Külföldön is példaértékű a magyar intézmény

Zlinszky: a komány megtörte a jogrendszer fejlődését

– Mi állhat annak a hátterében, hogy a Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosa ombudsmani intézmény kimaradt az új alkotmánytervezetből?

– Ennek okát csak találgatni tudjuk. Talán a vélt takarékosság az oka, hiszen a kormányzati struktúrában is nagyon komoly összevonások történtek, aminek egyik indoka a takarékosság volt. Ha három vagy öt minisztériumot összevonnak, akkor csak egy jogi főosztály kell, egy gazdasági, nemzetközi, egy személyzeti osztály, és így tovább. A négy ombudsmani hivatal azonban mindig is egy épületben, közös munkaügyi, pénzügyi, informatikai állománnyal működött, itt további megtakarításra nem lesz lehetőség. A racionalizálás az ombudsmani hivatalok esetében tehát eleve fennállt, vagyis ha ez az oka a két ombudsman megszüntetésének, akkor a legjobb esetben is tévedésről van szó. A másik lehetőség az, hogy a nagypolitika már elfelejtette, miért lett három, illetve négy külön ombudsman, amikor az általános ombudsman mindig is több alkotmányos jogon is rajta tartotta a szemét. Pedig erről 2007-ben még teljes volt az egyetértés a pártok között.

– Felületesség vagy hozzá nem értés?

– Vagy egy bizonyos fokú szándékosság. Nagyon érdekes politikai filozófiák is összecsaphatnak a háttérben. Kérdéses, hogy a kisebbségnek, az ellenzéknek, az alternatívának mekkora helyet kíván egy politikai gondolkodásmód hagyni. Demokráciában élünk, a nagy többségnek van – vagy kell, hogy legyen – szava. A fékek és ellensúlyok rendszere (köztársasági elnök, Alkotmánybíróság, számvevőszék, ombudsmanok, közigazgatási bíróság és a többi) olyan intézményekből áll, amelyek lassíthatják, fékezhetik, de mindenképp ellenőrzik a nagy többség akaratának az érvényesülését. Ezeket akár még fölöslegesnek is lehet tekinteni. Ha van elkülönült, független, jól működő törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom, és csak ez van, az attól még lehet demokrácia. Kérdés, hogy Magyarországon manapság ez ideális-e.

– Vagyis a kormány ezeken az ellensúlyokon át akar lépni?

– Legalábbis lehet, hogy megritkítaná ezeket. A kifinomult európai demokráciáknak bonyolult eszközrendszere van. A parlamentet ezekben az országokban „sakkban tartja" az alkotmánybíróság, de az alkotmánybíróság akkor beszélhet, ha kérdezik, a parlament elvileg kontrollálja a kormányt, de csak a kormány tud cselekedni, a parlament csak meg tudja mondani, hogy mit cselekedhet a kormány. Lépni a kormány léphet, de végül igazából az emberek lépnek, a kormány eszközöket tud adni, törvényeket végrehajtani. Az ombudsman, akinek megvan a joga, hogy mindent megtudjon, ki tud állni a média, a nyilvánosság elé. Előtte nincs titok, ez a fegyvere, hogy olyan mértékben és átfogóan beleláthat dolgokba, amibe adott esetben még egy országgyűlési képviselő vagy egy állami szerv sem feltétlenül. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ombudsman hadi titokkal lép ki a nyilvánosság elé, de amikor megszólal, akkor mindenki tudja róla: úgy szólal meg, hogy a teljes hátteret ismeri. Ez komoly hatalom, nagy lehetőség. 

– Tehát most a kifinomult eszközrendszerből bizonyos „fékeket” akar kiiktatni a kormány?

– Igen, két eddig független biztos függetlenségének megszüntetése, az alkotmányos jog kirántása alóluk, ez fékek kiiktatása. Ha nincs alkotmányos jog, akkor az Alkotmánybíróság nem tudja számon kérni, az ombudsman nem tud hivatkozni rá. De a jogok, ellensúlyok kiiktatása nem feltétlenül antidemokratikus, csupán egy másik filozófia mentén történik. A demokráciához az is hozzátartozik, hogy együtt döntünk, de a többség akaratát azután szintén együtt, jó lélekkel hajtjuk végre. Az más kérdés, hogy negyvenéves magyar diktatúrával a hátunk mögött, húszéves „kikecmergés” után jól működik-e majd nálunk egy ilyen „kevesebb szereplős” demokrácia. És elég szokatlan, meghökkentő megtörni a jogrendszer fejlődését, kibontakozását már megadott, gyakorolt alkotmányos jogok visszavonásával, felhígításával.

– A kevesebb szereplős demokrácia mutathat afelé, hogy a Fidesz hosszabb távú kormánypozícióra szeretne berendezkedni?

– Erről nem tisztem spekulálni, de inkább az lehet, hogy a kormányzó többség úgy látja, kevés az ideje, rengeteg a dolga, és gyorsan, határozottan kell cselekednie. Vagyis semmi olyat nem vesz jó néven, ami fékez és lassít. Annyiban igaza is van, hogy a kormányoknak általában kevés idejük van, s így a sürgősségérzet érthető. Valószínűleg bölcs lenne nem biztosra venni azt, hogy négy vagy nyolc év múlva is a jelenlegi koalíció lesz kormányon, s abban a percben, ha kisebbségbe kerülnek, akik most kormányoznak, lehet, hogy nagyon is jól jönne, ha a fékeknek és az ellensúlyoknak ez a kifinomult intézményrendszere rendelkezésre állna. Azonban mindezeknél fontosabb szempontnak tartanám, hogy ha már az Országgyűlés volt olyan bölcs, és három éve létrehozott magának egyetlen olyan intézményt, ami kifejezetten hosszú távon mérlegeli az ország működését, a hatóságok és a kormány gyakorlatát, és erről jelez vissza, akkor azt az egyet most ne szüntesse meg hirtelen. Miért is tenné? A működésünket, ajánlásainkat, megállapításainkat sohasem kifogásolta senki. Ellenkezőleg, a képviselők – pártállásra való tekintet nélkül, az előző és a mostani parlamentben egyaránt – felsőfokban beszéltek a munkánkról.

– Külföldön mintaként néznek a magyar ombudsmani hivatalra. Milyen visszhangja van, hogy most valószínűleg eltöröljük ezt az intézményt?

– Ezt még nem lehet pontosan látni. A külföld erőteljesen foglalkozik az úgynevezett zöld ombudsman, a jövő nemzedékek szószólója intézményével. Anglia, Németország, Belgium, Ecuador, és hasonló helyekről kapunk megkereséseket. Most volt az ENSZ-ben a Fenntartható Fejlődés Bizottságának az ülése több mint 190 tagállam részvételével, ahol szintén érdeklődtek a tapasztalatokról, a hatáskörről, az ajánlásainkról. Nagy-Britanniában sok ezer fontot költöttek már annak jogi vizsgálatára, hogy az ottani, a magyarországitól jelentősen különböző alkotmányos berendezkedésbe hogyan lehetne ezt a funkciót beilleszteni. Folyik tehát a nemzetközi munka. Ami országunk vezetőinek talán hihetetlen, az az, hogy politikai intézmények terén Magyarország nem is olyan sokkal a rendszerváltozás után az európai közegben követhető innovációt képes adni. 

 P. Horváth Csaba

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére