Az életútkutatás legújabb eredményei

Mi a sikeres, boldog élet titka?

A bostoni Harvard Egyetem pszichológusai és orvosai, több mint kilencven éve kísérnek figyelemmel 814 férfit és nőt, hogy megfejtsék a sikeres, boldog élet titkát. A szakemberek a kutatásban részt vevő 1910 és 1930 között született férfiaknak és nőknek feltárták a családtörténetüket, nyomon követték tanulmányaik előremenetelét, katonai szolgálatukat, dokumentálták pályájukat egészen a nyugdíjazásukig. A kiválasztottaknál regisztrálták a házasságkötésüket, az utódaik születését, szakmai sikereiket, valamint válásaikat, depressziós időszakaikat és italproblémáikat is. A több száz szakember mindezt azért dolgozza fel, hogy megérthessük: hogyan reagálunk az élet viszontagságaira, milyen stratégiákat vetünk be, hogy a kríziseket és konfliktusokat átvészeljük, illetve ideális esetben megerősödve kerülhessünk ki azokból.

John F. Kennedy is részt vett a kutatásban

A Geo magazin legfrissebb számában számol be erről a vége felé közeledő kutatásról, amelynek résztvevői közül már a fele elhunyt, és a legfiatalabbak is nyolcvan év felettiek. A kutatást 1938-ban William T. Grant kereskedőmágnás hívta életre Arlie Bock orvossal, hogy megismerjenek és nyomon kövessenek mintegy 300 olyan főiskolára járó férfit, akik később vezető tisztek vagy topmenedzserek lehetnek.

A kutatást 1967 óta George Eman Vaillant professzor vezeti, aki szerint ahhoz, hogy az élet sikereit és kudarcait megértsük, végig nyomon kell követnünk annak alakulását. Az ő vezetése alatt bővült ki a kutatási terület, amelybe újabb 500 résztvevőt vontak be, azzal a céllal, hogy ne csak az elitet, hanem az egyszerűbb embereket, illetve a kiugróan tehetségesnek indult nők életútját is tanulmányozzák.

Mit tudhatott Kennedy? Fotó innen

Vaillant professzor összegzése szerint a kutatásban részt vevő, az elitből kikerülő férfiak gyakran léptek apjaik nyomdokaira, és többségükben hasonló karriert futottak be, vagyis értelmiségiek és vezetők lettek. A megfigyelt személyek kiléte természetesen anonim, ennek ellenére egyikük, méghozzá John F. Kennedy neve mégis kitudódott. Azt viszont, hogy mit tartalmaz a róla készült több kötetnyi anyag, csupán 2040 után tudhatjuk meg, mivel addig titkosították a dokumentumokat.

Bizalmi kapcsolatok

Az elitbe tartozókkal ellentétben a bevándorló negyedből származó fiúkról elmondható, hogy többnyire egyszerű munkásként és alkalmazottakként töltötték szakmai életüket. A legkésőbb, azaz 1987-től bevont, 90 tehetségesnek tartott nő mindegyikéről elmondható, hogy születése óta küzdött a nemével. Élettartalmuk ugyan elérte az elitből származó férfiak átlagát – a 75 év felettit –, de szakmailag egyiküknek sem sikerült megfelelően kamatoztatni felsőfokú végzettségét. Míg a kutatás férfi résztvevőinek többsége ragyogó karriert futott be, a nők ápolónőként, irodai alkalmazottként, könyvtáros kisasszonyként helyezkedtek el, vagy otthon maradtak a gyerekekkel.

Vaillant szerint ezek a megfigyelési adatok első ránézésre azt tükrözik, hogy az élet igazságtalan, s az egészséget, a sikert a legtöbb ember ajándékba kapja, és hogy az előítéletek, a társadalmi különbségek még a legzseniálisabb adottságokkal rendelkezőket is legyűrik. A professzor, aki mélyebbre ásott az összegyűlt információs halmazban, rájött arra is, hogy nem minden a siker és az egészség, hanem sokkal fontosabb, hogy olyan kapcsolatokba bocsátkozzunk, amelyek szereteten és bizalmon alapulnak.

Erre egyik példa Susan, akit tanítói tehetséges diákként tartottak számon, viszont ő otthagyta az iskolát, és ápolónőnek tanult. Élete csillogások nélkül telt, viszont még sem elégedetlen a most 76 éves hölgy, mivel minden örömét megtalálta két fiában, és férjével, aki öt éve halt meg, évtizedekig élt boldog házasságban. „Viselkedése nem derűs természetének, vagy egy véletlen hangulatnak köszönhető, hanem egy olyan életmunka gyümölcse, amely mérhető és alaposan ellentmond az emberi fejlődésről alkotott közkeletű felfogásnak” – vonja le a következtetést a professzor.

A legnagyobb rejtély: a szeretet

A tanulmány még rávilágít arra is, hogy a boldogok, akárcsak a kevésbé boldogok, meglepően egyenletesen oszlottak meg az összes társadalmi réteg között. Az is egyértelművé vált, hogy a hosszú egészséges élet nem a sors véletlen kegyelme, hanem sokkal inkább elég pontosan megjósolható, méghozzá évtizedekkel előre. Vagyis az élet minőségét és hosszát meghatározó tényezők már az élet derekára kialakulnak. Például, aki ötvenévesen nem dohányzik, mértéket tart az evésben és az ivásban, valamennyit mozog, és részt vett legalább tizenhat évnyi oktatásban, stabil kapcsolatban él, és érett válságkezelő stratégiákkal rendelkezik, az nagy valószínűséggel még 75 évesen is jól érzi magát.

Akik pedig ötvenévesen ezek közül kevesebb, mint négyet nem tart be, illetve nem vesz figyelembe, annál borítékolható, hogy az elkövetkezendő 25 évben súlyos beteg lesz, vagy rákban meghal. Vaillant mindehhez hozzáfűzi: „Ha létezik egy mondat, amely mind a 814 élet, mind a 6000 dokumentált életév tapasztalatait összefoglalja, akkor az az, hogy az emberekről joggal feltételezhetünk mindent, minden rosszat, de legfőképpen minden jót is.”

Arra a kérdésre, hogy miért tudnak egyesek olyan könnyen szeretni, míg mások egy életen át képtelenek megtanulni ezt, a professzor így válaszol: „Több mint negyven éve ez a legnagyobb kérdés, amely nem hagy nyugodni".

Parcsami Gábor

A nyitókép innen

• Cimkék:
élet kutatás sors egészség bizalom szeretet

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére