Alkotmánybíróságra kerül a rendelet

Módosulhat az eutanázia-törvény

Alkotmánybírósághoz fordult Vadász Gábor sebész aneszteziológus, kérve az egészségügyi törvény, valamint  a kezelések visszautasításának részletes szabályairól szóló kormányrendelet egyes részei alkotmányellenességének kimondását és megsemmisítését.

A hírt közzé adó, jellemzően a betegjogok érvényesülésével foglalkozó Aszklépiosz-fórum internetes kiadásában az immár nyugdíjas főorvos így vall: „Ötven éve vagyok orvos. Betegeim, családtagjaim, barátaim és saját véleményem összegezésével írom le, hogy a betegnek bármikor joga van eldönteni, hogy meddig és milyen terápiát kíván igénybe venni az eljövendő életútján, és senkinek sincs joga korlátozni őt belátó képessége birtokában hozott tájékozott döntésében. Ezt tükrözi az Egészségügyi törvény alapeszméje is.” Vadász Gábor korában úgy nyilatkozott: orvosként és magánemberként is meggyőződése, hogy egy haldoklónak meg kellene adni azt a döntési jogot, hogy hogyan akarja az életét befejezni.

Vadász Gábor kontra orvosi kamara

Egy 1997-es törvény lehetőséget ad arra, hogy valaki írásban tagadja meg a kezelést, mert úgy érzi, meggyógyítani nem tudnák, csupán az életét és a szenvedéseit hosszabbítanák meg. Noha létezik törvényi felhatalmazás, az orvosok többsége nem szívesen tesz eleget ilyenfajta kéréseknek, Vadász szerint csupán azért, mert félnek az esetleges jövőbeni kártérítési pertől, amit egy hozzátartozó indít.

Vadász Gábor többször nyilvános vitában kritizálta a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kollégiumának azon állásfoglalását, amelyben elutasítja és tiltja a halál orvos segítségével történő előrehozatalát. Az orvosetika álláspontja teljes mértékben megegyezik a Hospice szolgálatok működésével, ami azt jelenti, hogy a gyógyíthatatlan, végstádiumban lévő betegek testi, lelki szenvedéseit enyhítik, valamint őt és a hozzátartozókat megpróbálják felkészíteni a halálra, annak elfogadására.

Vadász Gábor a Szentírásra hivatkozva mondja: az ember világképe korlátain belül szabad akarattal rendelkezik. Ez a szabad akarat a mi erkölcsi világképünk kialakításában meghatározó szerinte az Ó- és Újtestamentumban is megnyilvánult, többek között az alma leszakításában, Káin bűnében, Ábrahám megkezdett emberáldozatában, Lót lányainak felkínálásában, Jézus áldozatában és halálválasztásában. A zsidók és a keresztények Szentírása és az e vallásokat vallók története is számos olyan esetet ismer, amikor az egyének szabad akaratukból a halált választották számukra meghatározó okok miatt. Az Ótestamentumban több öngyilkosságról olvashatunk, egyebeken kívül arról, hogy Saul vesztett csatája után segítséget kért öngyilkossága végrehajtásához – magyarázza az orvos. 

 – Ezek és még sok más példa alapján számomra is elfogadható korunknak erkölcsi és büntetőjogi hozzáállása, mely tudomásul veszi az embernek az öngyilkossághoz való jogát és amelyik nem tiltja az öngyilkosságot. Sokat látott orvosként úgy vélem, hogy vannak olyan különleges helyzetek, amikor az öngyilkosságra készülő szerencsétlen sorsú embertársunknak segítséget kellene nyújtani a fájdalommentes, békés eltávozáshoz. És ennek a segítségnek lehetőleg közvetett vagy közvetlen orvosi segítségnek kellene lennie –  állítja Vadász.

Mi is az eutanázia?

Bár a halál közelébe kerültek számára bonyolult procedúrát követően ma elvben bármilyen kezelés visszautasítható, Magyarországon mindmáig megoszlanak a vélemények arról, jelenti-e mindez a passzív eutanázia lehetőségét. Az egészségügyi törvény megalkotása előtti viták idején az Egészségügyi Tudományos Tanács és az orvosi kamara Etikai Kollégiuma is közölte: külön kell választani a passzív eutanáziát a halál közelébe jutó betegek orvosi ellátásától, attól, hogy az orvos esetleg eltekint valamilyen beavatkozás elvégzésétől, s ezzel járul hozzá a beteg halálához.

Vadász kifogásolja: míg az egyik helyen azt mondja a jogszabály, hogy közokiratban vagy teljes bizonyító erejű magánokiratban utasítható vissza életmentő-életfenntartó kezelés, addig másutt félreérthető a fogalmazás, és csak közokiratban teszi ezt lehetővé. Alkotmányellenes szerinte, hogy a dédszülőket, dédunokákat és a további felmenőket kizárták a döntésből.

Eutanáziáról akkor beszélünk, mikor az orvos (vagy más egészségügyi szakember) a kezeléshez kötődően segíti a gyógyíthatatlan beteg halálára vonatkozó kérés teljesítését. A szakirodalom egy része ezt a formát orvos által asszisztált öngyilkosságként határozza meg, különösen, ha az orvos aktív, halálba segítő eljárást hajt végre, mely cselekedet tudatos, és rövid úton a beteg halálához vezet. Ez utóbbit szokás aktív eutanáziának nevezni, szemben azzal a passzív eutanázia fogalommal, mikor az életben tartó, vagy az azt meghosszabbító kezelés megszüntetése történik

Ha kell, módosítják

Jogilag az aktív eutanázia bűncselekményt valósít meg a hatályos jogszabályok értelmében. Passzív eutanáziára az Egészségügyi Törvény lehetőséget biztosít a beteg számára, mivel a betegjogok között szerepel az ellátás visszautasításának joga. Ezen túlmenően szintén ez a jogszabály az „élő végrendelet” (living will) jogintézménye által lehetőséget biztosít a még cselekvőképes személy számára, hogy a későbbi cselekvőképtelensége esetére rendelkezzen, például bizonyos beavatkozásokat előre visszautasítson.

Megkeresésünkre a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkárságán azt mondták: a jogi szabályozás gyakorlatban történő alkalmazásának nehézségeiről a tárcához most, 2011 januárjában érkezett megkeresés az állampolgári jogok országgyűlési biztosától, s ennek kapcsán vizsgálatot indítottak. Kérdésünkre, hogy tervezik-e a kifogásolt törvény újrafogalmazását vagy pontosítását, tudatták: a tárca 2011. első félévi munkatervében nem szerepel a szóban forgó jogszabály módosítása. Azonban az Alkotmánybíróság határozatát a NEFMI Egészségügyért Felelős Államtitkársága megvizsgálja, és ha kell, módosítják a korábbi miniszteri rendeletet. Az egészségügyi kormányzatnál elismerték, hogy ellentmondás van a passzív eutanáziát bizonyos esetekben engedélyező Egészségügyi Törvény és a Magyar Orvosi Kamara Etikai Kódexe között.

Tényleg azt mondaná a Biblia?

Vadász Gábor állításával szemben a Biblia vilégképének középpontja nem a szabad akarattal bíró ember, hanem a minden emberi élet fölött teljes hartalmat gyakorló Isten. Egyetlen példa sincs, amikor az öngyilkosságot a Biblia helyeselné, és a keresztény hagyomány szerint ez bűnös cselekedet még akkor is, ha a szenvedéstől való félelem miatt választja valaki. (Ugyanakkor  bűnre van bocsánat.) Saul, az Istentől elforduló király negatív hőse a Bibliának, akinek öngyilkosságát csúfos kudarcként mutatja be a szöveg; ugyanígy Júdás öngyilkosságát. Jézus önkéntes áldozata, vagy a mártírok szenvedése – amikor hitük megtagadása helyett választották a kínszenvedést és a halált – természetesen semmilyen párhuzamba nem állítható az öngyilkossággal. Ha valaki Vadász Gáborhoz hasonlóan az alma leszakítását, illetve Ábrahám „megkezdett emberáldozatát” egy sorba rendezi – és így használja érvként az az eutanázia mellett – éppen azzal nincs tisztában, amire hivatkozik: a Biblia szövegével, annak etikájával, ember- és világképével.

Nem muszáj szenvedni

A miskolci Erzsébet Hospice Alapítvány elsősorban daganatos betegekkel foglalkozik. – A palliatív, illetve tünetkezelő szakma ötven-hatvan olyan tünetet tart számon, amely a beteg életét megnehezítheti, ezek nagyjából a rákbetegekre jellemzőek; más betegségeknél csupán töredékük van jelen. A rákosok holisztikus ellátást igényelnek, fizikai és lelki támaszt egyaránt – mondja Simkó Csaba osztályvezető főorvos.

A közhiedelem szerint a rákbetegség gyötrelmes és biztos halállal jár. Az öngyilkossági okok között gyakori a tumordiagnózis miatti kétségbeesés, pedig e betegek többsége gyógyítható, s az utóbbi tíz év kutatási eredményei alapján a gyógyíthatatlanok kilencven százalékának kínjait gyógyszeres kezeléssel elviselhetővé lehet tenni – sőt gyakran teljesen megszüntethető a fájdalom, akár az utolsó pillanatig.

– Előfordul, hogy átmeneti fájdalmak a beteg testrész terhelésekor, mozgatásakor megmaradnak, de ez nem jelenti azt, hogy a betegeknek kínok közt kell leélniük hátralevő idejüket. A fennmaradó tíz százaléknál egyéb módszerekkel, például sugárterápiával csökkenthetők a panaszok. Annak esélye, hogy egy daganatos beteg szenvedését ne lehessen megfelelő módon csillapítani, ma nem nagyobb egy százaléknál – állítja a főorvos egy korábbi cikkben, amiben kitér az eutanázia-igényre is .

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére