű élőlények számára.

Zajos óceán? Micsoda abszurd gondolat! Mitől lehet zajos a tenger vize? Sok egyéb között leginkább a tengeralattjárók szonárjaitól, azaz visszhangszondáitól. Ez a műszer a tengerek domborzati viszonyainak (például a veszélyes zátonyoknak), illetve az ellenséges objektumoknak a földerítésére szolgál. Működése közben hangimpulzust bocsát ki, ami visszaverődik a környezetében lévő tárgyakról, s így meghatározható a tengeralattjáró távolsága attól a bizonyos céltárgytól.

Hasonlóan tájékozódik számos tengeri állat, így a delfin is: hanghullámokat bocsát ki, amely a különböző tárgyakról visszaverődik, és így érzékeli azokat. De így találja meg táplálékát és társait is, nem csoda hát, ha a hallás a tengeri állat legfontosabb érzékszerve. A legutóbbi időkig számára a leghangosabb dolgok a hatalmas viharok és a ritka tengeralatti vulkánkitörések voltak.

Manapság már sok-sok óceánjáró és megszámlálhatatlan kisebb hajó járja naponta a vizeket. Az olaj- és gázlelőhelyek föltérképezésekor rendkívül erős hangokkal kutatják a tengerfeneket, a haditengerészetek pedig tengeralattjáróik ultrahangos berendezésének zajaival töltik meg az óceánokat.

Ezek hangja kiválóan terjed a vízben (ötször gyorsabban, mint a levegőben). Az amerikai haditengerészet szonár-hanghullámai például több ezer kilométerre is elhatolnak a víz alatt, megkeserítve ezzel az óceánban lakók életét. Ezek az alacsony frekvenciájú hangok ugyanis megzavarják, sőt meg is akadályozzák a halakat, a bálnákat és a delfineket abban, hogy meghallják a rájuk vadászó ragadozók zaját, vagy éppen a zsákmányállatuk neszezését. De megzavarják az állatok egymás közötti kommunikációját is, megnehezítve a párválasztás esélyét, illetve a kapcsolattartást egymással és kicsinyeikkel.

Amerikai kutatók legújabban egy olyan vizsgálatról adtak számot, amelynek során több szárazföldre vetett cet hallását vizsgálták meg (a hangokra adott agyi reakciók mérésével). A barázdásfogú delfinek körében 14 egyed közül ötnek volt sérült a hallása, a palackorrú delfinek között pedig a vizsgált hét egyed közül négy hallássérültet találtak.

A nagyon kicsi mintavételi lehetőség miatt persze nehéz megítélni, hogy mennyire lehet ténylegesen halláskárosodás az oka az állatok partra vetődésének, azonban a szakemberek szerint a nagy óceáni hangzavar mindenképpen közrejátszik ebben.

-vallo- 

• Cimkék:
zaj halláskárosodás tenger

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére