Aki a Jobbikot parlamentbe juttatta – portré (2)

Morvai Krisztinát sokfelől érte nyomás

Morvai Krisztina 2006 júniusában levelet írt az ENSZ tagországok misszióvezetőinek, amiben izraeli politikai nyomással indokolta, hogy miért nem hosszabbítják meg az ő mandátumát a CEDAW-ban.

Eltávolították, mert kiállt a palesztin nőkért

A levélből idézve: „Őszinte meglepetésemre, hivatalos levelet kaptam kormányomtól, amelyben értesítettek, korábbi terveinkkel ellentétben nem jelölnek a CEDAW-bizottságba egy második időszakra. Mi több, tájékoztattak, hogy Magyarországnak új jelöltje van erre a posztra: dr. Pető Andrea. Pető Andrea jól ismert cionista aktivista, alapító tagja és vezetője egy befolyásos magyar zsidó nőszervezetnek (Esztertáska). […] Bizottságunkat rendkívül aggasztotta a tény, hogy az izraeli küldöttség ilyen durván beavatkozott a független szakértők munkájába [...]. Értesültem róla, az izraeli küldöttség a kormányomat is megkereste, hogy panaszt tegyen rám. Kormányom sajátos bocsánatkérése Izraeltől komoly megrázkódtatást okozott nekem. A CEDAW-bizottság új tagjainak megválasztása majd megmutatja, vajon lehet-e az ENSZ emberi jogi szervezeteinek integritását ilyen súlyosan veszélyeztetni, tolerálják-e ezt a küldöttek?” A Kínzás Elleni Világszervezet (OMCT) és a az Izraeli Kínzás Elleni Társadalmi Bizottság (PCATI) védelmébe vette Morvait, mondván aggasztónak tartják, hogy politikai célokból beavatkoznak a bizottság működésébe és összetételébe.

Morvai Krisztina akkor úgy nyilatkozott Pető Andreát „jó barátja” Göncz Kinga jelölte a CEDAW-ba  helyette. „Én hazajöttem arról az (az izraeli arab, palesztin és beduin nők helyzetéről szóló jelentést tárgyaló – T.L.) ülésről és legnagyobb meglepetésemre pár hét múlva kaptam egy levelet Göncz Kinga miniszter asszonytól. […] Megjött a levél, hogy »Lejár a mandátuma, nem jelöljük újra, Magyarországnak van egy új jelölte, dr. Pető Andrea«. Engem abban a pillanatban – nem tudom, hogy érzett-e már olyat, amikor kimegy a lába alól a talaj – elkezdett a hideg rázni, mert az valami egészen bizarr helyzet volt. Ugyanis nagyra becsült kolléganőm, Pető Andrea a judaizmus oktatója a Közép-Európai Egyetemen, magyarul a zsidó tudományok professzora erős zsidó identitású kolléganő” – emlékezik vissza Morvai Krisztina.

„Pető Andrea történész, nagyon szép beszédeket tud mondani a nőnap történetéről, viszont nem mondható, hogy az a fajta ember lenne, aki a politikai kapcsolatrendszeréből élne. Simán lehet, hogy azért nem akarták újból Morvait jelölni, mert a CEDAW többször elmarasztalta Magyarországot bírósági ítéletek miatt és le akarták cserélni egy kevésbé pattogósra, pedig a Krisztina hivatalosan nem is befolyásolhatta a saját delegáló országáról készülő jelentéseket” – mondja név nélkül nyilatkozó nőjogi aktivista forrásunk.

2006 ősze, a zavargások és a rendőri brutalitás hatása

Morvai Krisztina gyermekeivel együtt ment el a Fidesz Astoriához szervezett nagygyűlésére, ahonnan a Deák tér felé indult el, de fegyverropogást hallva és könnygáz-szagot érezve megfordult, majd gyermekeit védve egy kapualjba menekülve töltötte az éjszakát. „Erre egyszer csak elkezdődött egy hatalmas csatazaj, az emberek óriási tömegben elkezdtek futni visszafelé az Astoria felé, és azt kiabálták: »Lőnek a tömegbe!«. Valami félelmetes volt, mert hát az ember békeidőben honnan tudná azt, hogy milyen fegyvereket vetettek be. […] Megrázó volt, hogy édes kicsi lányomnak vörös volt a kis szeme, ömlött belőle a könny, és dörzsölte, és olyan volt, hogy sose fogom elfelejteni.”

Morvai ezek után vett részt a 2006. őszi rendőri erőszak kivizsgálásával foglalkozó Civil Jogász Bizottság munkájában, együtt Gaudi-Nagy Tamással, a Nemzeti Jogvédő Alapítvány vezetőjével, aki ma – Morvaival együtt – a Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselője. Morvai 2006 után egyre többször vett részt radikális jobboldali szervezetek kormányellenes tüntetésein, 2009-ben pedig elvállalta a Jobbik Magyarországért Mozgalom listavezető helyét az Európai Parlamenti választáson, azóta Magyarország képviselője az Európai Parlamentben.Morvai Krisztina a Magunkfajták című interjúkötetben úgy nyilatkozott, hogy a prostituáltakat, a HIV-fertőzötteket, a megvert nőket és a bántalmazott ünneplőket a „sárba tiport emberi méltóság” kapcsolja össze.

„Nagyon jellemző, a nőjogi ügyek hazai elfogadottságára, hogy amint Krisztina sodródott a Jobbik felé a liberális oldalon is állandó jelzője lett a »nőjogi aktivista«. Ez egy nagyon primitív dolog, szalonképtelenné teszik azt is, amit korábban csinált. Semmi előjele nem volt a szélsőjobbra tolódásának korábban. Egy jóeszű, nagyon felkészült és nőügyi szempontból nagyon radikális ember volt. Jogászok között női jogvédőnek lenni pedig nagyon nehéz lehet. Szerintem rengeteget kapott a nőjogi aktivistákat érő sztereotípiákból, hogy biztos azért feminista, mert sikertelen a magánéletében, sikertelen anya és nincsen senkije. Iszonyatosan sok pofont és beszólást, szemétséget kapott már korábban is. Volt olyan, hogy mondott egy beszédet, majd utána felállt egy potentát és azt mondta, hogy köszönjük Morvai Krisztina »szenvedélyes beszédét«, amire a közönség röhögött. Ez és a számtalan hasonló történet fel tud őrölni egy embert.” – mondja egy Morvait jól ismerő, neve elhallgatását kérő forrásunk.

Magunkfajták/magukfajták

2008 novemberében jelent meg az Élet és Irodalom (És) hasábjain a Megyesi Gusztáv cikkére reagáló levele, amelyben „magunkfajtákra” és „magukfajtákra” osztotta a társadalmat, a két kifejezést már korábban használta a Népszavának, Várkonyi Tibornak és Orosz Józsefnek írt 2006-os és 2007-es olvasói leveleiben.

Az És-nek írt levélből idézve: „Megyesi elvtárs – összhangban a Magukfajták többségével – igen rossznéven veszi, hogy mi magyarok nem vesszük szó nélkül tudomásul, hogy gyarmati sorra ítéltek bennünket, s nem úgy reagálunk az Önök szeretett főnökének, Simon Peresznek Magyarország felvásárlásáról szóló tájékoztatójára, hogy azt mondtuk volna: Shalom, Shalom, jöjjön csak bátran, és szolgálja ki magát. […] Nem tűrünk a végtelenségig. Nem és nem!

A Magunkfajtáknak ugyanis, Tisztelt Megyesi Elvtárs, Tisztelt Szerkesztőség, Tisztelt Magukfajták – csak ez az egy hazája van. Magyarország. Ez a mi Hazánk, mi itt vagyunk itthon és mi itt itthon vagyunk. Visszavesszük a Hazánkat azoktól, akik túszul ejtették!” A burkolt antiszemitizmusnak tartott sorokat később úgy magyarázta a Demokratának adott interjújában, hogy „A magunkfajta felelős, jogállamiságot, demokráciát féltő embert jelent. Aki szereti a hazáját. [...]

A magukfajtákon pedig azt értettem, akik a rendszerváltás első ijedtségét túlélve, a saját érdekeinek megfelelően igyekeznek meghatározni a dolgok menetét ebben az országban. Folyamatosan szidnak bennünket, hogy kommunistázunk, zsidózunk, miközben senkinek haja szála sem görbült. Sőt, miközben a pártállami elit privatizálta a nemzet vagyonát. Mindez olyan szemtelenné tette őket, hogy ma már azt hiszik, minden úgy történik ebben az országban, ahogy ők akarják. Még október 23-án is. Felemeltem a hangom, erre leantiszemitáznak.” 

Tálos Lőrinc

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére