A szabadságharc vallástörténeti szemmel

Széchenyi tagadta a pápa tévedhetetlenségét

– Mi jellemezte a reformkori Magyarországot vallási tekintetben?

– Magyarországon a katolicizmus a bécsi udvar nyomása miatt igen erős volt, a protestáns felekezetek nem voltak egyenjogúak a katolikus egyházzal. Ugyanakkor szép számmal képviseltették magukat a Kárpát-medencében. A vidéki lakosság, köztük is a kis-és köznemesek többnyire protestáns felekezetekhez tartoztak, míg a privilegizált főnemesség és a társadalom legalsó rétege volt katolikus. Egy országrész minél messzebb esett Bécstől, annál valószínűbb volt, hogy a protestánsok többségben vannak a katolikusokkal szemben. Legjobb példája ennek Erdély. A reformkorban a Habsburgok a XIX. századnak megfelelően a liberális katolicizmus hívei voltak, és nem nézték jó szemmel, hogy a magyar protestánsok száma akkora méreteket öltött. Nem tetszett Bécsnek az sem, hogy a protestánsok kiváltságaik révén, különböző nyugati egyetemeken tanulhattak.

– Az ellentétes vallási nézetek mennyire játszottak közre a forradalom kitörésében?

A felekezeti különbségek úgy játszhattak szerepet a magyar-Habsburg ellentétek kiéleződésében, hogy a protestánsok a mindenkori bécsi udvar ellenzői voltak. Óriási fejtörést okozott a Habsburg-háznak az a gondolat, hogy az állam és katolikus egyház évszázadok óta fennálló rendjét a szekularizáció megbonthatja. E tekintetben tehát komoly ellentét volt a Kárpát-medence nagy része és Bécs között.

– A márciusi ifjak és a kor nagy magyarjai szemléletében tükröződött-e valamilyen közös vallási meggyőződés?

– Az biztos, hogy Jókai Mór és Wesselényi Miklós református volt, Petőfi evangélikus hagyományokat ápolt, Vasvári Pál pedig görög katolikus volt. Kossuth Lajos és Görgey Artúr egyaránt a protestantizmus hívei voltak. Ezzel szemben Széchenyi István mélyen vallásos katolikus államférfi volt, akárcsak Eötvös József és Deák Ferenc, akik szintén hithű katolikusok voltak.

– Köztudott, hogy Széchenyi határozottan kiállt a vallásfelekezetek egyenlősége mellett és nézeteinek az országgyűlésben is hangot adott…

– Sőt, Széchenyi azon liberális katolikusok közé tartozott, aki több egyetemes dogmát nem fogadott el - így például a pápai tévedhetetlenség tanát sem.

– Magyarország első felelős kormánya a Batthyány-kormány volt 1848-ban. A kabinet tagja volt Eötvös József is, mint vallás-és közoktatási miniszter. Túl a miniszteri tárcán jelen volt-e a vallásosság a politikában, és ha igen, miként?

– A kormány tagjai és a főbb vezetők nagy része katolikus volt, míg a katonák jobbára protestánsok voltak. A forradalom és a szabadságharc mellett – természetesen leszámítva a vezetést - kevés katolikus állt ki, amellyel a bécsi udvarhoz való hűségüket és hovatartozásukat fejezték ki. Nyilvánvaló volt, hogy egy hithű, római hagyományokat ápoló katolikus nem fog radikálisan szembemenni a Habsburg katolicizmussal. A protestánsok azonban szorgalmazták a harcok folytatását.

– 1849-ben Debrecen lett az ország ideiglenes fővárosa, a harcok alatt az országgyűlés is itt ülésezett.

– Debrecen mindig a reformáció egyik fellegvára volt Magyarországon, de a vallási jelleg ebben az esetben nem játszott szerepet. Sokkal inkább stratégiai és katonai okokból tette át székhelyét a kormány Debrecenbe.

– A szabadságharc leverése után változott-e számottevően a magyarok vallási meggyőződése a kiegyezésig?

– Mind a katolicizmus, mind a protestantizmus népi vallás lett – tehát elfogadottá vált. Az értelmiség szekularizálódott, az állam és az egyház egymástól eltávolodott. Újfajta liberális vallásosság indult meg, ami részben tetten érhető abban, hogy kevesebben jártak rendszeresen templomba, és abban is, hogy a teológiai háttere a vallásbéli különbségeknek elhalványodott. Az új teológia egészen a századfordulóig állt fent, majd végleg megszüntette a liberális katolicizmust.

– A forradalmiság és a keresztény konzervativizmus hogyan fért meg egymással?

– A kor liberalizmusa és a kereszténység között nem volt áthidalhatatlan ellentét. Azt persze fontos leszögezni, hogy az gyökeresen más liberalizmus volt, mint annak a mai, átalakult formája. Egyébként pedig akkor nem a forradalmiság volt a lényeg. A XX. század hozta azt az új struktúrát, 1848 forradalmiságát hangsúlyozza, pedig az igazi szabadság túl a harcokon, az áprilisi törvényekben és az első magyar kormányban gyökerezik. Tehát voltaképpen egy parlamenti forradalom történt, ami természetesen kiterjedt az országra és fegyveres csatákba torkollt. De 1848/49 elvi alapja a törvényes és legitim módon véghezvitt parlamenti forradalomban áll, ezért is ünnepelték régen április 11-ét, nem pedig március 15-ét. Ahogy Deák István is taglalja egy könyvében, 1848/49 törvényes forradalom volt.

Árendás Péter

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére