Felerősödött az emberek vágya a múltba nézésre

Családfakutatás az új őrület

A lelkesebbek díszes családfákat dolgoztak ki, így például a Rapin-család a XVIII. századig visszamenőleg nyomozta ki őseit: a 22 méter hosszú papírszalag 2600 nevet tartalmaz.

A múlt ereje

Manapság, amikor az önazonosság témája mindinkább előtérbe kerül, amikor az életmód egyre hajszoltabb, a családok mind kisebb elemekre bomlanak, minden eddiginél erősebb az emberek vágya arra, hogy egy pillanatra megálljanak és visszatekintsenek a múltjukba. Az ősök, rokonok kutatása, a családi életrajz egyre divatosabb, mindenki a származási vonalat keresi – írja a Figaro Magazine.

Jellemző Stéphane Bazelaire története. Ő maga egyke volt, egyik szülőnek sem volt testvére, és ő már egész fiatal korában szeretett volna valamivel többet megtudni felmenőiről. – Hiába kérdezgettem a nagyszüleimet, magam is hiába nyomoztam: nem ismertem ennek a módját és felhagytam az egésszel – mondta el a lapnak. Néhány évvel később azonban kikérte az anyakönyvi hivatalból dédapja, Jean-Louis Fougiere születési bizonyítványát. A fakult dokumentum fotókópiája postán érkezett, Stéphane-t lenyűgözte a több mint száz éve tollal kitöltött bizonyítvány patinája.

– Ez az egyszerű fotókópia azonnal felbecsülhetetlen értékké vált a szememben, ettől fogva teljes erővel foglalkozom a családom történetének felderítésével. Órákat töltöttem el a mikrofilmek tanulmányozásával az archívumokban, a családi emlékezetből már kiesett és hirtelen újra előtűnő információk csoportosításával. Egy esküvő felfedezése a családfa egész ágára irányíthatja rá a figyelmet – mondta el Stéphane. – A nevek kinyomozása önmagában nem sokat jelent, azt keresem, kik voltak ezek az emberek, mivel foglalkoztak, milyen volt a magatartásuk, vagy az a korszak, amelyben éltek. Egyeseket meg is kedveltem közülük. Ma már nem múlik el nap anélkül, hogy ne keresném őket, a felmenőimet – tette hozzá. A 38 éves férfi ma az Amitiés généalogiques du Limousin nevű genealógiai társaság egyik vezetője.

Fiatalok és idősek modern passziója

A közfelfogás szerint a családfa megrajzolása néhány pápaszemes nyugdíjast foglakoztat csupán, ők azok, akik azzal ütik agyon az időt, hogy az elöljáróságok archívumainak sötét termeiben a régi feljegyzéseket lapozgatják. Ám a 38 éves Stéphane nem számít kivételnek Franciaországban. Pierre-Valéry Archassal író, a La Revue française de généalogie című szakfolyóirat munkatársa hangsúlyozza, hogy az elmúlt 30 év során a "genealógiai láz" lényegesen nőtt. Az 1970-es évek elején még csak maroknyi kutató foglalkozott ezekkel a kérdésekkel, ma milliók teszik fel az örök kérdést: Ki vagyok én, honnan jöttem?. Archassal a jelenségről „Genealógia, egy modern passzió” címen könyvet is írt.

Az Ipsos francia közvélemény-kutató intézet 2010 márciusában a genealogie.com portál számára végzett felmérésében kimutatta, hogy ez a témakör a franciák 79 százalékát foglalkoztatja, és a megkérdezettek 60 százaléka már maga is végzett kutatásokat neve vagy családja eredetének felderítésére. Az ily módon demokratizálódott családfa-kutatás maga is megfiatalodik. Meglepő módon a 35 éven aluliak egyáltalán nem maradnak el az idős korosztálytól, 65 százalékuk végzett már többé-kevésbé alapos kutatást felmenői után.

Stabilitás. Fotó innen

Vajon mi magyarázza ezt a tömeges érdeklődést egy olyan műfaj iránt, amely a múlt felé fordul? A Le Figaro által megszólaltatott szakértők szerint a mai világban sokak számára szinte minden eddigi bizonyosság viszonylagossá válik, nehéz eligazodni. A franciák már nem tudják, melyik szenthez fohászkodjanak, a társadalom nem is hagy számukra időt arra, hogy elgondolkodjanak a változásokon.

– Egy olyan időszakban, amikor a referenciák mind ködösebbé válnak, a családfa egyfajta visszatérést jelent a stabilitáshoz – fejtette ki Serge Guérin szociológus, aki az idős korosztállyal foglalkozik és „A szeniorok új társadalma” címmel írt könyvet. – Amikor a társadalom túl gyorsan halad, az emberek visszatartják a lélegzetüket, megállítják az időt. Franciaország sokak szemében hanyatlik, ilyenkor az emberek a lelkesítőbb, történelmibb idők felé fordulnak – véli Guérin.

Pierre-Valéry Archassal ehhez hozzáfűzte, hogy a genealógia először az 1970-es években vált divattá, akkor, amikor a kőolajválságok nyomán bekövetkezett a háború utáni időszak első komoly gazdasági visszaesése. Ebben a környezetben csak a család marad meg menedéknek, viszont az is átalakul. – Az apa-anya-gyermek hármasa már nem az egyedüli modell, a családok felbomlanak és átalakulnak, így valamilyen szilárd pontot a már nem változó ősök jelenthetnek – jegyezte meg Guérin.

A francia genealógiai szövetség ma 152 szervezetet tömörít, 62 ezer taggal. Elnöke, Michel Sementery szerint Franciaországban azért foglalkoznak többet az eredetkutatással, mint a környező államokban, mert az ország vidéki jellege hamarabb átalakult. – Miután a franciák nagy része falvait elhagyva a városokban telepedett le, hamarabb elvesztették családi gyökereiket és őseik nyomát – magyarázza. Az Ipsos felmérése szerint a megkérdezettek 48 százaléka egyetlen dédszülőjének a személyazonosságát sem ismerte, ez különösen jellemző a nagyvárosok és elővárosaik lakóira.

Temetői sírok helyett világháló

A családfakutatást viszont megkönnyíti, hogy az anyakönyveket a nagy francia forradalom idején az egyházaktól az állam vette át és azokat minden megyében azóta is gondosan csoportosítják és vezetik. A törvény már több mint 75 éve mindenki számára lehetővé teszi a szabad és térítés mentes kutatást az archívumokban. A genealógiai társaságok igen aktívak, rendszeresen közleményeket adnak ki. A megyei archívumok 70 százaléka digitalizálta és a világhálón is elérhetővé tette adatait, a kutatók pedig feltették portáljaikra az általuk kiderített családfákat. Így könnyebb az interneten nyomozni, mint megvárni a vakációt, és távoli temetőkben keresni a felmenők sírjait. A már amúgy is népszerű időtöltésnek óriási lendületet adott ez az új lehetőség. A párizsi archívum mintegy 5 millió személyi dossziéját 2009-ben tették elérhetővé a világhálón, azóta naponta átlag 150 ezer adatlapra kattintanak rá az érdeklődők.

Az internetnek azonban megvannak a maga korlátai. Pierre-Valéry Archassal szerint a származáskutatók táborát újabban alaposan felduzzasztották az on-line vizsgálódók, akik könnyen beérik az adatok kimásolásával és nem törődnek azok ellenőrzésével. Viszont a hálón új adatbázisok születnek: így például az 1996 óta működő Geneanet, ahová fel lehet tölteni a családfákat, 436 millió adatot tesz ingyenesen elérhetővé. A portálnak 2006-ban napi 330 ezer látogatója volt, idén már több mint egymillió. A portál éberségre inti a felhasználókat, felhívja a figyelmüket arra, hogy a gondatlanul átvett téves adatok futótűzként terjedhetnek el – ezért, hangsúlyozza Christophe Becker, a Geneanet vezetője, ők minden információhoz hitelesített dokumentumot csatolnak.

Az új időtöltés hatására a családtörténettel kapcsolatos tevékenységek általában is felvirágoztak. Számos társaság alakult a családi emlékek gyűjtésére és terjesztésére. A már idézett felmérés szerint a franciák 59 százaléka szeretné, ha utódaira valamilyen emléket - fotót, hangfelvételt, családtörténeti információt - hagyhatna életéről. A Porte Plume Éditions (Tollszár kiadó) például azt ajánlja fel ügyfeleinek, hogy segít megírni családjuk történetét vagy önéletrajzukat.

A Perles d'Histoire (A történelem gyöngyei) cég filmeket készít, amelyekben az alkotást megrendelő személy akár saját otthonában feleleveníti a személyes vagy családi múltat, esetleg saját régi fotóinak, filmjeinek, videóinak felhasználásával. A Family Moovie nevű részleg pedig régi filmeket restaurál, megtisztítja, megvágja és digitalizálja a mozgóképeket, a 8 milliméteres házimozitól a 95 milliméteres széles vásznúig.

Pauline Le Clerc, a cég alapítója maga meglepődött azon, hogy milyen óriási ereje van ennek a megközelítésnek. – Még fiatal párok is felkeresnek. Tudatában vannak annak, hogy milyen értékes örökséget jelentenek ezek a képek, s aztán tátott szájjal nézik a múlt boldog emlékeit, maguk is elámulnak azon, hogy mekkora érzelmi ereje van ezeknek az élettöredékeknek – mondta a Le Figarónak.

mi, MTI

A nyitókép innen

• Cimkék:
genealógia családfakutatás franciaország

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére