Életmód
2011-06-02 20:00:00
A társadalom mellett a gyermekek is lehetnek előítéletesek.Sok állami gondozott nem tudja, hogy őt is lehet szeretni
Az állami gondozásban élő gyermekek nem tudják, mi az önzetlen szeretet. Kothencz János szociológus és csapata saját módszert dolgozott ki az érintett fiatalok társadalmi integrációjára.
„Négy éven át végeztünk kutatást a 9-18 éves, állami gondoskodásban élő gyerekek körében, ez idő alatt kiderült, hogy a gyermekek alapvetően kétségbe vonják, hogy őket bárki is szeretheti vagy elfogadhatja függetlenül saját érdemeiktől” – mondta a mindennapi.hu-nak Kothencz János teológus-szociológus, az állami gondoskodásban élő gyermekekért dolgozó ÁGOTA Alapítvány vezetője. A gyermekkorában állami gondozottként élő Kothencz szerint a legnagyobb probléma természetesen az, hogy ezek a gyerekek nem családban nőnek fel, emellett nagyon komoly önértékelési problémákkal is küzdenek.
Elképzelhetetlen nehézségek a mélyben
A problémáknak milliónyi egyéb vetülete van: az ő esetükben ez hat a bizalom-bizalmatlanság kérdéskörére, az interperszonális kapcsolatokra, tehát a vérszerinti hozzátartozói viszonytól kezdve egészen a kortársak, a referenciaszemélyekhez fűződő viszonyokon át millió-egy kapcsolatukra. Az önértékelési nehézség mindemellett hatással van az önrendelkezés kérdéskörére, a konfliktuskezelő és a konszenzusteremtő készségükre, képességükre, valamint a teljesítményhez való viszonyra és a jövőképük kérdéskörére is.
A kutatás eredményeit összefoglalva egy szakmai publikáció is született, melynek a címe: „Róluk-Értük egy, a családból kiemelt gyermekek szociológiája és társadalmi sajátosságai napjainkban”. Az alapítvány munkatársai ezt az anyagot ingyenesen eljuttatták az összes gyermekvédelmi szakellátásban dolgozó kollegának azért, hogy lássa az egész ország: ezek a fiatalok milyen nehézségekkel élnek.
Mindenki, akit segítségért kerestek meg, partner volt – tette hozzá Kothencz. A kutatást a Német Katolikus Püspöki Kar finanszírozta, illetve a Szeged-Csanád egyházmegye és annak akkori főpásztora, Gyulai Endre püspök, majd Kiss-Rigó László püspök is felkarolta és támogatta. Ezekre az eredményekre épülve jött létre a KÁSZPEM módszer, amely egy szenzitív pedagógiai terápiás nevelési rendszer.
A saját módszer tapasztalatai
„A módszer alkalmazásában saját élményen alapuló, mentális klienscsoport-jellegű feladatvállalásról van szó, amelyben az autentikusság, az organikus fejlődés modell mellett számos más elem teszi egyedivé a KÁSZPEM-et más segítő módokhoz képest. A módszert már akkreditál képzésben oktatják az ország több pontján. Csak az elmúlt egy évben közel hatszáz kollegát képeztek erre a módszerre Vas-tól Szabolcs-Szatmár megyéig. Mivel a program orientációját tekintve is célzottan a családból kiemelt fiatalok szükségletére kínál releváns választ, nagy a keletje” – tette hozzá a szakember.
A visszajelzések szerint a program hatékony, a benne résztvevő gyerekek hihetetlen fejlődésnek indultak, mondta Kothencz János. Ez kontroll csoporttal történt összehasonlítás azt mutatta, hogy a KÁSZPEM-ben résztvevő gyerekeknek jelentősen javult kapcsolatteremtő és kezelő képessége, a tanulási készsége, a kortársaikhoz és a környezetükhöz való viszonya. A résztvevők sorsát egy évig követték nyomon, a módszert jelenleg a lakásotthonok életrendjébe próbálják alkalmazni. A cél az, hogy ezt az eszközrendszert úgy adják a szakemberek kezébe, hogy az a hétköznapjaiban nevelési gyakorlatok részeként illeszkedjen a szakellátásba.
Megtapasztalják, hogy szerethetőek
A Szeged-Csanád egyházmegye fenntartásában lévő Názáret szociális szolgáltatóban az egyházmegye finanszírozza azokat a módszertani feladatvállalásokat, amelyeket ott az Ágota alapítvány a KASZPEM alkalmazójaként végez. Emellett az egyházmegyének és Kiss Rigó Lászlónak köszönhetően ingyen tudják ezeket a módszertani feladatokat és a képzéseket biztosítani az ottani szakemberek számára.
Kothencz szerint a KÁSZPEM segítségével sokkal hatékonyabban lehet a gyermekeket gyógyítani, és hozzásegíteni a társadalmi integrációhoz, mint ahogy azt a régi konvencionális pedagógiai eszközökkel tették. Tudományos, ellenőrizhető tény: a program segítségével a fiatalok sokkal könnyebben beilleszkedhetnek a társadalomba. A módszer elsődleges célja és funkciója az, hogy ezek a gyermekek a saját érdemeiktől függetlenül elfogadhatónak, szeretetreméltónak tapasztalják, érezzék, éljék meg magukat. Így nem kell attól rettegniük, hogy ez a társadalom adott esetben kiveti őket.
Megtudtuk: a társadalom mellett a gyermekek is előítéletesek. Adott esetben nem rendelkeznek információval, félnek a társadalomtól, amit minden lehetséges eszközzel fel kell oldani – fogalmazott Kothencz János.
Vass Imre
|
