Sok nem hívő pszichoanalitikus a keresztény etika szerint kezdett dolgozni

Pszichológia és spiritualitás: oldódó ellentét?

A pszichoterápiára járó keresztényeknek gyakran van lelki vezetője is. – Nyolcan vagyunk a csoportban, és öten járnak közülünk pszichoanalízisre – mondja a párizsi CVX katolikus közösség egyik tagja. A Szent Ignác-i lelkiségben fogant laikus mozgalom egyik összejövetelén a spiritualitás és pszichológia kapcsolata került terítékre. – Nagyon gazdag pillanatokat éltünk át, és beláttuk, a saját magunkkal való foglalkozás, az önismeret lehet egyben spirituális út, akár keresztény a pszichológusunk, akár nem.


A bizalmatlanság korának vége

Az egyház részéről korábban tapasztalható bizalmatlanság korszakának vége, állítja a francia katolikus lap – az elmúlt harminc évben rengeteg hívő egyháztag vett rész pszichoanalízisen vagy pszichoterápián. Ez a folyamat az 1950-es években indult: ettől kezdve mind több francia pap és szerzetes sajátította el a pszichoanalízis módszerét, és sok nem hívő pszichoanalitikus a keresztény etika szerint kezdett dolgozni.

– Legalább százan tartozunk már ebbe a csoportba, bár ezt nem mindenki vállalja nyíltan – mondja Anne-Marie Saunal pszichoanalitikus és teológus, a pszichológia és a spiritualitás kapcsolatával foglalkozó párizsi Forum 104 vezetője. – Az analízis középpontjában az önmagunkkal kapcsolatos igazság felfedezése áll – teszi hozzá. – Márpedig a zsidó-keresztény hagyomány szerint az igazság szabaddá tesz.– A terápia elveszi a jó lelkiismeret illúzióját, és egyfajta alázatosságra vezet – magyarázza Jacques Arènes keresztény pszichoanalitikus, a Collège des Bernardins tanára. Ezen kívül nagyon sok keresztény, aki analízisen vesz részt, időközben az Istenről alkotott képét is megváltoztatja. – A terápia sokat segített a kapcsolataimban, így természetesen az Istennel való kapcsolatomban is – erősíti meg a CVX egyik tagja.


Jó szándékú semlegesség

A pszichoanalízis révén gyakran nemhívők is eljutnak az élet alapvető, egzisztenciális és spirituális kérdéseihez. – Az analízis során felszínre törhet a vallásosság – vallja Jean-François Noël pap és pszichoanalitikus –, ugyanis az ember szívében az isteni és a szexuális egyszerre van jelen. A személy pedig a szívből bontakozhat ki. – Ugyanakkor nincs abban semmi meglepő, hogy sok terápiára járó keresztény egyben lelki vezetőre is vágyik. Ez a kettős hozzáállás ma már csaknem mindenkinek természetes – finomít a képen Jacques Arènes.

Az analitikus a lelki vezetőhöz hasonlóan harmadik félként arra vállalkozik, hogy felgöngyölítse a kliens történetét, és értelmet találjon benne. – A pszichológusnak az ellenünk elkövetett vétségekről beszélünk, a papnak pedig az általunk elkövetettekről – foglalja össze Marie Balmary. – Mindkét esetben elengedhetetlen a beszéd. A résztvevő akkor lesz ’én’, ha van egy hallgató ’te’. Ám ugyanígy elengedhetetlen a csend is, mely nem más, mint egy jó szándékú semlegességben megjelenő várakozás – teszi hozzá Jacques Sédat.

A két terület között alapvető különbségek is akadnak: a pszichológus (aki pénzért dolgozik) nem adhat át semmit: feladata, hogy a másik személyt hagyja szabadon kibontakozni. A lelki vezető viszont (aki önkéntes), vállaltan az evangéliumot és az egyház tanításait próbálja közvetíteni. Amennyiben a terapeuta tiszteletben tartja a páciens személyes hitét – márpedig ez alapvető etikai norma –, a keresztény hit kifejezése megtalálja a helyét a pszichoanalízisben is. – Nagy baj lenne, ha például a spirituális tartalmú álmokat kizárólag pszichológiai alapon értelmeznénk – mondja Anne-Marie Saunal pszichológus, hozzátéve, hogy saját klienskörében négy ember közül három vallásos. – A spiritualitás vágyakat és energiákat mozgat meg, csakúgy, mint az életünk érzelmi és kapcsolati tere. Teljesen természetes, hogy ez is bevonódik egy terápiába. – erősíti meg Jacques Arènes.


Gyógyító lelkigyakorlatok

Egyes keresztények továbbra is ódzkodnak attól, hogy pszichológushoz forduljanak. A szemükben ez az Istennel szemben mutatott bizalmatlanság jele volna. Sokan közülük inkább az úgynevezett pszicho-spirituális gyógyító lelkigyakorlatokat választják. – Ezen alkalmakon a résztvevők a felszabadulás és megbocsátás ajándékában részesülhetnek – mondja Françoise Stutzmann, a francia katolikus egyházban folyó belső gyógyítási munkákról szóló tanulmány szerzője. Könyvéhez mintegy negyven vezetővel, karizmatikus közösségek és katolikus szervezetek képviselőivel készített interjút.

– Nem volt bátorságom megkérdezni, vajon ők maguk vettek-e részt pszichoanalízisen vagy pszichoterápián – teszi hozzá. – Ám elmondható, hogy legtöbbjük képzett segítő foglalkozású, és gondosan összeválogatott csapataikban rendre akadnak professzionális pszichológusok és pszichiáterek is. – Ha bonyolultabb esettel találkoznak, az adott klienst gyakran pszichológushoz irányítják. A pszichoanalízis, lelki vezetés és gyógyító lelkigyakorlatok között egyébként is nagy az átjárás – teszi hozzá Stutzmann –. A legtöbb kereszténynek egyáltalán nem okoz gondot összehangolni ezt a három területet.
 

Szabados Tamás

• Cimkék:
pszichológia spiritualitás pszichoterápia pszichoanalízis

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére