Növényvédelmi munkára fogják a szárnyas rovarokat

Méhlegelő-telepítés százmilliókért

Az elmúlt években Európa-szerte, így hazánkban is jelentősen visszaesett a beporzó rovarok száma, mert lecsökkentek a számukra létfontosságú nektár- és virágporgyűjtési területek. Ennek oka, hogy a természetes ökoszisztémákat megtörik a korszerű mezőgazdasági technikák: a termeléshez minden talpalatnyi földet fölszántanak, semmi szegélyt nem hagynak a táblák szélén. Természetesen léteznek a megporzásnak egyéb módjai is (szél vagy emlősök, madarak által), a kultúrnövények szaporodása azonban döntően a szárnyas rovarokra van utalva.

Egymillió eurós költségvetésű, ötéves programot kezdett egy növényvédőszer-gyártó azzal a céllal, hogy hét európai országban – köztük hazánkban is – élőhelyeket és táplálékszerzési területeket alakítsanak ki a beporzó rovarok számára. Elszaporodásuk alapvető feltétele például az általuk kedvelt vadvirágok termesztése a mezőgazdasági táblák szegélyein. Megtudtuk: Nagy-Britanniában már évek óta sikerrel fut az úgynevezett Poszméh Projekt, amelynek során eddig mintegy 1100 hektár „méhlegelőt” telepítettek közel 570 gazda részvételével. Ennek eredményeként a lepkenépesség tizenkétszeresére nőtt, számos más rovar állománya pedig legalább tízszeresre szaporodott a vadvirágok környezetében.

Mint azt Pecze Rozáliától, a Syngenta növényvédőszer-gyártó magyar képviseletének fejlesztési igazgatójától megtudtuk: a fenyegető ökológiai katasztrófa elkerüléséhez tízezer hektárnyi méhlegelő szükséges. Hazánkban Keszthely térségében alakították ki az első ilyen területeket a szántóföldi növények táblaszegélyeiben. A jellemzően 100 méter hosszú és hat méter széles sávokba főként vörös- és fehérhere, valamint szarvaskerep magját vetették. Az idei tapasztalatok azt mutatják, hogy a rovarlegelők gazdagon virágoztak, és nagy számban vonzották a beporzó rovarokat.

Sárospataki Miklós, a Szent István Egyetem munkatársa független szakértőként értékeli és követi a programot. Az ősz beálltáig azt tapasztalták, hogy a főként a kukoricatáblák szegélyében kialakított rovarlegelők nagy rovarnépességet vonzottak – a beporzás szempontjából kedvezőtlen, igen csapadékos időjárás ellenére is. Elsősorban poszméheket, házi méheket és lepkéket vettek számba, és külön örömöt jelentett, hogy a poszméhek között néhány Magyarországon ritka, illetve védett faj is fölbukkant.

Valló László 

• Cimkék:
Pecze Rozália Sárospataki Miklós növényvédelem méhlegelő méh poszméh

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére