A lakásállomány csupán 4 százaléka van önkormányzati tulajdonban

Negyvenezernél is többen várnak az alig kétezer bérlakásra

A hétezer milliárdos lakossági deviza lakáshitel-állománynak jelenleg több mint harmada problémásnak számít. A 90 napnál hosszabb ideje óta nem fizető háztartások száma meghaladja a százezret. Az eddig ismertté vált állami mentőcsomag pedig elsősorban nem őket, hanem az ennél rövidebb ideje késlekedőket, illetve a húszmilliónál kisebb értékű ingatlanok tulajdonosait célozná meg. Nekik ajánlanák fel a rögzített árfolyamon történő törlesztést. Az elképzelések szerint a 90 napot meghaladó tartozással bíró családok egy részét is errefelé tolnák az adóssegítő programok révén.

Az onnan kicsúszóknak csak az ingatlanok értékesítése marad, amelyhez az állam a hitelek kamattámogatásával generálna fizetőképes keresletet. De jócskán akadnak majd olyanok, akik még nyomott áron sem tudják eladni otthonukat. Már csak azért sem, mivel nincs hová menniük. A kormány által felállítandó nemzeti eszközkezelő ezen ingatlanokat – a tervek szerint –jóval a piaci ár alatt vásárolná fel, majd az önkormányzatok kezelésébe adná. A költségvetés korlátozott terhelhetősége miatt azonban ez aligha érinthet tízezernél több adóst.

Bármilyen megoldás is születik a hátralékos hitelek kezelésére, a szociális bérlakások iránti igény ugrásszerűen emelkedik majd. S akkor még nem is beszéltünk a 60 napnál hosszabb közműtartozást felhalmozó 100–120 ezer családról – figyelmeztet Hegedüs József, a Városkutatás Kft. egyik vezetője. – Csakhogy az önkormányzatok a jelenlegi igényeket sem tudják kielégíteni. A „tanácsi” bérlakások rendszerváltás utáni kiárusítása gyakorlatilag gúzsba kötötte a településeket. A jelenlegi 140 ezer bérlakás a hazai lakásállománynak alig négy százaléka. Meglehetősen konzervatív becslés szerint ennek legalább a duplájára lenne szükség, amit jól jelez az önkormányzatok egy része által vezetett várólista is, amelyekre még a hitelválság előtt 45 ezren iratkoztak fel. Ezzel szemben az évente megürülő, és így szétoszthatóvá váló bérlakások száma országosan legfeljebb kétezer.

A hiányzó több tízezret egy felpörgetett bérlakásprogrammal sem lehet belátható időn belül felépíteni. Ezzel szemben a szociális lakásügynökség-modell alternatív lehetőséget nyújthatna a bérlakászszektor igény szerinti és flexibilis bővítésére, méghozzá beruházási költségek nélkül, a meglévő magántulajdonban lévő állományon belül – hangsúlyozza Hegedüs József.

A SZOL közvetítő szervezetként kötné össze a tulajdonos bérbeadót és a bérlőt. Ezzel garanciát nyújt egyrészt a bérbeadónak a lakbérek és rezsiköltségek időben történő rendezésére a szerződés lejárta, illetve a felmondás után a lakás kiürítésére, másrészt lakhatási biztonságot nyújtana a bérlőnek a felmondás előre ismert módja, feltételei és ideje okán. A SZOL mellé jövedelemfüggő állami, önkormányzati lakbértámogatás társulhatna. Ez a rendszer hatékony módon orvosolhatná a kilakoltatási moratórium júliusi feloldásakor keletkező tömeges szociális lakásigényt.
 

(forrás:Népszabadság)

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére