Válságban a nyugdíjrendszer: az állam az Ön adósa

Kezdettől szükségtelen a második pillér?

Németh György közgazdász szerint kétfajta államadósság létezik: nyílt és rejtett. A széles társadalmi és gazdasági vitákra okot adó, második pillérként ismert magánnyugdíj-rendszer szerinte egy olyan mechanizmus, ami a rejtett nyugdíj-államadósságot nyílt államadóssággá alakítja. Az ország pénzügyi sebezhetősége ugyanis az állam által kibocsátott és befektetők által megvásárolt kötvényekben számon tartható államadósság mértékétől függ. Ha egy kormány választhat, hogy a nyílt vagy a rejtett államadósságát csökkentse, akkor feltétlenül előbbit kell választania, mert ez a racionális megoldás. A szakember szerint a második pillér ezzel a racionalitással áll szemben.

A nemzetgazdasági miniszter azzal érvel a megszüntetés mellett, hogy a második pillér hozama elmarad az elsőétől. Ez valós oka lehet az utóbbi hetek nemzetközi szakmai körökben is nagy port kavart gazdaságpolitikai döntésfolyamatának?

Biztos, hogy az első pillér által generált hozam jóval alacsonyabb a második pillérénél. Az első pillér úgynevezett járadékkal meghatározott nyugdíjrendszer, mely esetén az adott generációhoz tartozók által fizetett járulék és az ezért cserébe kapott nyugdíj értéke között az úgynevezett belső kamat teremt azonosságot. Ez a belső kamat az első pillér hozama. A belső kamatot az adott generáció utolsó tagjának halála után lehet teljes bizonyossággal kiszámítani – már ha valakinek kedve volna ehhez. Ez előtt csak becsülni lehet különböző forgatókönyvek alapján. A második pillér úgynevezett járulékkal meghatározott nyugdíjrendszer. Itt a befizetett járulék jelenlegi értéke és a majdani nyugdíj között a járulékok befektetésével elért hozam biztosítja az azonosságot. A befektetések hozama mindemellett most realizálódik.

A közérthetőség kedvéért – lényegileg – mi a különbség a két pillér között?

Az első pillért szakszerűtlenül felosztó-kirovónak nevezik, helyesebb kifejezés rá a folyó finanszírozású. Egy ilyen rendszerben a nyugdíj a szolgálati időtől, a járulékfizetés alapjául szolgáló keresettől, a nyugdíjkorhatártól, a nyugdíjképlettől és számos más együtthatótól függ. Az állami nyugdíj két dologtól független: a befizetett járulék összegétől és a nyugdíjba vonuláskor még várható átlagos élettartamtól. A második pillér valós értékét viszont épp ezek határozzák meg. A második pillér esetén a nyugdíjba vonuláskor még várható átlagos élettartam az egyén által – normálisan – nem befolyásolható. Ebben az esetben azzal növelhető a majdani nyugdíj mértéke, ha az alany több járulékot fizet be. Ezért nevezzük ezt a pillért járulékkal meghatározott nyugdíjrendszernek.

Akkor tehát melyik pillérben lehet magasabb nyugdíjra számítani: az első vagy a második rendszer a hatékonyabb az Ön szakmai szempontja alapján?

Ezt rossz kérdésnek tartom. Egyedül abból indulhatunk ki, hogy van egy múltból megörökölt helyzet: az államnak nyugdíjat kell fizetnie a már nyugdíjra jogosultaknak, és nyugdíjat kell megállapítania azok részére, akik legalább egyszer járulékot fizettek. Ez egy adósság. Minden nyugdíjreform végső soron arról szól, hogy mi módon törlesszük ezt az adósságtömeget. A többi emberi kéz műve. Az legyen nyilvánvaló, hogy jövedelmet csak a munka és a tőke képes termelni, a nyugdíjrendszertől ez nem várható el. Érdemes olyan eszközként tekinteni rá, ami arra hivatott, hogy aktív korunk jövedelmeinek egy részét öregkorunkra csoportosítsa át. 

Akkor térjünk rá a kormány céljaira és módszereire. Elmondható, hogy a kormányzati szándék eredménye a most aktív korúak számára kedvező lesz?

A második pillér létrehozása súlyos makrogazdasági hiba volt, felszámolása makrogazdasági okból kívánatos – de ezzel nincs vége a történetnek. Fontos áttekinteni, hogy mit ajánl helyette az állam: amennyiben valós alternatíva a visszatérés az első pillérbe, akkor azt joggal veszteségként élik meg a tagok. Amennyiben az állam megoldásként egyéni számlát és az államkötvényekével azonos kamatot ígér, az a költségvetésnek ugyanannyiba kerül, mint a jelenlegi második pillér, csak kedvezőbb makrogazdasági környezetben. Most úgy tűnik, mindenkit vissza akarnak terelni az első pillérbe, ráadásul brutális eszközökkel. A kormány „a választás szabadsága” fedőnevű hadművelete visszautasíthatatlan ajánlattal durva kényszert alkalmaz. Ennél még a nyílt államosítás is elfogadhatóbb megoldás lett volna. 

A kényszerrel szemben nem lett volna lehetőség a tagok ésszerű motiválására?

Amennyiben az állam úgy tette volna fel a kérdést, hogy maradhattok az elmúlt bő évtizedben igencsak alacsony hozamot produkáló második pillérben, de átléphettek egy olyan nyugdíjrendszerbe, ami az államkötvényekével azonosan kamatozó egyéni számlákat tartalmaz, akkor – szerintem – a tagok 85%-a élt volna az ajánlattal. A magánnyugdíjpénztárak maradó tagjai pedig remélhetik ugyan, hogy túlszárnyalják az államkötvények hozamát, ám ennek a lehetőségével a következő évtizedekben nem ésszerű számolni. Ezzel együtt azt is kockáztatják, hogy megtakarításuk tényleges hozama, mint eddig is, jócskán alulmúlja az államkövtényekét.
 A járulékfizetők jelenleg azért fizetnek az államnak járulékot, mert annak a múlt örökségeként nyugdíjfizetési kötelezettsége van. Így a befizetők lényegében hiteleznek az államnak, ez a „befektetés” pedig úgy kamatozik, ahogy az állam piaci hitelezőinek hitelei. A nyugdíj pedig nem egyéb, mint a hajdan fizetett járulékok és kamataik életjáradék formájában való visszafizetése. Ebben a rendszerben az állam „forintra pontosan” nyilvántartaná – immár nem rejtett – a nyugdíj államadósságát. Nem jelenthet veszélyt a pénzügyi stabilitásra, mert nincs piaci hitelezők kezében.

Az már világos, hogy Ön mit javasol. Hogy látja, a kormányzat jelenleg milyen esélyekkel számolhat az új rendszerben?

Erről nagyon keveset tudunk, bizonyosan csak annyit, hogy lesz egyfajta egyéni számla, ami inkább egyéni nyilvántartás. Fontos megjegyezni, hogy a kettő nem ugyanaz! Emellett tervezik az özvegyi járadék bevezetését, ami versenyezni fog az özvegyi nyugdíjjal, és amelyik kedvezőbb, azt kapja a jogosult. Egyebeket is hallunk politikusoktól, például az öregségi nyugdíjrendszer valamint a hozzátartozói és egyéb ellátások éles szétválasztását – ami régi javaslatom. Minden egyéb inkább a kormányzat nyugdíjszakmai dilettantizmusáról árulkodik. Ötletelnek a laikusok, még a nyugdíjbiztosító főigazgatójának se nagyon engednek beleszólást. Ebben a helyzetben már csak a remény marad.

Kis Ferenc Balázs
 

• Cimkék:
Németh György magánnyugdíj második pillér makroökonómia

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére