Aktivisták szeretnék a homokfúvásos technika alkalmazásának betiltását

Durva egészségkárosodást okoz a koptatott farmer

„Nehézséget okoz már minden lélegzetvétel… Amikor hazaérek a munkából, nagyon fáradtnak érzem magam, szemeim fájnak a portól” – mondja egy 18 éves alkalmazott Banglades egyik ruhagyárában. Az ország több mint 4000 ruhaipari vállalatnak ad otthont, és számos vezető farmermárka képviselője dolgoztat a helyi vállalkozásokkal. Egy a BBC-nek névtelenül nyilatkozó munkás elmondta, napi 11 órát kell dolgoznia a fojtogató munkahelyi levegőben, hogy hazavihesse havonta 70 dollárnyi fizetését. „Tisztában vagyok a munkám egészségromboló hatásaival, de mégsem hagyhatom abba, mert enni kell adnom a családomnak. Szegény ember vagyok, a túlélésért dolgozom” – mondta.

A kézi homokfúvásos eljáráshoz mindössze tömlő, légkompresszor és homok szükséges, és a munkás máris elkezdheti a farmer koptatását – és egészsége rombolását. A belélegzett homokszemcséket túlnyomó többségben alkotó szilícium-dioxid kristályok a tüdőben kóros átalakulást okoznak, a kialakuló tüdőbetegség neve szilikózis. A kór gyógyíthatatlan, súlyos formájában pedig végzetes.


Gyenge kontroll

Tavaly a Levi Strauss & Co., valamint a H&M nyilvánosan bejelentette, többé nem adják a nevüket homokfúvással koptatott farmerekhez. Azóta számos más vállalat is jelezte, hogy szintén betiltotta, vagy legalábbis igyekszik betiltani a veszélyes eljárás alkalmazását ellátó egységeiben, azonban ennek elérése nem megy mindig könnyen. Ugyanis a ruhaipari cégek nagy része nem a saját tulajdonában álló gyárakban készítteti a ruháit, illetve a nagyobb gyárak is gyakran adják ki a munkát kisebb, még kevésbé kontrollált alvállalkozásoknak.

Sam Maher, a Tiszta Ruha Kampány (CCC; egy a homokfúvásos eljárás alkalmazását ellenző nemzetközi érdekcsoport) egyik szószólója elmondta: „A tilalom elérésének még mindig csak egy nagyon korai szakaszában járunk. Még mindig aggasztó, hogy inkább csak egy papíron létező kötelezettségvállalásról van szó. Egy nagyon gyengén ellenőrzött iparágról beszélünk, a vállalatoknak sokkal jobban kézben kellene tartaniuk az ellátóláncaikhoz tartozó szereplőket.”
Léteznek más módszerek is a farmerek koptatására, így például a lézeres, vagy pedig a kézi, illetve gépi kaparásos módszer, amelyekkel a homokfúváshoz hasonló hatást lehet elérni. Azonban a vásárlók  legtöbbször nem tudhatják, vajon nem olyan terméket vesznek-e meg, amely megbetegítette készítőjét a világ másik szegletében.


Török tilalom

Amikor 2004-ben a törökországi Bingol régió egyik falujában a helyi orvos a katonai szolgálatuk előtt álló férfiak egy csoportját vizsgálta, észrevette, hogy sokan közülük szilikózisban szenvednek. Azt is megállapította a doktor, hogy korábban az érintettek mindegyike egy olyan farmergyárban dolgozott Isztambulban, ahol homokfúvást alkalmaztak a ruhák előállításához. A szilikózisról régóta tudták, hogy gyakran jelentkezik bányászoknál és építőipari munkásoknál. Ez volt azonban első alkalom, amikor e tüdőbetegséget kapcsolatba lehetett hozni a ruhaiparral.

A mai napig 46 ruhaipari dolgozó halt meg szilikózis miatt Törökországban, és mintegy 1200 további megbetegedést regisztráltak. Az orvosok véleménye szerint ugyanakkor a ténylegesen érintettek száma ennél jóval nagyobb lehet. Öt évvel a bingoli esetek után a török kormány betiltotta a homokfúvás alkalmazását.

Azonban a török ügy más országokban nem kapott nagy figyelmet. „Nem lett belőle kellően nagy nemzetközi botrány” – mondta Sam Maher. A CCC szerint a homokfúvást továbbra is alkalmazzák, csak e technológia továbbköltözött Törökországból többek közt Bangladesbe, Pakisztánba, Kínába és Egyiptomba.


Helyszíni ellenőrzés

Nehéz egy újságírónak bejutni egy bangladesi ruhagyárba, egy üzem mégis betekintést engedett a BBC-nek. „Vevőink száz százalékban külföldiek, és közülük sok világmárka tulajdonosa” – állítja Mohammad Alam Jahangir, a Dhaka mellett működő gyár ügyvezető igazgatója. Szívesen megmutatja a náluk található homokfúvó berendezéseket, és határozottan állítja, azokat már nem használják. Mint mondja: „Teljesen leálltunk a homokfúvással… A gyárnak ez az egysége immáron lakat alatt van. Ezt mindenki láthatja a saját szemével is, mi semmit nem titkolunk. A vevőink sok ellenőrt alkalmaznak, akik minden előzetes értesítés nélkül jönnek.”

A CCC szeretné elérni, hogy az Európai Unió tiltsa meg minden olyan ruhanemű behozatalát, amelynek elkészítéséhez homokfúvásos technikát alkalmaznak. Arra is törekszenek, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tegye a veszélyes foglalkozásokat felsoroló listájára a homokfúvás ruhaipari alkalmazását. Céljuk azt is, hogy a munkaadók vállaljanak nagyobb felelősséget megbetegedett dolgozóikért, és nyújtsanak orvosi segítséget a szilikózisban szenvedő alkalmazottaiknak.

Orsola de Castro, a From Somewhere márka alapítója és igazgatója úgy véli, a vásárlók is döntő szerepet játszanak. „A ruhák nem varázslat útján kerülnek a boltok polcaira. Működik egy ellátóhálózat, amelyben hús-vér emberek dolgoznak” – mondja. Megoldást jelentene egy olyan címke bevezetése, ami egyértelművé tenné a vásárlóknak, hogy az általuk választott farmer elkészítése során nem alkalmaztak homokfúvásos eljárást, bár ennek megvalósítása időbe telik. Sokkal egyszerűbb lenne, ha az emberek nem vásárolnának koptatott farmert, véli Orsola de Castro.
 

Sz. M.  (forrás: bbc)

• Cimkék:
ruhaipar kizsákmányolás szilikózis

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére