Nyugat-Európában nem divat a szupermarket

A menők piacon vásárolnak

2010-ben az SZDSZ-es Ikvai-Szabó Imre olyan előterjesztést nyújtott be a Fővárosi Közgyűlésnek, miszerint Budapest belső kerületeiben megtiltották volna a zöldség és gyümölcs nyílt pultról való árusítását. Ikvai-Szabó indoklása szerint „az árusítópultok megjelenése a városképet alapvetően befolyásolja”. A piacokat pártoló civil szervezetek szerint a szabadtéri piacokat az elmaradottság jelének tartó felfogás évek óta átitatja az önkormányzatok hozzáállását. Mint ismeretes az utóbbi években viták kereszttüzében állt a Hunyadi téri őstermelői piac, is mely felújítása ügyében is nyomoz a Budapesti Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi főosztálya.

Nyugaton azért odafigyelnek

Az uniós gyakorlatban van persze rossz példa is, ami a fentiek szerint gondolkodókat befolyásolhatja: a nyugat-európai nagyvárosokban évtizedekkel ezelőtt zárták be vagy alakították át a belvárosi piacokat. Manapság azonban egyre nagyobb az igény a hagyományos szabadtéri és őstermelői piacok iránt, így ott a termelői piacok a reneszánszukat élik, nálunk azonban sorra zárnak be, az árusokra nehezedő bürokratikus nyomás pedig a balkáni országokban tapasztalhatóhoz mérhető. Barcelona vagy Stockholm belvárosában a XIX. századi, fedett csarnokokat a turistákat és az ínyenceket kiszolgáló, különleges termékeket árusító elitpiacokká alakították át, szerencsére részben ez történt a Fővám téri Központi Vásárcsarnokkal is, amit a köznyelv egyszerűen csak „nagycsarnokként” ismer. 

Párizsban az 1960-as években zárták be a Les Halles-t, amelyik egy föld alatti kereskedelmi központnak adta át a helyét − az átalakítás sikerét azóta is vitatják. A londoni Covent Gardenben ma kulturális központ működik. Mindkét nagyvárosban azonban kerületenként működik őstermelők részére fenntartott, időszakos szabadtéri piac, az árusok pedig piacról piacra vándorolva, a hét különböző napjain máshol állíthatják fel pultjaikat. A globális élelmiszer-kereskedelem helyett a hagyományosan termelt, helyi élelmiszereket támogató „local food”-mozgalom fontos szerepet szán a termelői piacoknak, Nagy-Britanniában a hatóságok is támogatják a „farmers marketnek” nevezett időszakos termelői piacok működését.

Magyar helyzet: az importdömping kárát látja a vidék és a társadalom

Az egészséges magyar élelmiszer iránt nyíló, egyre nagyobb kereslet mellett sajnos a helyi piacok esélyeit rontja a tény: a hagyományosan termelt élelmiszereket és a tájfajtákat lassan kiszorítják az áruházak polcairól az iparszerű élelmiszer-előállítási gyakorlatban gazdaságosan termelhető, az utaztatást jól bíró fajták. A változásokkal nem csak a régi ízek tűnnek el, kárát látja a magyar vidék és a magyar társadalom is. Az élelmiszerpiac egész szerkezete átalakulóban: az ételek alapanyagait egyre nagyobb cégek állítják elő nagyüzemi módszerekkel, egyre kevesebb ember foglalkoztatása mellett.

Az élelmiszer-termelés átalakulásával, a tőkekoncentrációval tovább nő a munkanélküliség. Az olcsóbban előállítható, szabványosított élelmiszerek dömpingjével a kistermelők egyre kevésbé tudják felvenni a versenyt, a vásárlók választási lehetősége pedig beszűkül. Az élelmiszerláncoknak egyszerűbb és gazdaságosabb kiszámítható minőségű élelmiszert kevés helyről nagy tételben rendelni, majd forgalmazni.

Kevesebb vegyszer, több munkahely

A dömpingáru és a diszkontkereskedelem rendszere mellett gyakran hangoztatott érv, hogy a racionalizált, iparszerű élelmiszer-előállítás társadalmi haszonnal is jár, mivel nagy tömegben képes olcsó élelmiszert adni az alacsonyabb jövedelműek asztalára, azonban ez csak akkor igaz, ha figyelmen kívül hagyjuk, hogy az iparosított mezőgazdaság kevesebb élőmunkát igényel a hagyományos termelési módszereknél, azaz kevesebb embernek ad havi jövedelmet. A hagyományos módszerű termelés és a tájfajták termesztése kevesebb vegyszert és több élőmunkát igényel, munkát ad vidéken. A rövidebb értékesítési lánc és a kisebb megtett távolság miatt a piacokon beszerezhető helyi élelmiszerek frissebbek, egészségesebbek lehetnek, mint a világ valamelyik másik sarkáról utaztatott alternatívájuk, szállításuk kevesebb fosszilis energiahordozót igényel, kisebb környezeti terhelést jelent.

A tájfajták, hagyományos termelési módszerek és a gazdálkodói réteg egyidejű eltűnése a kínálatot és a választékot is visszafordíthatatlanul szűkíti, ahhoz azonban, hogy ez ne történjen meg, az értékesítési csatornák biztosítása is szükséges. Bár vannak biztató kezdeményezések, olyan alternatív értékesítési formák elterjedése, amilyen például a bevásárló-körök szervezése vagy az internetes kereskedelem, ezek csak kiegészíthetik, nem pótolhatják a termelői piacokat.

Ebben évtizedekkel lemaradtunk

A nyugati társadalmak termelőinek – magyar társaikkal szemben – nem kell permetezési naplót bemutatniuk, és számlát adniuk a vásárlóknak. A hatóságok szerint a termelői piacokhoz kapcsolódó élelmiszer-biztonsági aggályok kezelésére bőségesen elegendő a termelő és a vevő közötti bizalmi viszony, illetve az a tény, hogy a kistermelők maguk is fogyasztják termékeiket.

Magyarországon viszont évtizedekkel lemaradva modernizálunk, most akarjuk bevezetni azt, amit a példaértékűnek tartott nyugat-európai társadalmakban már megbántak, most akarjuk felszámolni azt, amit ugyanezen országokban most élesztenek újra. A szabadtéri termelői piacok városképi – vagy inkább ingatlanfejlesztői – szempontú felszámolása mellett a jogi környezet jelent szűk keresztmetszetet.

Az élelmiszer-biztonsági és adózási jogszabályok sokszor figyelmen kívül hagyják az üzemméretet, és teljesíthetetlen adminisztrációs terhet rónak a termelőkre, pedig az európai uniós rendeletek lehetőséget adnak arra, hogy a kis mennyiségben és helyben termelt élelmiszerek forgalmazására külön szabályozás vonatkozzon, ami nem az élelmiszer-ipari üzemek szintjére szabott hatósági előírásoknak akarja megfeleltetni a családi gazdaságokat, adott esetben a nyugdíjas gazdálkodókat, akik feleslegük értékesítésével egészítenék ki járulékaikat.

Tálos Lőrinc

• Cimkék:
helyi piac dömpingáru egészséges élelmiszer

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére