Az USA-ban már 42 tagállamban kötelező a tízujjas gépírás tanítása

Miért van szükségünk a kézírásra?

Az Index portálján szeptemberben megjelent elemzés szerint az Egyesült Államok ötven tagállamából már 42-ben kötelező a tízujjas gépírás tanítása, vagyis majdnem teljesen leépítették a szép- vagy folyóírás tantárgyat. Joaquim Valls, katalán grafológus és szociológus viszont éppen az említett irányzat ellenkezőjéről, fontosságáról és üdvös hatásairól írt könyvet Jó éjszaka és jó szerencse címmel. Egyik megszívlelendő következtetése szerint aki nem ír kézzel, azt gyakran hagyja cserben a memóriája. Egyáltalán nem mellékesen pedig pofon egyszerű tanácsokat ad az önbizalomhiánytól szenvedőknek – a kézírás alapján. Sőt egyenesen azt állítja, hogy ha valaki az ő módszerével változtat az írásán, és több tanácsát is követi, akkor jobbra fordul a sorsa.

Derűlátás és belső iránytű

A szerző szerint összefügg az emberek sorsa és a kézírás, előző könyvében – „Jól sikerült nap, rendezett betűk” címmel – elsősorban arról írt, hogyan lehet javítani az életminőséget a kézírás némi megváltoztatásával. Nem mellesleg az írás mikéntjéből a jellemről is sok mindent megtudhatunk. Az új műben Valls arra helyezte a hangsúlyt, hogy a derűlátó embertípus hogyan állíthatja a maga oldalára a szerencsét két jelentéktelennek tűnő tevékenységgel: a nyugodtan telt éjszakával és az előre való tervezéssel. De nem árt a kitartás és a derűlátás sem. Az optimista emberek szeretnek gyakran társaságba járni, és jók az empátia, vagyis a mások helyébe való beleérzés képességének gyakorlásában is. A megfelelő belső énkép, a saját értékek ismerete nélkül viszont nem működik az úgynevezett belső iránytű sem. A belső iránytűn kívül kell még két alapvető elem a helyes irányhoz: meg kell találni értékeinket, és ki kell derítenünk, mi az erősségünk, vagy miben vagyunk tehetségesek.

A jól eltöltött, átaludt éjszakának azért van jelentősége – a szerencse szempontjából is –, mert az agy ilyenkor a közhiedelemmel ellentétben nem pihen, hanem feldolgozza és rendszerezi az aznapi ismereteket, történteket. Úgy segíthetünk agyunknak az éjszakai „utómunkálatokban”, hogy álmunkban a szerencsés életfelfogás felé vezérelje személyiségünket. Ehhez elég annyit tenni, hogy lelkünket és agyunkat ne terheljük meg egy lefekvés előtti heves családi vitával vagy „tévészeméttel”. Egy bizonyos életkor után az emberek is jól meggondolják, mit vacsoráznak alvás előtt. Tehát egy jó könyv, egy meghitt beszélgetés egy családtaggal vagy baráttal, esetleg egy tartalmas rádióműsor éjszaka nagyon is jót tesz az agynak, a léleknek, de a testnek is.

Mi is befolyásolhatjuk az agyunkat

Az írásszakértő új könyve az előző folytatása, amelyben azt javasolta, hogy a kézírás bizonyos jellegének megváltoztatásával teljesebb életet élhet az, aki erre vágyik. Valls azért tartja ilyen fontosnak a kézírást, mert a neurológia fejlődése izgalmas lehetőségeket nyitott meg előtte is. Az agy ugyanis befolyásolható. Ha elégedettek vagyunk, akkor mosolygunk, és fordítva is igaz. Ez a tény azért ilyen jelentős, mert a személyiségnek számos ablaka van, az arcunk az egyik. A színész arca is elkomorul, ha ezt kívánja meg a szerepe, a nézők pedig elhiszik neki – ha hiteles.

A lelkiállapotot tükrözi az írás. (Fotó innen)

És mindez úgy kötődik a kézíráshoz, hogy mindenki utánoz valakit, mindig a sikeres embereket, először a szülőket a járással, a mozdulatokkal és a beszéddel, ugyanez történik a kézírással is. Az egyetemi oktatásban viszont azt látja a diákjain, hogy a legtöbbjük tele van szorongással, mert a világot telekürtölő reklámok nekik is eszelős és elérhetetlen célokat tűznek ki. És ha az emberek nem tudnak megfelelni a várakozásoknak, ez rögtön meglátszik az íráson is.

Valls szerint is rendkívüli találmány a technológia ugrásszerű fejlődése, de nem repes örömében, hogy már a kisiskolások padjára kerültek a hordozható számítógépek. Ő is hivatkozik azokra az Egyesült Államokban elvégzett felmérésekre, amelyek megállapították, hogy nem fejlődött azon gyerekek emlékezőtehetsége, akik számítógéppel készítették órai jegyzeteiket. Amikor idegen nyelveket tanulunk, és nem akar rögzülni egy szó, akkor úgy fogunk ki rajta, hogy önkéntelenül is többször leírjuk a „vétkest”. Mert amikor leírunk valamit, tulajdonképpen bevéssük az emlékezetünkbe. Tehát azok a gyerekek, akik nem tanultak meg rendesen írni – értsd: nem dolgoztatták meg az agyukat –, felnőtt korukban sem képesek majd sok mindent megjegyezni és tanulni – vonta le a tanulságot a szakértő.

Ez pedig azért rettenetes, mert nemrég fedezték fel, hogy az alkotókészség a memóriától is függ. Aki nem tornáztatta meg az „emlékezőizmokat” kellő időben és ideig, nem lesz képes felvenni a versenyt sem a kreativitás, sem az újítások terén, holott a munkavállalóknak és munkaadóknak a jelek szerint erre a két eszközre is szükségük lesz a XXI. században.

W.W. (forrás: lavanguardia.com)

A nyitókép innen

• Cimkék:
kézírás terápia emlékezet elme önbizalom

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére