Folyamatosan mérni kell!

Sugárszennyezés: veszélyes élelmiszerek

– Az emberek számára mi jelentheti a legnagyobb veszélyt a japán atomkatasztrófa kapcsán?

– Az élelmiszerek jelentik a legnagyobb veszélyforrást.  A földrengést követő sugárszennyezés akár évek, évtizedek múlva is éreztetheti a hatását. A veszélyes kémiai anyagok a talajba, a levegőbe, vagy a tengervízbe kerülve könnyedén eljuthatnak olyan földrajzi távolságokba is, amelyekre nem is gondolnánk. Noha minél távolabb kerülünk a katasztrófa helyszínétől, annál kisebb a közvetlen sugárfertőzés veszélye, ám a növények és a helyváltoztató állatok olyan területekre is eljuttatják a szennyeződést, amelyek eredetileg veszélytelen zónának minősülnek.

– Hogyan lehet védekezni több ezer kilométernyi távolságra?

– A védekezésnek egyetlen hathatós eszköze és módszere a folyamatos mérés. Nemcsak a Föld túlsó feléről érkezett import élelmiszereket kell sugárzási szempontok alapján is vizsgálni, hanem az itthon nevelt növényekből és állatokból készült étkeket is.

– A levegőben is növekedhet a háttérsugárzás nálunk?

– Igen, elképzelhető, bár az egészségre káros mértékű növekedésre nem számítunk. Ennek ellenére folyamatosan mérni kell a levegő sugárszennyezettségét, és nem csupán most, hanem a későbbiekben is.

– Mi a sugárbetegség?

– Az akut sugárterhelés rombolja az idegrendszert, tönkreteszi a vörösvértesteket és fehérvérsejteket, veszélyezteti az immunrendszert. A sugárzást sievert egységekben mérik, amely az emberi szövetek által elnyelt sugárzás mennyiségét adja meg. Egy sievert (Sv) 1000 millisievert (mSv). A bejelentések szerint a japán atomerőműben történt robbanás után a partoknál 400 millisievert volt óránként a sugárzás mértéke. Ez a szám 20-szorosa annak a sugármennyiségnek, amely az atomerőművi dolgozókat és uránbányászokat egy év alatt éri.

– Hogyan érheti sugárterhelés az embert?

– A természetes háttérsugárzás, amelynek az emberek ki vannak téve, átlagosan 2-3 millisievert évente. Egy komputertomográfos (CT) felvétel során jellemzően 15 millisievert sugárdózist kap egy felnőtt, a gyerekek ennél többet. Egy szokványos mellkasröntgen 0,02 millisievert, míg egy fogröntgen 0,01 millisievert sugárterhelést jelent.

– Milyen határértékeket kell figyelnünk?

– Évi 100 millisievert az a sugárdózis, amelynél már a rákkockázat növekedésével számolnak a szakértők. Ha 1000 millisievert (1 sievert) halmozódik (kumulálódik), az vélhetően évekkel később rákot okoz 100 érintett közül 5-nél. A dokumentálható adatok alapján két vagy három CT-felvételből származó 90 millisievert akkumulálódott sugárdózis a rákkockázat emelkedésével jár, különösen a gyerekek esetében. A nagy dózisú sugárzás vagy az akut sugárterhelés rombolja az idegrendszert, tönkreteszi a vörösvértesteket és fehérvérsejteket, veszélyezteti az immunrendszert, ezáltal az áldozat képtelen megküzdeni a fertőzésekkel. Például az egyszeri 1 sievert (1000 millisievert) dózis sugárbetegséget okoz – émelygéssel, hányással, vérzéssel –, de nem okoz halált. Egyszeri 5 sievert dózis az érintett sugárfertőzöttek felét ölné meg egy hónapon belül.

– Mekkora az átlagos  sugárterhelés Magyarországon?

– Hazánk lakosságának természetes sugárterhelése mintegy 20 százalékkal nagyobb a világátlagnál, mert a trópusokon élőkhöz képest viszonylag sok időt töltünk épületekben. A talajban levő természetes radioaktív anyagok bekerülnek a táplálékláncba, az elfogyasztott növényi és állati eredetű élelmiszerek révén szervezetünkbe. A belélegzett és az elfogyasztott sugárzó izotópoknak köszönhetően válunk mindannyian sugárzóvá, radioaktívvá. Szervezetünkben óránként közel 16 millió sugárzó atom bomlik el.
A csernobili balesetnél a Nukleáris Világszervezet szerint 350 millisievert terhelés volt az emberek kitelepítésének határértéke.

Szigeti Ildikó

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére