Megállíthatatlan demográfiai spirálba kerültünk

Rémisztő adatok: mi lesz velünk, elfogyunk?

Rémisztő adatok olvashatóak ki a KSH népmozgalmi gyorstájékoztatójából: a magyar lakosság tovább fogy, ráadásul egyre növekvő mértékben. Idén az első negyedévben 11 százalékkal kevesebb gyerek született, mint a tavaly január és április közé eső időszakban. Eközben a halálozások száma tovább nőtt, méghozzá 3 százalékkal. Mindez azt jelenti, hogy 27,5 ezer újszülött érkezett az adott időszakban, míg 45,5 ezren meghaltak.

A Ratkó-hullámok vége

A magyar népesség számának változása a Trianon óta eltelt időszakban is erős hullámzást mutat, azaz mára inkább csak mutatott. Az 1950-es évek első felében Ratkó Anna népjóléti miniszter intézkedéseinek hatására rengeteg gyerek született. Azonban a törvények módosításával megszűnt a kiemelkedő születésszám.

Ameddig nem váltak termékeny korúvá a „Ratkó gyerekek” nem is mutatkozott jelentős fellendülés, akkor azonban megérkezett a második hullám. A 70-es években ráadásul újabb gazdasági ösztönzők jelentek meg, melyek elősegítették a gyerekvállalást: bevezették a GYES-t, illetve az OTP kedvezményes lakáshitelt nyújtott a legalább két gyermeket nevelő családoknak.
 

A vizsgált tendenciák alapján a társadalomtudósok előre jelezték, hogy 20-25 év elteltével újabb gyarapodási hullám várható, ekkor váltak ugyanis szülőképes korúvá a 70-es évek gyermekei. A remélt növekedés azonban elmaradt: a gazdasági és politikai helyzet instabillá válása és a fogyasztási szokások megváltozása „ellaposította” a várt görbét, így mára elmondható, hogy 1980-óta nem várt mértékben fogy a magyar lakosság. A fenti ábrán látható, hogy itt keresztezte egymást a születések és halálozások száma és innentől kezdődött a fordított tendencia.

Az állam eltartja az időseket, vagy mégsem

A történelem folyamán a többgenerációs együttélés biztosította az idősebbek létét. Amennyiben egy családra valamilyen betegség sújtott vagy a fiatalokat katonának vitték, nehézzé vált a megélhetés, senki sem gondoskodott az idősökről.

A társadalmi és kulturális változások felszámolták a családon belüli eltartó szerepeket, helyébe állami megoldásokat léptettek. A nyugdíj bevezetésével olyan rendszer épült ki a modern társadalmakban, ami a munkaképes fiatalokra hárította az idősek anyagi finanszírozását.
 
  Ez a módszer tulajdonképpen megfelel a korábbiaknak, a fiatalok dolgoznak, amíg bírnak, majd megöregednek és a következő fiatal generáció biztosítja számukra a boldogulást. Azonban több tényezővel nem számol a modell: a központi újraelosztási rendszer nem tökéletes, a javakat nem egyformán osztja el, hanem különböző, egyéb tényezőket vesz figyelembe. Nem számol a fekete- és szürkegazdaság okozta károkkal és az egyre növekvő igényekkel sem.

Mesterséges fogyasztás – a társadalom halála

Ha a fiatalok száma nem arányos az idősekével, akkor a társadalom nem tudja finanszírozni működését. Egy olyan spirálba kerül az ország, amit napjainkban is jól láthatunk. Mindenki fogyasztani akar, de ahhoz, hogy legyen rá fedezete, bevétel kell, amit munkával – termelés vagy szolgáltatás révén tud megszerezni. A kereslet egyre élénkíti a kínálatot, mindenki dolgozik és fogyaszt, amivel lehetőséget teremt a másiknak a fogyasztásra.

A modern kor betegsége a mesterségesen, hitelből generált piac, ami a legfőbb oka a népesség fogyásának. A nők először „csak” beléptek a munkaerőpiacra, de felismerve lehetőségeiket egyre többet és többet akartak, megjelent a karrierizmus is a női ösztönök között, sokszor legyőzve a természetes, család iránti igény ösztönét. Így egyre később és egyre kevesebb gyereket szültek és szülnek, ami beindította a fogyást, melynek hatásai a következő generációkra fokozottan hatottak és hatnak. A költségvetés finanszírozásához munkaerőre van szükség, akik adót fizetve fedezik az állam kiadásait. Az egyre kevesebb fiatal egyre kevesebb bevételt generált az államnak, így az rákényszerült az adók fokozatos növelésére, ami tovább rontja a gyermekvállalás esélyeit.

Hosszú élet, de hogyan?

Amennyire biztató, hogy a várható élettartam folyamatosan növekszik, ma már 70 év (ami korábban 65-66 év volt), annyiban ijesztő is, mert nincs rá garancia, hogy a ledolgozott hosszú évek után békésen élvezhetjük hátralévő napjainkat. Sajnos már most is komoly gondokat okoz a nyugdíjasoknak a létminimum megteremtése, ami tovább romolhat az öregedő társadalom okozta problémák hatására.

Kotulics Mónika

• Cimkék:
KSH népességfogyás Ratkó-korszak hitel nyugdíj

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére