Keresztény színházpedagógia a rasszizmus ellen

Brutális igazság a színpadon

Agresszív kiáltás, Hitler-üdvözlésre emelkedő kezek. Az ideiglenesen kialakított színpadon a rasszizmus elleni darabban nyolc amatőr színjátszó szerepel diáktársak, tanárok és szülők előtt. Egy színházpedagógiai program zajlik, melyben több német iskola a jobboldali radikalizmusra és az intoleranciára hívja fel a figyelmet. A Pro Medienmagazin nevű keresztény német újság a színházpedagógussal, Jean-Francois Drozakkal beszélgetett.

A program neve „acht.acht”, azaz "nyolc.nyolc", ami az ábécé nyolcadik betűjére utal, tehát a két „H” a „Heil Hitler”-t jelenti. A programot a bambergi Német Katolikus Ifjúsági Szövetség (BDKJ), a nürnbergi „Kunstdünger” Ügynökség és az erlangeni székhelyű Lelkészképző Intézet közösen valósítják meg. A szélsőjobboldali gondolkodás ellen tartanak pedagógiai felvilágosító hetet  az érdeklődő német iskoláknak. A színházpedagógia mint a megelőzés egyik eszköze, régóta létezik Németországban, a játékélményen keresztül a színházi élmény is elmélyül, sajáttá válik.

Nem elítélni,  megérteni

Ezt a kezdeményezést az teszi egyedülállóvá, hogy az iskolai előadásokat nem profi színészek játsszák, hanem maguk a diákok. A rendező és színházpedagógus, Jean-Francois Drozak egy hétig marad a helyszínen, és hagyja, hogy a diákok gyakoroljanak, ennek is köszönhető az élmény maradandó hatása. A színházi darab, amit a tanulók négy nap alatt tanulnak meg és adnak elő, azzal a problémával foglalkozik, hogyan kerülnek a fiatalok a szélsőjobboldali körökbe. A diákok ugyanakkor a saját iskolájukban tartott előadással megelőzési munkát is végeznek.

Drozak keresztényként más módon közelíti meg a témát, mint a világi megelőzési programok. – Nemcsak a tájékoztatás vagy a bűnmegelőzés a célunk. Keresztényként ennél több a feladatunk: nem elítélni, hanem megérteni. Ez persze nem azt jelenti, hogy díjazzuk a jobboldali radikális magatartást, de szeretnénk megérteni, miért gyűlölnek ennyire – mondja a pedagógus.

A gyűlölet vonzásában

– Németországban a külföldiekkel szembeni ellenségesség agy akut probléma – mondja Drozak a Pro Magazinnak –, a szélsőjobboldal ma jobban gyarapszik, mint bármelyik másik párt Németországban. A német emberek feltehetően a gazdasági válság és a munkanélküliség miatt félnek a jövőtől.

Drozak, mint „belga-brazil bajor” kellemetlen tapasztalatokat szerzett a szélsőjobboldaliakról, ez késztette őt, hogy a témával mélyebben foglalkozzon. Meggyőződése, hogy az új mai jobboldalra reagálni lehet, és kell is. – Ha hallgatunk és elfordítjuk a fejünket, legalizáljuk a jobboldali magatartást – mondja. 

A színdarab, amit Drozak négy nap alatt tanít be a diákoknak,  hitelesen mutatja be a brutális igazságot. A rendező a program kidolgozása előtt sokat beszélgetett szélsőjobboldaliakkal. Meglepő módon az egyik neonáci még szerzőnek is jelentkezett. –Természetesen elgondolkoztam, hogyan lehetséges, hogy egy szélsőjobboldali ember olyan színdarabot írna, ami teljesen ellenkezik az ideológiájával.

Aztán Drozak arra gyanakodott, hogy a propagandájának keres egy lehetséges platformot. De amikor elolvasta a jobboldali gondolkodású fiatal művét, megváltozott a véleménye. – Úgy tűnt, mintha – még ha nem is tudatosan – meg akarta volna magyarázni, hogyan keveredett jobboldali csoportokba. Provokálni próbált és ki akarta harcolni a megbecsülést. Valószínűleg azért lett radikális, mert saját környezetében nem kapott elég elismerést. Az üzenete, ha nem szerettek, legalább becsüljetek meg. Ha ez nem sikerül, féljetek tőlem. Ha nem féltek tőlem, utáljatok. Rejtett mozgatórugója tehát egyszerű: azt akarja, hogy szeressék. Aki ennyire gyűlöl, valójában szeretetre vágyik. A fiatalok azért válnak radikálissá, mert szeretnék, ha szeretnék őket – véli a színházpedagógus.

Megdöbbent és megrendült nézők

Drozak tisztában van programja határaival. Nem hiszi, hogy egyetlen színházi előadás meg tudná változtatni egy szélsőjobboldali meggyőződését. De a „nyolc.nyolc” új irányt adhat azoknak a fiataloknak, akiknek még nincs saját kialakult véleményük. Azokat, akik ugyan a jobboldal felé orientálódnak, de még nem radikálisak, a darab arra készteti, hogy megváltoztassák vagy még egyszer átgondolják véleményüket.

– Sok diák megdöbbent – jellemzi Drozak a nézők reakcióját, a pedagógusok pedig csak egy kis színházi előadást vártak, a darab után megrendültek és belátták, hogy sürgősen foglalkozni kell ezzel a témával. – Szeretném, ha az emberek beszélnének a jobboldali radikalizmusról és vitatkoznának róla. Célom, hogy társadalmunkban a bibliai alapú értékeket újra komolyan vegyék. Meg akarom mutatni a fiataloknak, hogy az ő hangjuk is számít és mennyire fontos a szeretet – összegzi mondandóját a színházpedagógus.

(Forrás: pro-medienmagazin.de)

-bcs-

• Cimkék:
rasszizmus drámapedagógia

	Elküldöm a cikket | Nyomtatás | A lap tetejére