Van-e élet a Marson kívül

Földön kívüli élet? Újabb gyanús meteoritok a NASA-nál

A publikációt közlő Journal of Cosmology folyóirat szerkesztői ötezer kutatót kértek fel, hogy véleményezzék Hoover azon nézetét, miszerint nagyon kicsi égitesteken is kialakulhatott az élet. Talán pont egy meteorit becsapódásával népesült be a Kék Bolygó?

Richard B. Hoover, a földön kívüli élet kutatója március elején jelentetett meg egy publikációt a Journal of Cosmology szakmai folyóirat hasábjain. Tanulmányában három nem marsi eredetű meteorit belső repedéseiből olyan megnyúlt formákat írt le, amik akár földön kívüli baktériumok életnyomai is lehetnek; cianobaktériumokhoz (kékmoszatokhoz) hasonló, eddig ismeretlen szerves anyag lenyomatait vizsgálta. Az eredmények nagyszerűségét az adja, hogy hasonló eredményeket eddig csak marsi eredetű meteoritokból ismertünk. Hasonló szenzáció volt az a 2009-es kutatás, amiben egy körülbelül 13 ezer éve bolygónkba csapódó, 15 millió éves, marsi eredetű meteoritot vizsgálva ehhez hasonlító, ám a földi élettől jobban eltérő életnyomokat írtak le.

Sarkon át a csillagokig

Hoovernek, a NASA régóta elismert asztobiológusának speciális érdeklődési területe az extraterresztikus (földön kívüli) és az extremofil (extrém környezetet kedvelő) élőlények kutatása. Többször vezetett már expedíciót szélsőséges környezeti körülmények közé, mint például az Antarktiszra. Ez a kontinens a legideálisabb helyszín a becsapódó kőzetek gyűjtésére, mivel a homogén fehér felszínen könnyű észrevenni a sötét színű kőzeteket. Ezt a munkát segíti még a gleccserek mozgása is, ami bizonyos helyeken akkumulálja a meteoritokat, így itt a kutatók sokkal gyakrabban találhatnak ideális mintát.

Az Ivuana meteorit egy töredéke
 

Általában a marsi és a jelenleg vizsgált három nem marsi meteorit − Alais, Ivuna, Orgeil − között az a legszembetűnőbb különbség, hogy ezekben a mintákban lévő lenyomatok mérete egy-két nagyságrenddel nagyobb, mint amit vörös bolygóról származó kőzetekből ismerünk. Ezek a formák zömében már több mikrométeresek, így már sokkal könnyebb elképzelni egy olyan szervezetet, ami tartalmazza azokat a létfontosságú részeket, amit egy földi ősbaktérium is tartalmazhatott. Tehát ebben a mérettartományban már elképzelhető egy földihez hasonló primitív élővilág megléte.

Életet adó szén

Hoover szerint elképzelhetetlen, hogy a mintákba szennyeződés került, és ez jelenne meg pozitív eredményként, mivel a mai csúcstechnológiás műszerek minden hasonló hibalehetőséget kizárnak.
A kutató szerint a pásztázó elektromikroszkóp adatai alapján egyértelműen elkülöníthetők a kőzetekben rejlő életnyomok.

A vizsgált formák az olyan differenciálatlan meteoritok közé tartoznak, amelyeknek magas a széntartalmuk, ezért is hívják ezeket szenes kondritoknak. Ez azért fontos, mert igaz, hogy nem ritkák a szerves anyagot tartalmazó extraterresztikus eredetű kőzetek, de a szén alapvető fontosságú az élethez. Ezzel szemben a szintén esszenciális nitrogén jóval alatta marad a földi fosszíliákra jellemző értékeknek, ami még sok kérdést vethet fel. Többek között azért is érdekesek Hoover eredményei, mert a földi analógiáktól eltérő a kémiai összetételük.

Az egyik minta elektormikroszkópos képe
 

A vita még csak most indul

Hoover szerint elképzelhető, hogy ezek a baktériumnyomok egy „korai bolygóközi létből” visszamaradt élet tanúi, ami akár a Földtől teljesen függetlenül fejlődhetett ki. Ennek a nézetnek egyik újszerűsége, hogy azt feltételezi, miszerint a bolygóknál sokkal kisebb égitesteken, akár üstökösök maradványain is ki alakulhatott az élet. A felvetés további kérdéseket generál, ráadásul ezt a lehetőséget a tudósak meglehetősen kis százaléka valószínűsíti. A mai tudományos álláspont szerint csak olyan égitesten alakulhatott ki élet, amelynek a tulajdonságai a földihez hasonlók. Annak ellenére, hogy nem sok fogalmunk van a naprendszerünkön kívüli világról, a kutatók kis esélyt látnak arra, hogy ezek a szükséges feltételek máshol is meglennének. Legalábbis jelenleg így gondolják. Az az álláspont, miszerint a Földre az élet egyenesen a meteoritok által jutott volna el, tudományos szemmel még kevésbé tűnik védhetőnek.

Mindenesetre Richard B. Hoover izgalmas munkája már most nagy port kavart szakmai berkekben, és a Journal of Cosmology folyóirat szerkesztői felkérték a tudományos közvéleményt, kommentálják a tanulmányt, fogalmazzák meg véleményüket. Az így kibontakozó vita belátható időn belül nem fog eldőlni.

Időközben Carl Pilcher a NASA asztrobilógiai intézetének vezetője úgy nyilatkozott, hogy mivel Hoover szakmai hírnevét nem az földönkívüli élet kutatásából szerezte, hanem a Nappal kapcsolatos kuatásaival, ezért a tanulmányt szakmailag nem tudják támogatni. A vezető az AFP-nek adott nyilatkozatában azt is elmondta, hogy a NASA jelenlegi álláspontja szerint a vizsgált kőzetekbe a baktériumok csupán az elmúlt pár évszázadban kerülhettek bele.

A Hoover eredményeiben kételkedő szakemberek azzal érvelnek, hogy a kutatás csak morfológiailag vizsgálta a lenyomatokat, ami nem ad elég bizonyítékot. Másrészt a feltételezett cianobaktériumok létrejöveteléhez vízre, napfényre és némi oxigénre is szükség lett volna, ami pedig nagy valószínűséggel nem állt rendelkezésre a meteoritok elzárt repedéseiban.
 

Trásy Balázs

• Cimkék:
Mars Hoover NASA cianobaktériumi földőnkívüli élet meteorit antarktisz asztobiológia kutatás extraterresztikus kőzet minta

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére