Egyre távolabb az egymillió munkahely

A közmunkákkal kozmetikázhatják a statisztikákat

Az új kormány egyik legfontosabb célkitűzése tíz év alatt egymillió új munkahely megteremtése volt, ami időarányosan négy évben 400 ezer munkahelyet jelentene, de ahogyan közeledett a kormányzás első évének a vége, úgy módosult a célkitűzés 300 ezer munkahelyre. A GKI Gazdaságkutató Zrt. vállalkozott arra, hogy az eltelt egy év adatainak az összevetésével ellenőrizze, van-e realitása a kormány legfontosabb vállalásának.

Az export lendül

Tavaly a versenyszférában a 2009-es válság során elbocsátottak egy része újra munkához juthatott, amint az a hivatalos kommünikékben is megjelent: az év folyamán 73 ezer új munkahely keletkezett, ám tudni kell, hogy elsősorban az exportáló vállalkozásoknál. Mindemellett az ipar egésze 2011 májusában 689 ezer főt foglalkoztatott, mintegy 29 ezer fővel többet, mint egy éve.

A gazdaságkutató elemzése egyértelműsíti: több állás is keletkezett volna, ha a szükség szerint visszamenőleges hatású válságadókkal, a magánnyugdíj-pénztári vagyon államosításával politikai döntnökök nem hozták volna a jelzett szektorokat és azokon keresztül hazánkat kedvezőtlen helyzetbe. A válságadókkal sújtott vállalkozások ugyanis az adót megpróbálták akár elbocsátásokkal is ellentételezni, s összességében több ezer ember veszítette el emiatt a munkáját.

Május végéig 9600 új munkahely keletkezett decemberhez képest pedig 22 ezer teljesen új pozícióval számolhatnak − az összesítésben már az újraindult, jellemzően részmunkaidős közfoglalkoztatás adatai is benne vannak. A versenyszféra a kormányváltás óta összesen 43 ezer munkahelyet hozott létre – december óta viszont csak 21 ezret. Úgy tűnik, hogy a jelenlegi adórendszerrel, támogatási politikával, EU-forrásokkal ennél többre nem képes az ágazat.

Egymillió látszatállás: közmunka a stadionoknál?

A GKI-elemzés a jelenlegi helyzettel kapcsolatban úgy fogalmaz: nincsenek csodák, ha nincs piac, nincs munkahely sem. A belföldi piac stagnál, csökken, a hitelterhek megroppantják a háztartásokat, így az emberek, ha tehetik, minél kevesebbet fogyasztanak. Ha nincs növekedés a belső piacon, akkor marad a kivitel, de az is keresleti problémákba ütközik.

A kivitelre termelők inkább tőkeigényes termelést folytatnak, alig-alig kell új munkavállaló. S aki kellene, az beszéljen idegen nyelvet, legyen szorgalmas, értsen a szakmájához, tanuljon folyamatosan stb. Ilyen munkavállaló pedig egyre kevesebb marad (hol? itthon?). Pedig munkanélküli van bőven, de az álláskeresőket a csak látszateredményeket produkálni képes közmunkaprogramok helyett képezni kellene, valódi munkahelyi tapasztalatot kellene adni nekik. Az árokásás, az erdészeti tevékenység, de még a stadionépítés sem adja meg a versenyszférában szükséges készségeket és gyakorlatokat. Így legföljebb egymillió állami, részmunkaidős, egy-két hónapig tartó, csak a statisztikában szépen szereplő munkahely lehet tíz év múlva. 
 

GKI/-mi- 

• Cimkék:
közmunka munkavállalás munkaerő export

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére