A kitüntetések szinte teljes iratanyaga megsemmisült

Viták a Corvin-láncról

„Ez az elismerés nem olyan, mint a Kossuth-díj vagy más állami kitüntetés. A Corvin-láncot egyszerre 12-en viselhetik, akik testületet alkotnak, afféle sajátos bölcsek tanácsát. Véleményüket fontos döntések előtt a miniszterelnök is figyelembe fogja venni” – nyilatkozta Granasztói György történész, a Corvin-lánc Testület újonnan megválasztott vezetője a Heti Válasznak múlt héten adott interjújában. Orbán Viktor már másodjára frissíti fel „a sajátos bölcsek tanácsát”: először 2002-ben osztotta ki a pénzbeni juttatással egyébként nem járó elismerést.

A testületnek jelenleg – Teller Ede, Szabó Magda és Balogh János halála miatt – csak kilenc tagja van. Ők tehetnek javaslatot a hiányzó tagok pótlására, ám ez az utóbbi időkben elsikkadt. Granasztói szerint rövid időn belül betöltik a megüresedett helyeket. A 2002-es kormányváltás óta a Mátyás királyt és címerét ábrázoló láncot senki sem kapta meg, mivel a szocialista kormányfők a történelmi áthallások miatt nem támogatták a díjat. Viták magáról a díjról, illetve kiosztásukról egyébként már az eredeti kitüntetés kapcsán, az 1930-as években is folytak.


Díjadás = uralkodói felségjog

A Corvin-lánc – és hozzá még a Corvin-koszorú és a Corvin-díszjelvény – alapító okiratát Horthy Miklós 1930. október 11-én, Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter ellenjegyzésével írta alá, s tíz nappal később a hivatalos lap, a Budapesti Közlöny már közzé is tette „a magyar tudomány, irodalom és művészet terén, valamint a magyar művelődés fellendítése körül szerzett kimagasló érdemekért” kitüntetettek névsorát.

Az első láncot egyébként maga az ötletadó, az „5000 népiskolai objektum létesítése és a két alföldi egyetem elhelyezése és fejlesztése körül szerzett elévülhetetlen” tevékenységéért Klebelsberg kultuszminiszter kapta. Mi több, a politikai legendárium szerint a „Kedves Gróf Klebelsberg” kezdetű, ez alkalomból írt Horthy-nyilatkozatot sem más, mint a címzett kultuszminiszter fogalmazta – derül ki Murányi Gábor történész a HVG 1999. november 13-án a Corvin-lánc történetéről írott cikkéből.

A kitüntetés bizonyára kapóra jöhetett a kormányzósága tizedik évfordulóját ünneplő Horthynak. Pandula Attila, az ELTE Bölcsészettudományi Karának oktatója, aki a Horthy-korszak kitüntetéseit dolgozta fel, úgy véli, hogy az 1887-ben még Ferenc József által alapított – „Császári és királyi osztrák magyar Díszjelvény művészetért és tudományért” elnevezésű – kitüntetés 1918-as „elhalása” után azért állott be majd másfél évtizedes szünet, mert a kormányzó közjogi helyzete a Magyar Királyságban sokáig bizonytalan volt.

A vágy egykori tárgyai: Corvin-lánc és Corvin-díszjelvény

Igaz, Horthy – afféle nemességadományozási pótlásként – már 1920-ban létrehozta a vitézi szervezetet, de arra tíz évet várt, amíg eme ugyancsak a „legszorosabban vett uralkodói felségjoggal”, vagyis a kitüntetésadományozás direkt jogával is élni kezdett. A feltételezhető ötletadó Klebelsberg szeme előtt pedig egy szellemi elitklub megalakítása lebeghetett – véli cikkében Murányi (nyitóképünkön díjátadási ceremónia).


A „kultúrfityegők" kisebbségi arányai

Az adományozás kulisszatitkairól ma még nagyon kevés tudható, a Corvin-kitüntetések szinte teljes iratanyaga ugyanis a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium egyéb dokumentumaival együtt megsemmisült. Az utókor így számos esetben találgatásra kényszerül, ki miért kapta és ki miért nem kapta meg a díjat. A díjazottak listáját böngészve (lásd alul táblázatunkat) mindenesetre feltűnő, hogy a mindössze 23 Corvin-lánc tulajdonos között még mutatóban sem igen akad olyan, akinek kurzushűsége megkérdőjelezhető lett volna.

Nem születik díj támadások nélkül, így nem meglepő, hogy a Corvin-kitüntetéseket is viták övezték. Egy, a Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztette Előörs című lapban már 1930 novemberének első napjaiban napvilágot látott, aláírás nélküli cikk azt állítja, hogy „a Korvinláncok kultúrfityegőit is nemzetiségi, sőt kisebbségi arányok szerint osztotta ki”, meg azt is, hogy „a láncosok és koszorúsok rendjében hetven százalék a germán”. A szerzőről egyébként 1975-ben Bokor László irodalomtörténész kiderítette, hogy az nem volt más, mint József Attila.

Jellemző lehetett a Pandula Attila által a Serédi Jusztinián bíboros Esztergomban őrzött iratai között megtalált levelezés, mely felekezeti vitákra is utal. Magyarország hercegprímása a Corvin-láncot csak az alapítás után hét esztendővel kapta meg, míg Ravasz László református püspök az első körben részesült – a református – Horthy elismerésében.

Serédi 1937-ben számos gratulációt kap, többek között a székesfehérvári püspök Shvoy Lajostól, aki úgy értékelte a döntést, hogy azzal „a magyar katolicizmusnak egy régi sérelme reperáltatott, hiszen... Eminenciád korszakalkotó munkássága az egyházjog terén nem mai keletű, az éppen olyan egyedülálló volt a Corvin-lánc alapításakor, mint ma; nem a tudományos érték hiánya, de más politikai elgondolások voltak az oka annak, hogy a katolikus klérus kiválóságai közül senkit sem tisztelt meg evvel a felelős kormány”.
 

S.D.

• Cimkék:
Corvin-lánc Orbán Viktor Horthy Miklós díj kitüntetés

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére